Kultur
A Padlás, Március 15 és Nagymama 
Ocsenás Gábor










A padlás megőrzi
 a régi formákat is,
 hisz látom, mikor a
 rozoga, imbolygó
 falépcső tetején
 megállok, és szinte
 beesem a térbe.
A több évtizedes
 pókháló, mint egy
 hajszálvékony celofán
 tekeri körbe az időt.
Belépve, hangos
 gyermekzsivaj, kemény,
 elhangolt, negyven éve málló,
 zongorahang üdvözöl,
  erősödő emlékeim felől.
A kidobott egykori kacatok,
 tárgyak, a sötéttel
 barátkozó szemeim előtt
 új életre kelnek, 
 a feledés homályából.
Vibráló, táncoló ezernyi
 alakzat közül Nagymama
 portréja élesedik a cserepek
 között beszűrődő fényben a
 tetőgerenda porában.
Ahogy tisztul a kép 
 madárcsontú, kissé görnyedt
 alakját vélem látni egy 
 hokedlin ülve, amint éppen varr.
Kiáltanék… ne dolgozz Nagyi
 ma március 15-e van, 
 de hang nem jön ki a torkomon.
A süvöltő tavaszi szélben 
 a nyitva felejtett padlásajtó
 nyikorgása szinte kiálltja
  a választ fel sem tett kérdésemre.
Muszáj vagyok kis unokám!
 Kettészakadt az ország,
 össze kell foltozni! 
 
 

További képek megtekintése

Szólj hozzá a cikkhez!

Csak bejelentkezett felhasználók szólhatnak hozzá.




© 2010 miskolciharsona.hu