Kultur
Az anyai ág
Soha nem szerette a mis-mást, soha nem szerette, ha nem a szemébe, a színe elé keveredett őszinte köntösbe öltve a probléma. Harmincon évesen döbbent rá, hogy miért









Nő létére mindig férfiakhoz fűzték a legmélyebb barátságai, melyeket a férfiak részéről kialakult szerelem aztán elűzött.



Futott az egész emberek elől, akik ezen barátságokban életébe keveredtek. Soha nem értette miért fut a vicces, intelligens,férfias férfiak elől, s miért keresi a humortalan, savanyú, egoista férfiak társaságát. Harmincon évesen döbbent rá, miért. A nő-legyen a neve: Tünde, ugyanis leült anyai nagyanyjával beszélgetni. Leült mellé, mert az idősektől mindig lehet remek történeteket hallani. Soha nem gondolta volna, hogy amit ő gyerekként tökéletesnek hitt- a nagyanya, s nagyapa házasságát- az egy feléjük mutatott álarc volt, egy félelemmel,, ön-és a másik megcsalásával, egy gyermeki lelket megtörő iszonyattal teli kapcsolat csupán 
Tünde leült nagyanyjával beszélgetni saját betegsége miatt, amit persze nem mondott el, nem tudta senki ezt a mögöttes szándékot. Találtak a szemében egy örökletes betegséget, ami miatt akár meg is vakulhat,s a lány nem értette miért., miért éppen nála. Hitt a betegségek mögöttes lelki vonzatában. Mit nem akar ő meglátni? Látta a hibáit, látta a folyamatos menekülést a kerek elől. Bár az okát nem tudta. Mi a hiba mégis? Keresni kezdett., s egy beszélgetés alatt rátalált.

A történet nagyon régi.
A történet üknagyanyja halottas ágyán kezdődik, akinek már házas gyermekei voltak, s ő mégis szült még egy kislányt, akinek születése a gyermekágyat halottas ággyá tette; ő volt a dédi., Júlia dédi.
Júliát a bába halott anyja tejével akarta megitatni, lévén , ha az anya meghalt, menjen vele a gyerek is. Ki neveli fel ezt a gyereket? Júliára viszont vigyáztak az égiek, hiszen közbeszólt az akkor már saját gyermekeit nevelő Elek bátyja: Lesz aki felneveli az ő kishúgát.

A felnevelő pedig az egyik nagynéni, s annak férje lett, kiknek nem adatott saját gyermek. Júlia szeretetben, édes testvérei szomszédságában nőtt fel. Bátran ki lehet jelenteni, hogy nem szegénységben, inkább sok munkával szerzett tehetőségben nőtt fel. Júlia nem serdült sem szép, sem csúnya lánnyá; átlagos parasztlány volt, átlag feletti hozománnyal. Tünde dédnagyapja viszont  még a fényképekről is sugározza magából, azt a valamit, amit lehet nevezni vonzerőnek, kisugárzásnak, sármnak, bárminek, ami Júliát magával sodorta. Júlia élete végéig szerette a környék falvainak legszebb férfiját: Ferencet. Ferenc pedig élete végéig megmaradt annak, amit felesége a kezdeti tétovázások, részéről szerelemnek érzett botladozás miatt nem látott. Ferenc szerette a nőket, de valószínűleg pontosabb lenne úgy fogalmazni, hogy ót szerették a nők., vonzotta őket, s kevés nő akadt az arra kaphatók közül, akit ne tudhatott volna magának legyen az a felesége, akit szeretett a maga módján, vagy lehet más. Júlia ebbe a házasságba szült három gyermeket, a két fiú közé egy leányt., akiket apjuk rajongásig szeretett, szinte pótlandó, amit az anyjuknak nem adott meg. Júlia viszont nem. Júlia a két fiának mindent megadott, a lányát szinte mostohalányaként nevelte. A lánya , aki Tünde nagymamája: Ilona.

