Kultur
A zöldszemű szörny
Esti mese felnőtteknek!



Egy asszony szerelemféltésből ámokfutásba kezd. A város főutcáján egy hatalmas baltával rohan végig, és válogatás nélkül lesújt arra, aki útjába kerül. Önkívületi állapotában, kedvese nevét artikulátlan hangon üvölti és a központi bank felé fut, ahol a férfi dolgozik. Amerre elhalad éktelen pusztítást végez. Vérző fejű férfiak, síró-rívó asszonyok és gyermekek, hatalmas vértócsák jelzik útjának irányát.


A rendőrség kommandós egysége utána veti magát, de nekik sem kegyelmez. Lesújt jobbra és balra, nem kímélve semmit és senkit. A túlerőben lévő, harcászatra is kiképzett elit alakulat annyit tud elérni a felbőszült asszonnyal szemben, hogy még mielőtt elérné a bank épületét, beszorítják egy mellékutcában lévő üres építési telekre, és rázárják a kétszárnyú kaput. A környező utcákat lezárják, a telket élő pajzsszerűen körbefogják.

A parancsnok szótölcséren keresztül kérleli, hogy tegye le a baltát és adja meg magát.  Az asszony nem mozdul. A nép meg csak tódul, hogy szinte már lépni sem lehet a csődülettől. A szomszéd városból a hírre azonnal megindul a turizmus. A város összes szállodája, szinte pillanatok alatt megtelik. A piacokon, főbb csomópontokon, alkalmi árusok jelennek meg és az asszony pólóra nyomott, baltás fényképét már szinte arany árban árulják. 

 
A televíziók, rádiók megszakítják adásukat, és élőben közvetítik az eseményeket. Újságírók hada törekszik a lezárt területen belül kerülni, de az elit alakulat szakszerűen biztosítja a helyszínt.  A telep felett a média helikoptere köröz, és felvételeket készít. Később egy hosszú zsinóron egy mikrofont lógatnak le, és annak segítségével próbálnak az asszonnyal riportot készíteni. Az asszony a zsinórt egy baltacsapással elvágja, és vérben forgó szemmel a telek sarkába húzódik, hátát megvetve a kerítésnél. A baltát maga elé tarja és látszik a fentről készített képeken, hogy mindenre elszánt. A hatóság tehetetlen. A polgármester a városházán válságstábot hív össze. Hosszas tárgyalás eredménye képpen a régió egyetlen asszony befogó szakemberéért helikoptert küldenek.  
 
Délután érkezem a városba. Felmérve a helyzetet, a városvezetőket megnyugtatom, hogy a problémát hamarosan megoldom. A városházáról a vezetők kíséretében a színhely felé veszem az irányt. Útközben egy virágboltba betérek és egy hatalmas csokor virágot köttetek. A telekhez érve megkérem a parancsnokot, hogy a tömeget szorítsák ki az utcából és hagyjanak magamra a nővel. A kommandósokat is hátrább vezényeltetem. Érezhetően a feszültség egyre nő. Teljes csendet kérek. Mikor már egy pisszenést sem lehet hallani, a kapuhoz lépek és óvatosan résnyire nyitom. Az asszony a sarokban áll és a hatalmas baltát maga elé tartva támadóállást vesz fel. A virágcsokrot a hátam mögé rejtem és belépek a kapun. A szárnyat visszazárom, hogy senki és semmi ne zavarhasson meg.  Minden lépésemre figyelve lassan, óvatos mozdulatokkal a nő felé közeledem. Mikor már csak úgy három méterre vagyok tőle, egy hirtelen mozdulattal előrántom magam mögül az ezer színbe pompázó, hatalmas virágcsokrot. 
 
-Szép virág egy gyönyörű asszonynak! – nyújtom felé és egy kis lépéssel előrébb húzódom. 
 
Már a balta hatósugarában vagyok, de bízom ösztönömben. A nő rám csodálkozik, mint aki nem hisz a szemének, de a következő pillanatban a baltát kissé lejjebb ereszti.
 
-No, vegye csak el bátran – biztatom mosolyogva -, hisz magának hoztam! – és egy fél métert ismét előre csusszanok. 
 
A nő most már teljesen leereszti a szörnyű szerszámot, és őrjöngése is teljesen abba marad. Egy pár könnycseppet vélek felfedezni kifejezetten csinos arcán, miközben kérdően néz rám.
 
-Igen, magának hoztam! Szép asszonynak szép virágot! Magához a virág illik, nem az a csúnya szerszám! – és már egészen ott állok szemtől szembe vele.
 
A virágot óvatosan a kezébe adom, és a másik kezéből a baltát lassan kiemelem. Nem tiltakozik. Lágyan megcsókolom, és megkarolom. Lassan, mint egy új, fiatal pár, elindulunk a kapu felé. A tömegen úgy haladunk keresztül, mint kés a vajon. A pszichiátriáig kísérem. Mielőtt átadom a szakképzett személyzetnek, a fülébe súgom:
-Várni foglak


Ocsenás Gábor
 
 

További képek megtekintése

Szólj hozzá a cikkhez!

Csak bejelentkezett felhasználók szólhatnak hozzá.




© 2010 miskolciharsona.hu