Kultur
A sziget
Mese felnőtteknek. Csak 18 éven felülieknek!








Hajótörést szenvedek. Egy túlélő hordóban megkapaszkodva, két nap hánykolódás után a dagály partra vet. Mikor már szabályosan tudom venni a levegőt, hozzáfogok az életet jelentő hordó kinyitásának. Küzdelmem sikerrel jár.



Először a sós tengervíztől kimart számat nedvesítem az életet jelentő édesvízzel, majd lassú kortyokban iszom egy keveset. Nagyon szomjas vagyok még, de beosztom a vízkészletet, hisz ki tudja, mikor tudom feltölteni az alig ötliteres kulacsomat. Az étellel is spórolok. Farkaséhségemet egy kis kétszersülttel csillapítom. A hordó alján találok egy liter rumot, melynek nagyon megörülök. Lesz, ami lesz, jól meghúzom az üveget. Kilátástalannak tűnő helyzetemet a pálinka ereje jelentősen befolyásolja. Bizakodom. Ruháimat leveszem, és a part menti sziklára teszem száradni. A tűző napnak és az enyhén fújdogáló déli szélnek köszönhetően egy kis idő múlva már felöltözve, szárazon kémlelem a környezetet. Elindulok felderíteni a terepet. Órám vízhatlan és így pontosan tudom, hogy egy óra alatt szinte teljesen körbejártam a picinyke szigetet, melyre sorsom vetett. A sziget pici, és teljesen lakatlannak tűnik. Az életmentő hordó kipakolása után megállapítom, hogy helyzetem nem teljesen reménytelen. Találok benne mindent, ami ilyen váratlan helyzetben a túléléshez szükséges. Tűzszerszám, vadászpuska, tájoló, térkép, kés, balta, elemlámpa, vagy kétheti élelem, víztisztító tabletta, horgászfelszerelés, tű, cérna, egy adag só, fűszerek, levesporok, kötszerek, gyógyszerek és még sok apró kincs, ami örvendezésre ad okot. A hordó teteje alatt felerősítve észreveszem, hogy van még valami. Egy egész picire összehajtogatott sátor, melyet azonnal a part mentén egy széltől védett helyen felállítok. A sátor oldalában találok egy könyvet. A túlélés szabályai hajótörés esetén a címe. Érdeklődve belelapozok. A lakatlan szigetek c. fejezetet elkezdem olvasni. Az Első teendők c. rész elolvasása után megállapítom, hogy ösztönösen jól cselekedtem. A sátrat felállítottam, ettem, ittam, a rendelkezésemre álló készleteket számba vettem. A kimerültségtől és az átélt izgalmaktól elfáradok. A sátorba húzódom, és vagy tíz órát alszom.

Kipihenten ébredek. A nap épp kezd a víz alá merülni a messzi távolban. A hold kis idő múlva huncutul rám kacsint, és mintha mosolyogna is. Telihold van. Az elemlámpára nincs szükség, jól látom a szigetet és a tengeren is messze ellátni. A távolban egy fehér vitorlát veszek észre. Előkapom a baltát, és a part mentén a fákat gallyazom. Sikerül rövid idő alatt tábortüzet gyújtanom. Régen eshetett errefelé, hisz a gallyak csont szárazak és hatalmas pattogó lánggal égnek. Reggelig táplálom a tüzet, de a hajó nem vesz észre. A kelő nap sugarait szomorúan bámulom.

Számkivetettségemen töprengem. A csendet, a hullámok bársonyos csapkodását hirtelen lovak patáinak ütemes dobolása töri meg. Hallucinálok? Szememet megdörzsölöm, de már látom, hogy nem szirének szórakoznak velem, hanem valóban egy lovas csapat közeledik felém, vágtatva. Vagy húsz amazon üli meg szőrmentén a lovakat, és egyenesen felém tartanak. Sátramhoz érve a lovakról leugrálnak, és a part menti fövényesnél kikötik a lovakat. A nők szebbnél-szebbek, és teljesen meztelenek. Még egy ágyékkötő sem takarja el nemi szervüket. Melleik körte alakúak, de a vezéré, mint két hatalmas dinnye. Magasak, szőkék, vörösek, barnák, van köztük mindenféle. A helyzetet felmérve, kissé ocsúdva meglepetésemből, kérdőn bámulok rájuk. Hang nem jön ki a torkomon, csak tátogok, mint a partra vetett hal. A vezér elém lép, a nők körbeállnak. Arckifejezésük nem riasztó, de békésnek sem mondható. Egy kulacsot nyújt felém, és a szemével int, hogy igyak. Szinte megkövülve állok a hatalmas mellek előtt, és tisztába vagyok vele, hogy nem utasíthatom vissza a kínálást. Óvatosan kortyolok a kulacsból. Még érzem, ahogy testem ernyedni kezd.

Egy barlangban ébredek. Hatalmas ágyon fekszem, teljesen meztelenül. Az ágy nagyon kényelmes, hisz rózsaszirmok ezreivel van bélelve. Az ágy sarkainál négy gyönyörű lány áll és pálmaágakkal legyez. Jobb és baloldalról két gyönyörűség felém hajlik és lassú lágy simogatásokkal, valamiféle illatos olajokkal kenegetik a testem szinte minden részét. Mikor végeztek, félreállnak és a vezérük lép ágyamhoz. Egy szót sem szól, csak határozott, lendületes mozdulatokkal masszírozni kezdi a testem. Minden porcikámat átgyúrja. Férfiasságomat különös gonddal kezeli. Mikor észleli állagának változását, fölém hajol, és kedvét tölti. Nincs ellenemre. Estig többször átmasszíroz. A jóleső fáradtságtól mély álomba zuhanok.
 
Reggel a sátramban ébredek. Álmodtam volna? Próbálom felidézni a történteket. Kimegyek a tengerhez mosakodni. Meztelen vagyok, a ruháim eltűntek. A hajamból rózsaszirmok hullnak a vízbe, mikor arcomat öblítem. Előveszem a túlélő könyvet és belelapozok. Az amazonok c. résznél meglepetten, szinte hangosan olvasom: „Az amazonok mindig reggel támadnak!” 
Az órámra pillantok. Hét óra. Kezdődhet a nap. 
 
Ocsenás Gábor 

További képek megtekintése

Szólj hozzá a cikkhez!

Csak bejelentkezett felhasználók szólhatnak hozzá.




© 2010 miskolciharsona.hu