Kultur
A félős menyecske
Vajdasági népmese


Udvarolt a falu legszebb lányának egyszer egy legény. Kérte szépen, kérte csúnyán, hogy a menne hozzá, de mindig elutasító választ kapott. A legény már nagyon unta a kudarcot és gondolta, ha törik, ha szakad, most már dűlőre viszi a dolgot. Vett egy csokor virágot és elindult lánykérőbe.



Mondja a lánynak: 
- Ha tizedszer is elutasítasz én itt előtted főbelövőm magam! – és, hogy szavainak nyomatékot adjon, válláról leakasztotta a vadászpuskáját.
- Ne tegyen már ilyet - kérlelte a lány megszeppenve- hisz hozzámennék én magához, semmi kifogásom nincs ellene, de tudja meg, azért kosaraztam ki mindig, mert nagyon félek!
- Hát ijesztő vagyok én, hogy magának félnie keljen?
- Dehogyis - mondja a lány. Tudja meg azért reszketek, mert mikor egyszer régen itt könnyített magán, nálunk a kert végében, én meglestem, és megláttam, hogy magának milyen rettenetesen nagy szerszáma van. No, attól félek, hogy a nászéjszakán szétrepeszt.
- Ha csak ennyi a baja, e felől nyugodtan hozzám jöhet. Tudja meg, hogy nekem háromféle szerszámom van. Van egy kicsi, egy közepes, meg egy kicsit nagyobb. Majd a kicsivel kezdjük, ne féljen nem lesz baj. Bízzon bennem!
 
   Megegyeztek, kitűzték a menyegző napját. A legény az esküvő előtti nap estéjén a lányos házhoz hajttatott egy kölcsönkért hintóval, hogy megmutassa a menyasszonyának, hogy mivel mennek majd a templomba esküdni. Még a ház sarkához sem ért, mikor már hallja, hogy kedvese éktelenül sír.
- Hát téged meg mi lelt? –kérdi a legény ijedten.
- Félek, hogy a múltkor nem mondtál igazat. Csak azért nyugtattál meg, hogy kicsikard az igenemet.
- Na ebből elég!- kiáltott a legény és leendő aráját ölbe kapta és a hálószobába vitte, egyenesen az ágyba. A házban senki emberfia sem volt, hisz mindenki a főtéren levő sátorállítással, az ilyenkor szokásos lagzi előkészítésével volt elfoglalva. A villanyt leoltotta, gyorsan levetkőzött, és már ugrott is a lányra.
- No, majd most bebizonyítom neked, hogy sosem hazudok. Mire a lány egyet is szólhatott volna, a legény már rajta is volt és már dugta is be a kisujját.
- Fájt? -kérdezte.
- Á, dehogy -mondja a lány kissé nyugodtabb hangon.
- Folytassuk! -mondja a legény és bedugta a gyűrűs ujját. 
- Fájt? -kérdezte.
- Á, dehogy! – mondja a lány egyre vidámabban.
No, haladjunk, gondolja a legény, hisz lassan késő este lesz és megjöhetnek az örömszülők. Előveszi a szerszámát, és rendesen ellátja a dolgát. 
- Na ugye, hogy nem fájt? – kérdi a legény. Nyugodtan készülhetsz az esküvőre!
A lány felkel és a sötétben valamit szaporán keresni kezd.
- Hát te meg mit keresel az asztal, szék, ágy alatt? – kérdi a legény még hanyattfekve, jólesően pihengetve az ágyból.
- A harisnyakötőmet!
- Hát az meg minek, most olyan hirtelen?- kérdi a legény csodálkozva.
- Arra gondoltam, hogy míg anyámék nem jönnek, biztos van egy kis idő, úgyhogy azt a  három szerszámát most jól összekötöm és úgy is kipróbáljuk!

Ocsenás Gábor
 
 

További képek megtekintése

Szólj hozzá a cikkhez!

Csak bejelentkezett felhasználók szólhatnak hozzá.




© 2010 miskolciharsona.hu