Kultur
Mama
Írta: Illés Adrienn

Mama

Tudom, hogy nincsenek véletlenek

Tudom, hogyha valaki jönni akar, őt engedni kell jönni



Tudom, ha valaki menni akar, őt hagyni kell menni

Tudom, ha valaki szeretet ad, azt tiszta szívből adja

Tudom, ha valaki megsirat, mert nem lát hetekig, azt őszintén teszi

Tudom, hogy melyik pillanat tiszta és melyik maszatos

Tudom, milyen érzés szeretni és szeretve lenni

Hiszem, hogy ez a szeretet nem múlik el

Hiszem, hogyha a test nem is marad közöttünk, a lélek igen

Hiszem, hogy vannak szakadások, amelyek nem örökre szólnak

Hiszem, hogy aki végső búcsút vesz, megvár

Hiszem, hogy az utolsó pillanat a megkönnyebbülésé

Hiszem, hogy aki végleg elalszik, még hallja a szavainkat, érzi a simogatást és látja a könnyeinket

Hiszem, mert hinni akarom

/Illés Adrienn/ 

 „Mindennek megvan a maga ideje, és kijelölt ideje van minden dolognak az ég alatt.

 Ideje van a megszületésnek,
    ideje a meghalásnak.
Ideje van a vetésnek,
    ideje az aratásnak.
Ideje van a megölésnek,
    ideje a meggyógyításnak.
Ideje van a lerombolásnak,
    ideje a felépítésnek.
 Ideje van a sírásnak,
    ideje a nevetésnek.
Ideje van a gyásznak,
    ideje a táncnak.
Ideje van a kövek szétszórásának,
    ideje a kövek összegyűjtésének.
Ideje van az ölelésnek,
    ideje az öleléstől való tartózkodásnak.
 Ideje van a megkeresésnek,
    ideje az elvesztésnek.
Ideje van a megőrzésnek,
    ideje az eldobásnak.
 Ideje van az eltépésnek,
    ideje a megvarrásnak.
Ideje van a hallgatásnak,
    ideje a szólásnak.
 Ideje van a szeretetnek,
    ideje a gyűlöletnek.
Ideje van a háborúnak,
    ideje a békének.”

                                                               /Prédikátor Könyve- Ótestamentum/ 

További képek megtekintése

Szólj hozzá a cikkhez!

Csak bejelentkezett felhasználók szólhatnak hozzá.




© 2010 miskolciharsona.hu