Kultur

A Szegény Ember és a Bolha

Vajdasági népmese Csak 18 éven felülieknek!



Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény ember. A szegény ember olyan szegény volt, mint a templom egere. Mint mindenki előtt tudva levő a templom egere a legszegényebb az állatok közül, mivel a templomokban az áldáson és jó szón kívül nem nagyon van más, de főképpen nem étel, s ital. Egerünknek egy kis maradék ostyán és pár csepp miseboron kívül, amit a pap néha napján kint felejtett az oltár előtt más tápláléka nem igen akadt.

 
Olyan sovány volt szegény, hogy mikor a mise alatt az egyik sarokból a másik sarokba átszaladt, úgy zörögtek a csontjai, hogy a hívők azt hitték az Úrjézus küldött jelet, és bőszen hányták magukra a keresztet. E buzgó vallásosság láttán a pap -aki nagyothalló volt- igen csak meg volt elégedve nyájával. No ettől az egértől is szegényebb volt a mi szegény emberünk.
Hát hogyne lett volna szegényebb, hisz ő volt a templom szolgája, sekrescsése, egyszóval mindenese. Fizetsége az áldás, kosztja, amit az egér és a pap meghagyott, de még jó, hogy a kvártélya a fényes paplak melletti disznóólban biztosítva volt. A hívők sajnálták is sanyarú sorsa miatt és el sem tudták képzelni, hogy miért nem áll egy házzal tovább. A papnak már épp a szenté avatásáról kezdtek sutyorogni, mikor is egy szép napon mindenre fény derült.
Történt egyszer, hogy a szegény ember szokásához híven a gyóntatófülke melletti sarokban hallgatózott. Igen kíváncsi természetű volt, de az vesse rá az első követ, aki nem így tett volna a helyében. A falu legszebb lánya bizonyos Selymes Juliska ült a pappal szembe és keservesen panaszkodva gyónta meg a vétkeit a katolikus papnak. 
 
-Én vétkem, én vétkem, jaj én igen nagy vétkem! A paráználkodás bűnébe estem!
-Hányszor? Kérdi a pap.
-Tizenhétszer.
-A múlt évben?
-Nem a múlt héten.
-Hát lányom ezt igen sokallom.
-Nem tehetek róla atyám! Állandóan viszket a nunám, mintha bolha költözött volna bele.
-No lányom két lehetőség van, vagy a véred ilyen forró, vagy tényleg bolha költözött az alsó fertályod lágy részébe. Két dolgot lehet tenni, hogy ezen isten ellen való vétket levetkezd magadról. Elmondasz tizenhét Miatyánkot, tizenhét Üdvözlégyet és tizenhét Hiszekegyet. E penitencia hatására várhatóan véred forrósága kissé meghűl, ha egyáltalán az a baj. Ha mégis bolha költözött volna beléd, avval meg azt lehet tenni, hogy mikor most hazamész jól megmosod a nemes részeket, hátha a szappantól is elmúlik ez a fene nagy viszketés.
-Köszönöm atyám! Ígérem így teszek, mondta Juliska, majd sietve elindult hazafele.
 
Telik múlik az idő, talán eltelt vagy három nap is mikor miséhez készülődik a pap.
Annak rendje és módja szerint a szegény ember segédkezik az öltözködésnél.
Sután, össze- visszaadja, szinte aggatja a ruhákat a papra a szegény ember.
-Hát mi lelt téged te mihaszna szegény ember- mondja a pap-, hisz már ezerszer öltöztettél.
-Bocsásson meg nagytiszteletű atyám, de a viszketéstől nem bírok magammal.
Vagy három napja viszket a bajuszom alatt, mintha valami bolha költözött volna a szám felé, és rettenetesen csíp. Nem bírom elűzni, hiába ütöm, vágom, el nem találom, csak a szám dagadt fel cipóra. Most, hogy segédkezek most is csapkodom, de csak kínoz tovább. Ne haragudjon, szóljon a házvezetőnőnek, segítsen az öltözködésben, én már nem bírok magammal.   
 
Rá néz a pap a szegény emberre és látja ám, hogy a szája feldagadva és mintha a szája szélén rászáradt szappanos víz is volna.
 
-Mikor mosakodtál utoljára? -kérdi a szegény embert-
-Van már vagy három napja, hogy nem tudok se enni, se inni, sőt még mosakodni sem,
 azóta csíp ez az átok bolha. Segítsen atyám, mit tegyek, mert így rögtön megveszek!
-Tudom fiam, hogy mit tegyél, sőt már azt is értem, hogy évek óta miért szolgálsz itt 
 nálam, ily lelkesen. Én meg már a szentavatásodon gondolkoztam.
 
A mise után kísérd haza a Selymes Juliskát, s kérd, meg segítsen leborotválni a bajszodat, majd kérd el a szappanját, és jól mosd meg a szád. Utána mondj el annyi imát, amennyit, de úgyis tudod mennyit, kell elmondanod.
Látod így jár fiam, aki elkezd öregedni. Jut eszembe fiam, mától a gyónási idő alatt a rét kaszálása lesz a teendőd.
 
A mese tanulsága maradt a végére: az öregedésnek is megvan a szépsége!


Ocsenás Gábor
 
 

További képek megtekintése

Szólj hozzá a cikkhez!

Csak bejelentkezett felhasználók szólhatnak hozzá.




© 2010 miskolciharsona.hu