Kultur

Gyónom

Én még soha nem gyóntam. Azt se tudom, hogyan kell. A rádióban hallottam tegnap este, hogy sokan eljönnek, gondoltam, kipróbálom.

Na, jó! Meg a Rudi, a kollégám is mondta, hogy amikor már nagyon elege lett a család értetlenségéből, meg a feleségéből, akkor paphoz ment.

Meg azért is jöttem, mert most éppen ráérek.

Egyébként nem hinném, hogy lenne gyónni valóm. Rendben van a munkám, minden rendben a családdal is. Tényleg minden oké.

Nézze, van egy feleségem, van két gyerekem.

Úgy kell lennie, hogy a nagyobbik legyen a fiú, a kisebbik meg a lány. Ennyi. Miért, maga nem hallott még róla, hogy ez így jó? Ez a normális család.

A munkám meg éppen remek, mert fontos ember vagyok. Igen, az. Ablakokat szerelek be és kész. Ez fontos, nem? Ha én nem lennék, nem szerelné be más az ablakokat. Rudi éppen beszerelné helyettem, de én akkor is fontos vagyok. Az. Most például előléptettek, mert már nem ablakokkal kell foglalkoznom, hanem ügyfélszolgálatis leszek. A feleségem azt mondja, hogy ez nem előléptetés. De ő mit értene hozzá?

Mit gyónjak?

A feleségem? Hát miért is kellene szeretni? Persze, hogy nem szerettem soha. Nézze, én már kinőttem abból a korból, hogy az anyámékkal éljek és ő meg férjet akart. Ugyan már! Mit szerelem? Miről beszél? Rudi szerint az a lényeg, hogy a nő azt tegye, amit a férje mond.

Nézze, nekem Rudi a példakép, meg persze az apám. Azért, mert sok jó ötletet adtak nekem az élethez.

Egyébként meg a feleségem akart családot, ha neki valami nem tetszik, mehet! Ő kereste meg a házunkat is, én meg csak mentem vele. Hova mentem volna? Anyámékhoz? Anyukámhoz, meg apukámhoz hetente többször is megyek, mert ők legalább megértenek. Ők igazán szeretnek. A hülye gyerekeim meg csak mennek az anyjuk után.

Beszéljek a házunkról?  Szép, meg kertes, mert annak kell lennie. Egy tökéletes családnál annak kell lennie. És az én családom tökéletes.

Én nem csináltam eddig a házon semmit! Dehogyis! Azt a feleségem akarta megvenni, nem én! Az, az ő háza. Csak én benne lakom. Nehogy már én legyek az ő házáért! Engem nem érdekel!

Nem, a gyerekek sem! Azt is ő akarta! Engem nem érdekelnek! Engem az érdekel, hogy legyen kajám, legyen film, amit nézek és legyenek csöndben, ha hazamegyek. Ennyi.

Miért? Velem sem foglalkoztak a szüleim és mégis milyen erős felnőtt férfi lettem, akárcsak az apám! Igen, ő az én példaképem! Meg Rudi, a kollégám.

Mit gyónjak?

Nézze, egy gyereknek nem szeretet kell, hanem szigor. Ennyi.

Én,  ha rossz voltam, bezártak a szekrénybe! Ott aztán addig sírtam, ameddig csak el nem aludtam. Ugyan! A szigor a legfőbb eszköz. Az én apám tökéletes és kész. Ha ő dohányozni akart mellettem, akkor dohányzott. Egyszer, amikor még csecsemő voltam, véletlenül kiégette a lábamat a cigaretta végével. Ma is ott van a helye. Dehogy gond! Ez egy örök emlék az én apámtól!

A feleségem nem engedi, hogy a szekrénybe zárjam a gyereket. Őt máshogy nevelték.

Persze, sokat veszekszik velem, mert szerinte lusta vagyok és önző és el akar válni. De kérdem én: Hol kapna még egy ilyen férjet?

Majd csak belátja, hogy igazam van.

Hétfőn hisztizett a fiam. Ő hatéves. Nem hagyott nyugodtam filmet nézni, valami legót akart összerakni velem. De én meg filmet akartam nézni! Így lezuhanyoztam a fejét. A feleségem meg ordított. De miért? A gyerek csendben maradt, és nézhettem azt az átkozott filmet tovább.

A lányom meg állandóan visít, és azt mondja nekem, hogy: „Mindig büdös vagy, apa!” Na, ezt is az anyja mondhatja neki! Egy hároméves kislány, hol érezné, hogy büdös vagyok-e? Nem szeretek fürdeni. És akkor mi van? Csak megy vele az idő.

A feleségem szerint hazudós vagyok. Nem hinném, hogy igaza van. Miért mondja? Ő mindig össze-vissza beszél. Azért is mondja, mert a szomszédnak, meg néhány embernek azt meséltem, hogy több diplomám is van. Azért, mert a diplomás ember valaki. Az valaki! Diploma nélkül nulla vagy!

A szüleimről, a testvéremről és rólam is mindenki, de mindenki tudja, hogy diplomások vagyunk!

De amúgy meg nem! Csak így vagyunk valakik! Ért?

Mit gyónjak?

Legutoljára a kutyán vesztünk össze.

