Nobukta (versek)
Tavaszváró
Ocsenás Gábor



Hatalmas szomorúfűz

Földet ölelő ágai

Komoran guggolnak

A nyéki tópart

Bús vizének öblénél

 

Szívem a fűz alá ül

Kezeit félénken kinyújtva

Simogatva törli le az ágakról

A tél hátrahagyott leheletét

 

A domboldal mosolygó hajlatán

Árnyékot vet a tavasz íze

A felhőket áttörő napfényben

 

Sóhajtó szellő nádast remegtet

Fodros szoknyát ölt a víztükör

 

Ketten kacagunk a tájra

 

        A fűz és én

  

További képek megtekintése

Szólj hozzá a cikkhez!

Csak bejelentkezett felhasználók szólhatnak hozzá.




© 2010 miskolciharsona.hu