Kultur
Asszisztálás a semmihez...
2012. május 20.Szerző: Géczi Irén


Avagy: Mi teszi az embert valakivé???
 Ahhoz,hogy a kérdést megválaszolhassuk,először tisztáznunk érdemes a VALAKI szó jelentését…
 Írásom szempontjából ebben az esetben a VALAKI alatt értéket hordozó embert értek.
 Így értéket hordozóvá az értéket adó teszi az embert.

 
 De az érték mást és mást takarhat kinek-kinek.
 Közvetlen környezetemben (is) oly sok közmegbecsülést, elismerést elért embert látok, amely megbecsülés és emberektől való csillagos égig való felmagasztalás némely "esetben" teljességgel érthetetlen…
 
 Például akkor érthetetlen,amikor eleve a pénz,ami "valakivé" teszi az embert, de ez főleg akkor kérdőjel bennem, sőt már nem is kérdő, hanem felkiáltójel, ha "valakink" a pénz birtoklásáért nem tett semmi tisztelhetőt… vagy éppenséggel nemhogy tisztelhetőt nem tett, hanem hányingerkeltőt tett… nos ha ilyen embert valakiként (értéket hordozóként) közelít meg a környezetem,én ezzel nem tudok mit kezdeni…(s nem is akarok)
 Vagy lehetséges, hogy a behódolást nem is egy ember kapja, hanem az ember birtokában lévő pénz???, vagyis a "történet" lényegében egy idegen isten (mammon) imádása??? Lehetséges? Nagyon is.
 De nem csak a pénz, ami érthetetlenül és alapot nélkülöző módon biztosíthat "valamki" státuszt.
 A valakinek a valakije státusz, ugyanilyen "eredmény" elérésének lehetőségével kecsegtet,s szintén behódoltat(hat) értéket nem birtokló/sőt emberek előtt…
 Az ilyen (általában totál jellemtelen) emberek pozíciókba juttató "tornamutatványai" előtt behódolók láttán nem kevésbé kérdőjeleződik meg bennem a térdet hajtók józansága, mint a mammon előtt hajbókolók esetében…
 Az emberi kapcsolatok, amennyiben nem valós szeretet az alapjuk, egymás ide-oda (pozíciókba,vagy vélt pozíciókba) való tologatásairól szólnak.
 Vagyis legtöbb ember asszisztálókat keres a saját "dicsőségéhez", ami legtöbbször vélt dicsőség.
 Persze, aki asszisztáló szerepre kapható,annak értékrendje szerint a "dolog" nem vélt siker, hanem valós értéket képviselő akármi.
 Ha az akármit,mondjuk sikernek nevezzük, ha valós,az alapját akkor sem az asszisztálók szavai, tettei garantálják,hanem a siker valós ténye.
 Ezért abba semmiképpen nem érdemes energiát fektetni, hogy emberek(adott esetben tömeg) vélekedését pozitív irányba befolyásoljuk.
 Az ilyesmihez való (általában érdekek mentén létrejövő) asszisztáló szerep nagyon megalázó az emberre nézve, mert a valamire való használat,tárgy szerepbe taszítja az embert…
 Az ember pedig nem tárgy!
 S mindaz, aki nem belső meggyőződésből (szívbéli szeretetből) emeli szavaival, tetteivel embertársát valahová, mindaz elfogadja önmagának tárgyszerepbe való belealjasítását…
 Az ilyen emberek mind önértékelési zavarral küzdenek, mert nem önmaguk, egyediségük (amennyiben még nem formálta át őket a felhasználójuk saját képére és hasonlatosságára…) alapján mérik magukat, hanem bemutatkozásuknál (is) azonnal kiderül róluk asszisztáló létezésformájuk, amikor így kezdik: -xy-nak vagyok a z-je…
 Bemutatkozásnál (is) sokkal célszerűbb a saját nevünket mondani (jobb esetben a név a személlyel való azonosságot takarja), persze csak akkor ,ha vállalom önmagam, azonos vagyok önmagammal és nem egy dicsőség hajkurászók által rám erőszakolt, de általában oly "boldogan" viselt maszkot viselek…

Géczi Irén 

Forrás:harsonaujsag.hu


További képek megtekintése

Szólj hozzá a cikkhez!

Csak bejelentkezett felhasználók szólhatnak hozzá.




© 2010 miskolciharsona.hu