Technika
A repülő szexi, az állam impotens
Megjelent: 2012.04.30. 17:12|Frissült: 2012.04.30. 17:22
Egy magyar hidroplánépítő küzdelme a Hivatallal.










Dósa János nem kért pénzt, csak azt, hogy mindenki tegye a maga dolgát.




 
Magyar Rolls Royce
 
Presztízst, milliós adóbevételeket és több száz munkahelyet is jelenthetne az országnak, ha végre belevághatna a magyar
repülőgép-fejlesztő ipar megteremtésébe, állítja Dósa János. Gépei magyar ötletből születnek, magyar tervezésűek, és amennyire lehet magyar gyártásúak. És magyar a bürökrácia is, amely immár nyolc éve a földhöz láncolja János gépeit.
 
Az Avana névre keresztelt amfíbia, vagyis kétéltű jármű János szerint akár 450 kilométer per órás sebességre is képes lenne, ami azért nagy szó, mert egy hidroplán általában ennek maximum csak a felét tudja. A gép rekorder lenne abban is, hogy hét személyt, plusz némi rakományt is szállíthatna egyszerre, a hidroplánok többsége ennél jóval szűkösebb. Egy Avana jellegű repülőgép így tökéletes megoldás lehetne az olyan, nehezen megközelíthető szigetekre szabdalt országokban, mint például a Marshall-szigetek vagy Fidzsi.

 
János a gép prototípusát, ami szerinte a hidroplánok Rolls Royce-a lehetne, már több nemzetközi repülős kiállításon is bemutatta, ahol többen is érdeklődtek a magyar hidroplán iránt, de hiába. Amíg a magyar állam Légügyi Hivatalának „jóvoltából” nem fejleszthetik a gépet, addig olyan, mint egy tanulmányautó: eladhatatlan. Pedig az így megszerzett tapasztalatokra alapozva akár más piacképes termék fejlesztésébe is belevághatna, munkahelyek százait megteremtve.

HIRDETÉS:ajándék gyereknapra!

 
 
Nem illetékes elvtárs
 
János nyolc évvel ezelőtt, az Egyesült Államokban kezdte el az Avana nevű hidroplán elődjét építeni. Azért ott, mert akkoriban itthon nem állt rendelkezésre megfelelő hosszúságú kifutópálya, legalábbis olyan, amit használhattak volna, a hivatalnak már akkor sem tetszett, hogy elhagyott repterek hasznosulnának. A tengerentúlon szinte házi barkács körülmények között rakták össze az első gépet, amelyre aztán napokon belül meg is kapták a teszteléshez szükséges engedélyeket, sőt használatra az űrsikló tartalék leszálló pályáját is.
 
A vártnál is jobban sikerült próbarepüléseken felbuzdulva János úgy döntött, a hidroplán magyar lesz, így hát hazajött, az új típust pedig már itthon tervezték és építették meg.
 
Egy új repülőgépen azonban rengeteg olyan munka van, amit csak tapasztalás, kipróbálás és többszöri módosítás alapján és után lehet elvégezni, ehhez pedig egy repülőnek - nem meglepő módon - repülnie kell. Csak sok-sok levegőben töltött tesztóra után lehet kész repülőgépként vizsgáztatni és éles közforgalomba engedni bármilyen repülőgépet.
 
A próbarepülésekre az engedélyt – ami lényegében olyan, mint az autóknál a P-s, azaz Próba rendszám – a Légügyi Hivatal hatásköre kiadni, és éppen ezen bicsaklott meg a sikersztori, és jött rá János arra, hogy ez nem Amerika, de még csak nem is Európa: a Hivatal évekig gyakorlatilag letagadta a saját illetékességét.
 
Elmúltnyócév
 
A Hivatal, amely egyébként más cégnek adott ki ilyen engedélyt, arra hivatkozva hárította el az Avana engedélykérelmét, hogy az uniós hatáskör. De ez nem igaz, ezt EU-s előírások mellett egy magyar kormányrendelet is kimondja. János perre ment, de elvesztette azt, mivel a bíróság akkor a Hivatal álláspontját fogadta el. János szakszerűtlennek tartja az ítéletet, de ezen már nem lehet változtatni. Az Avana így már biztosan külföldön épül meg, természetesen idegen lajstromjellel. 
 
János nem adta fel: a tapasztaltakból tanulva újra perre mentek, egy újabb gép ügyében, amelyet szintén letolt magáról a Légügyi Hatóság. De tavaly novemberben már nyertek, hiszen bizonyítani tudták, hogy a Légügyi Hivatal dolga kiadni az engedélyt.
 
Ez azt is jelenti, hogy a perköltséget a vesztes félnek, vagyis végső soron az adófizetőknek kell kifizetniük azért, hogy egy állami hivatal elvégezze a jogszabályban előírt feladatát.

 
 
HA lehetne 
 
Az állami bürökráciával folytatott viaskodásra és az értelmetlen perekre elment, összesen nyolc év alatt, kettő-három másféle repülőgépet is kifejleszthettek volna bárhol, mondja János. Akár Szlovákiában is, ahol egy hétig tart a tesztrepülésre szóló engedély beszerzése. 
 
A kikívánkozó kérdésre János azt feleli, azért ragaszkodik a magyar HA lajstromjelhez, mert magyarként a hazájának szeretné jó hírét kelteni egy magas presztízsértékű fejlesztéssel. Meg különben is: optimista és küzdő típus.
 
Százmilliós türelem
 
A könnyű szerkezetű, szénszálas technológiával készült, a luxusbőrülések és a legmodernebb technika, no meg a hajtómű beépítésére váró Avanát manapság egy tököli hangárban szállításra készítik elő, és várja, hogy egyszer majd működőképesen is gusztálhassák az érdeklődők, természetesen külföldön. 
 
Az engedélyre váró következő gép építését pedig ugrásra készen várja munkatársaival együtt. Ez az stand by üzemmód azonban havonta súlyos milliókba kerül, mint ahogy János cége eddig is több százmilliós nagyságrendű összeget ölt – na jó, fektetett – abba, hogy magyar amfíbiát fejleszthessen.
 
Jóllehet az ítélet tavaly novemberben született, János szerint a Légügyi Hivatalban még csak talán most kezd elindulni valami az ügyében. Remélhetőleg hónapok, esetleg évek múlva meglesz az engedély, de János hiszi, ha látja.
 
Forrás: Hir24.hu
 
 

További képek megtekintése

Szólj hozzá a cikkhez!

Csak bejelentkezett felhasználók szólhatnak hozzá.




© 2010 miskolciharsona.hu