Nobukta (versek)
Haj jaj
Barna László




 
Az oroszlán megunta sörényét, 
üstökén a fenséges kazlat; 
és különben is: agyára ment már 
a dagályos királyi maszlag. 
 
Méla ejtőzését hátrahagyva, 
pénztárcáját magához vette, 
s a hatos villamos megállóját 
sürgősen megközelítette. 
 
A Szahara téri megállónál 
(a hatos vonal ennyit bővült) 
türelmetlen várakozásában 
pestiesen néhányat bődült. 
 
S amint a villamos lefékezett, 
könnyedén felszökkent a nagyvad, 
lendületével zavarát keltve 
egy leszálló madárcsapatnak. 
 
Egy csúszómászó alattvalója 
rögvest hellyel kínálta őt, 
ám egy bolha gyorsabban fölpattant: 
froclizva a mérges sziszegőt. 
 
Tehát az oroszlán, ülőhelyén, 
melyen ugyan nem fért, csak félig, 
viszonylag kényelmesen utazott 
egész a Blaha Lujza térig. 
 
Onnantól gyalog folytatta útját 
a Nagykörúton bandukolva, 
hízelkedő városi rokonok 
nyávogó hadába botolva. 
 
Egy szokványos gyalogátkelőnél 
arcára fészkelt a döbbenet, 
amint az úttesten kiterülve 
egy eltiport zebrát észrevett. 
 
Elhűlve nézte, hogy a sok gyalog 
mily közönnyel sétál a testen: 
nem hitte volna, hogy a zebrának 
ily mostoha sorsa van Pesten. 
 
Elszomorodva lépkedett tova, 
mire végre elérte célját: 
egy hajtalankodó üzemegység 
portáljának csillám acélját. 
 
A kirakat üvegpalástján 
a benti ténykedés ékei: 
frizurában megreformált népek 
legjobban sikerült képei. 
 
Nézi az oroszlán, nézi, nézi, 
kíváncsi szemét merengeti, 
s azon tűnődik: divatot vált-e 
új sérójától Serengeti…?! 
 
Ám mélájából kizökkenti őt 
az ajtón kilépő birkapár, 
punkosra gyalultatták a bongyort, 
a dauert egyik se bírta már. 
 
E vakmerő váltásból merítve, 
erőt vesz magán az oroszlán, 
s a metamorfózis hátszelével 
az üzlethelyiségbe poroszkál. 
 
A fodrász hajbókja földig érő, 
ebben feltétlen verhetetlen, 
hiszen a bóknak ezt a válfaját 
ők gyakorolják ernyedetlen. 
 
A nemes kuncsaftot nem váratja, 
legjobb székébe készteti, 
s biztosítja, hogy óhaja szerint: 
ó-haját apróra szétnyesi. 
 
Hátul stuccolva, fölül rövidre 
kéri az előkelő vendég, 
s, hogy ne kuszálja Szahara szele, 
kér rá egy nagy tubusnyi kencét. 
 
Hajnyíró bürrög, csattog az olló, 
a mester bő terményt takarít, 
s, hogy a nagyját mielébb arassa, 
gépével nagyokat kanyarít. 
 
Fölös sörény rakódik a porba, 
oroszlánrész már az aljzaton, 
e perctől csak finomít a maestro: 
zsengéket kurtít a hajzaton. 
 
Lassan-lassan kialakulóban 
a készülő kompozíció, 
s a tükörnek fancsali foncsora 
jelzi, hogy ez nem csak fikció. 
 
A növekvő fenéknyomástól -é, 
vagy a tükörtől megvezetve, 
morgolódni kezdett az oroszlán, 
csupasz fejbőrig megnyesetve. 
 
Szemöldje bogoncát összerántva, 
nemtetsző bömbölést hallatott, 
kirázva fodrásza alkarjából 
ollót, s a kurtító hajlamot. 
 
S amint bőszen nézegette magát, 
fújtatva, hörögve-morogva, 
furcsa mód, a bátorkodó virtust 
borbélya inába sorozta. 
 
Frizuja s az elképzelés között 
tehetős átfedés vélhető, 
csakhogy az alkotó érlökése 
ettől még cseppet sem mérhető. 
 
Enyhe szaharai akcentussal 
- a dominanciát jelezve -, 
a hajszobrász életpályájának 
végét a közelbe helyezte. 
 
Aztán kissé enyhültebben szólott: 
˝ e jövőkép semmissé válhat, 
ha rögvest rehabilitálja 
szecskává aprított boglyámat!˝ 
 
A fodrász csak áll, s pityergő ajka 
halomba rakja a hüpp -öket: 
˝ hát kérem - rebegi elhalón - 
ezt visszarakni már nem lehet. 
 
Nincs oly borbély, ki ily nyesedékből 
épkézláb frizurát belőjön, 
sajnálom, de végig kell várja, hogy 
sörénye belülről kinőjön.˝ 
 
˝Belülről -morzsol a szón a nagyvad-, 
jó!˝S, hogy máskor el ne véthesse, 
hajszobrászát hamm bekapja, s kérve 
kéri: ˝ maga bentről késztesse!˝ 
 
 

További képek megtekintése

Szólj hozzá a cikkhez!

Csak bejelentkezett felhasználók szólhatnak hozzá.




© 2010 miskolciharsona.hu