Igen, mert a tökéletes családnak kell egy kutya. És én hamis kutyát akartam nevelni belőle. A kutya nem a gyerekeknek való. A kutya nekem kell! De az a büdös dög elszökött tőlünk és elütötte az autó. Az árokban találtam meg. Megkérdeztem a feleségem, hogy hazavigyem-e? Erre ő mindenfélének elhordott. Mondja meg nekem, kinek kell egy elütött, törött lábú állat? Mihez kezdek vele? Amikor már felépült a kutya, odaadta egy gazdának. Meg sem kérdezett. Igen, hiányzik a kutya. Mert egy tökéletes családba kell egy kutya.

Én nem szeretem, ha hozzám érnek, azt is csak a kutyától tűrtem el.

Talán, mert egy erős férfi nem szereti, ha ölelgetik, vagy nyilvános helyen megpuszilják. Nem.

A feleségem is mindig azt akarta, hogy simogassam meg a hasát, amikor terhes volt a lányommal. Minek? Az én szüleim sem csináltak ilyet. Még anyám sem. Nem! Az a gyengeség jele és kész! Én pedig nem vagyok gyenge.

Mit kellene meggyónnom?

Szeretek enni, sokszor veszek magamnak finomságokat. De azt én csak magamnak veszem. A gyerekeknek vegyen a feleségem, az a nő dolga. Nem adok nekik belőle. Én, a munkám után kapott pénzből megtehetem és ennyi. Vásároljanak maguknak, ha akarnak.

Szeretek lustálkodni. Sokat dolgozom és otthon csak ülni, vagy feküdni akarok.

A feleségem oldja meg a házimunkát, ahogy akarja. Az, az ő dolga.

És utálom, ha beteg! Mert egy erős ember nem beteg. Velem néha megesik, de akkor én fekszem néhány napot és jól vagyok. A nő nem feküdhet le! Nem. Mert a gyerekeket a nő neveli.

Egyszer volt, hogy sírt, mert annyira fáradt volt. De én ezt nem értem. Minek emiatt sírni? Elmondtam az anyukámnak, hogy a feleségem leült a földre és könyörgött, hogy csak egy órát hadd pihenjen. Jót nevettünk rajta!

Anyám sem szereti a gyengéket. A feleségem állandóan mondja a gyerekeinknek, hogy szereti őket. De egy felnőtt ilyet nem mond! Anyám sem mondta soha. Minek?

Mit gyónjak meg?

Tényleg nem tudom. Szerintem minden úgy jó, ahogy van.

Most a kisebbik gyerek, a lányom volt beteg. Abból is mekkora balhét csinált a feleségem. Azért, mert nem adtam gyógyszerre pénzt. Cipőt akartam magamnak venni. Megtehetem, ha akarom! És meg is tettem. Ő meg toporzékolt, hogy pénzt kellett kölcsön kérnie. De a gyerek nem lehet gyenge! Nem!

Gyónok… De mit? Ha hazaérek nem szoktam azonnal bemenni. Megvárom, amíg megfürdeti a gyerekeket. Kint ülök az autóban és hallgatom a rádiót. Ott hallottam ezt a gyónást is.

Én nem veszem komolyan a feleségem! Ő már sokszor akart válni, mégsem tette meg.

És én azt nem is engedem.

Nem. Mert egy erős férfi ilyet nem enged. Nehogy már a falu a szájára vegyen! Ott mindenki tudja, hogy mi egy tökéletes család vagyunk! Én nem iszom, nem dohányzom!

Én egy jó ember vagyok.

Mit gyónjak meg?

Tegnap ráléptem a fiam ágyára és eltört alattam. Mekkora kiabálást csaptak! Na és! Alszik a szivacson a gyerek! Legalább erős lesz! De a feleségem puhányt akar faragni belőle, mert tüstént összekalapálta az eltört faszerkezetet. A fiam meg a lányom meg bőgött.

Én meg leültem a számítógép elé, a fülemre tettem a fülhallgatót és ennyi. Mindig ezt szoktam otthon. Mondom, én fáradt vagyok, engem hagyjanak békén.

Engem nem érdekelnek ezek a semmi dolgok. Én vagyok az apakép!

Mit gyónjak meg?

Rudi, a kollégám, már elvált. Sok okosságot mond arról, hogyan lehet rendbe tenni a dolgokat a feleséggel. Okos gyerek. Bár azt nem tudta elintézni, hogy kéthetente nála legyen a fia, mert a feleségének jó volt az ügyvédje és még csak láthatást sem kapott. Valószínűleg azért, mert éppen olyan erős ember, mint én és a feleség meg puhány, mint az enyém.

Az én feleségem is azt mondja, hogy az én családom közé nem ereszti a két gyereket. De én erre csak azt tudom mondani, hogy majd meglátjuk! Mindenesetre meghallgatom Rudi tanácsait, mert ő nagyon jól csinált mindent. Neki azért el-eljárt a keze is, ha már nem úgy mentek a dolgok, ahogy ő akarta. Igen, ezt így kell csinálni. Ez a szigor.

Nekem még nem volt ilyen, de sose lehet tudni.

Szóval…

Nem tudom…

Mit gyónjak meg?

 

Illés Adrienn 

További képek megtekintése

Szólj hozzá a cikkhez!

Csak bejelentkezett felhasználók szólhatnak hozzá.




© 2010 miskolciharsona.hu