Ilona gyermekkorában sok miértet hurcolt magával, : Miért a bátyáimat szereti jobban? Miért őket öleli meg, ha én segítettem neki,?Miért velük ül le beszélgetni és soha velem?
A sor folytatódott, ahogy cseperedett a lány: Miért nekik küld csak a disznótorosból és nekem nem? Miért nézte meg jóval hamarabb azokat az unokákat, mikor az én gyermekeim idősebbek? Miért? Miért? Miért?!
Ferenc halála után egyedül maradt Júlia, egyedül a nagy házban, egyedül a kerttel, állatokkal, egyedül azzal a fájdalommal, amit soha nem tudott megosztani senkivel, a megcsalás, a magány fájdalmával.
Fiai élték életüket, a nagyobbik apja örökébe lépve, falva a nőket, hol elváltan, hol éppen házasságban, viszont mindvégig vezető beosztásban, a kisebbik viszont anyja másik arcát találta meg feleségében, az irányító, a mindig mindent koordináló, ellenőrző nőt, aki mellett haláláig kitartott. Valójában milyenre sikeredett kisebbik fia házassága, azt soha nem lehetett tudni, mert a fiú nem beszélt róla, hallgatott, mint az anyja.
Lánya, Ilona is elindította az életét, az anyja által érzelmileg megnyomorított életét. Ilona álomszép nővé cseperedett, tele önbizalomhiánnyal, tele barátnőkkel. Mielőbb elköltözött a szülői háztól, s korán megkereste s a saját betevőre valót, anyja örökén vitte tovább, hogy mindent meg lehet egyedül oldani, nem számít nő vagy, vagy sem. Udvarlók, kérők sorban jelentkeztek. S Ilona életében is akadt valaki, aki a teljeset odaadhatta volna. Ilona félt is ettől, tartott is ettől, de találkozott a fiúval, szigorúan csak más fiatalok gyűrűjében. A fiút Gábornak hívták. A fiú egy folyót átúszó verseny alatt, a lány szeme láttára fulladt a vízbe.
Ilona, a nagymama erről már úgy mesél, mint egy tragikus fiatalkori emlékről, de ezek után jöhetett a harisnya gyáros kérőként, aki mellett soha nem lett volna anyagi gondja, jöhetett katonatiszt, bárki…mehetett is. A nagyapával egy szórakozóhelyen ismerkedtek össze. A nagyapa: József, gyönyörűen énekelt. De a nagyapa nem született sem szépnek, sem helyesnek, sem vonzónak. Nagyapa esetlen volt , szemüveges, amiből még csak nem is a divatos volt a szemén, de nagyapa meg akarta kapni ezt a gyönyörű lányt, akit el is jegyzett. Ilona viszont vissza akarta mondani, de az akkor 23 éves lányt saját idősb bátyja megfenyegette, hiszen vezető beosztásban dolgozott, ahol és azon kívül fenyegethetett. Megfenyegette, hogy ledobja a Dunába, ha ehhez a férfihoz már nem megy férjhez.
Tünde kisgyerekként sokszor rácsodálkozott nagyszüleire, hogy mama hatvanon évesen is milyen gyönyörű, de papa…, nos ő nem.
Ilonának bár testvéri segítséggel ugyanaz jutott, mint anyjának; azt kapta a csúnya embertől, mint amit anyja kapott a falu legszebbjétől. Néhol akadt eltérés a két házasságban. Júlia mellett ott voltak a testvérei, Ilona mellett sem azelőtt, sem azután sem álltak soha a testvérei, Ilona is ugyanúgy hallgatott a megcsalásról, a megaláztatásokról, mint az anyja., de volt ami beszélt helyette. Júliához a férje egyetlen ujjal sem nyúlt, Ilonához igen, bár hozzá sem ujjal, hanem ököllel, szíjjal ., ezek beszéltek helyette is.
József az ország másik végére helyeztette magát, s Ilona ismét maga oldotta meg saját és két lánya életét, akiket nem szeretett rajongásig az apjuk, akiket, ha olyan kedve volt a csúnya embernek, őket is alaposan elvert. Őket anyjuk szerette volna, ha maradt volna annyi energiája a főállás és számtalan otthon vállalt munka mellett, mert pénzt nem adott haza a férje, csak ha kedve volt, vagy éppen maradt a nőkre szánt pénzből.

És még élt Júlia. Még élt Júlia, akire a fiai nem néztek rá, akit a saját élete kavalkádjából kilépve leánya keresett fel alkalomadtán. Az egyik ilyen látogatáskor nem csak gyermekeit vitte haza, vitte magányos anyját is. Két évig élt velük. Két évig alig szólva vejéhez, akit az első perctől kezdve gyűlölt.
 Ilona nem emlékszik rá, hogy valaha is komolyan beszélgetett volna az anyjával, aki néha óvatlanul árult el titkokat az életéből, de ő maga is titok maradt lánya számára.
Egy csütörtöki napon Júlia megkívánta a hurkát, s kérte lányát, hozzon neki a piacról. Ilona bevásárolt, s beszaladt a fodrászához, hogy rakja be a haját, mert sajnos kórházba kell feküdnie akkor, amikor legközelebb kéne jönnie. A fodrásznak elmesélte, nem tudja, mi lesz addig az édesanyjával, hiszen férje, hol otthon van, hol nincs, lányai már nem élnek otthon, tanácstalan.
Ilona hazaérve szólongatta anyját. Szólongatta egyre kétségbeesettebben, hogy talán meghallhatta, mit beszélt a férjével tegnap, mi lesz az anyjával , míg ő kórházban van, s talán elment.
Úgy történt; Júlia elment,; egyedül megoldva életét, s halálát az erkélyen felakasztva magát. Lánya sokkot kapott, hiába faggatták a rendőrök. Telefonon felhívták idősebb bátyját, aki közölte e rendőrökkel, nem ez volt az első eset, öccse csendben sírt, feleségével karon öltve. Egyik testvér sem kérdezte meg Ilonát, miből temette el anyjukat, Ilona megoldotta.
Ilona nagyobbik lánya vitte tovább apja örökét; s az apai örökség miatt nem lehetett soha gyermeke, mert az egyik alkalmi kapcsolatától olyan fertőzést vitt magával, ami okán kiműtötték belőle mindazt, aminek otthona lehetett volna egy magzat.

A kisebbik: Kisilona 18 évesen ment férjhez Sándorhoz, s ide született első gyermeknek Tünde, másodiknak Zoltán.
Kisilona házassági élete szerelmen alapult, kölcsönös szerelmen, sokáig kitartott, mindaddig míg gyermekei iskolába nem kerültek.
Tünde gyerekkori emlékében él egy nő, akihez apja elvitte őket, valaminek okán be akarta nekik mutatni ezt a nénit. Tünde, az öccse és apja becsöngetett a nő lakásába, kinyílt az ajtó, s a kislány érezte, hogy itt valami nem jó. Valamiért itt nem jó. A nő ajándékot vett nekik, amit Tünde nem fogadott el, öccsének pedig nem engedte elfogadni. Apja nem erőltetett semmit, hamar eljöttek.
Tündében élt egy másik gyerekkori emlék, ahogy ül az anyja a tévé előtt, de nem azt nézi, csak néz és annyira szomorú, hogy nem mer odamenni hozzá, taszítja ez a szomorúság. Akkoriban kaphatta az anyja a levelet egy nőtől, aki részletesen leírta Kisilonának, hogy mióta tart a viszony férjével, s nem érti miért nem válnak már el. Tünde erről csak felnőttként hallott, gyerekként még csak érezte.
Már tizenéves korait taposta a két unoka, amikor Ilona beadta a válópert, miután ismét meg akarta verni férje, s miután kisebbik lányával karöltve elmentek a bíróságra, de József megígérte, megváltozik, így minden visszavonásra került. József nem változott meg, halálos ágyáig hű maradt önnönmagához. A nagyapát az egész család ment meglátogatni élete utolsó előtti napján a kórházban, mikor megkérdezte tőlük a nővér, kik is ők. Mindenki elsorolta a haldoklóhoz milyen rokoni szállal kötődik, mikor is a nagymamát felvilágosította a nővér, ő nem lehet a feleség, hiszen az pár perce távozott a kórteremből.
Tündét ezek az információk nem érdekelték, nem érett össze a kép, csak harmincon éves korára, mikor közölte anyjával, hogy férje félrelépett, s ő válni akar. Kisilona zokogott, hogy a lányát is az éri, ami őt. Kisilona elmesélte a titkokat, s néhány hónap múlva Ilona is elmesélte. A kép még nem állt össze, a válás nem történt meg. ; Tünde is együtt él a férjével, aki egyszer megcsalta, s volt, hogy bántani akarta, de a nőverésből verekedés lett.

Tündének van a szemében valami, aminek nem kellene ott lennie, s most még csak azon tanakodik, magával, hogy neki kell megszakítania a láncot, hogy az ő mások által szeretett, tisztelt férje, aki valaha az ő legjobb barátja volt, s néha még ma is az, nos az ő férje is ez a vonal, vagy sem? Hogy az emberből állattá alakult férfit ő változtatta azzá ami, mert mindig is ott volt benne az, hogy ezt egyedül is meg tudja oldani, s a férje számtalanszor hangoztatta is felé: Oldd meg!

Vagy neki kell a férfit, bárhogy nézzen is ki, lehet ronda, vagy sem férfivá tennie, azzal, hogy nőként viselkedik, s tud gyenge is lenni mellette. Nem fut el, nem űzi el, nem torzítja el a másikat, mert ő fél, a többiek helyett is fél. Ha összeáll a kép, ő biztosan lépni fog ,hiszen látta a részeket, s látni akarja az egészet, bármi legyen is az.
Béke az elődök életére.

Ferencz I. Adienn


További képek megtekintése

Szólj hozzá a cikkhez!

Csak bejelentkezett felhasználók szólhatnak hozzá.




© 2010 miskolciharsona.hu