Technika
Bőgőshajó
Elsüllyedt bőgőshajók maradványaira bukkantak a Tiszában Szolnoknál
Egy elsüllyedt bőgős hajó vízből kilátszó részét dokumentálja Kozma Károly fotós (j) és Kertész Róbert régész, a Damjanich János Múzeum munkatársa a Tisza partján, Szolnokon 2015. szeptember 28-án. Két bőgős hajó, más néven tetejes hajó maradványait hozta felszínre az alacsony tiszai vízállás. A fahajók feltehetően a XIX. század második felében épültek, és a XX. század elején süllyedhettek el. MTI Fotó: Mészáros János
 
Szolnok, 2015. szeptember 28., hétfő (MTI) - Szolnok egykori hajós életének tárgyi emlékeire, két elsüllyedt bőgőshajó maradványaira bukkantak minap helyi lakosok a Tisza alacsony vízállásának köszönhetően a Belvárosi nagytemplomnál levő folyószakaszon - közölte a szolnoki Damjanich János Múzeum régésze hétfőn az MTI-vel.
 
    Kertész Róbert, aki egyben történész is, elmondta: a most felfedezett tárgyi emlékek azért is jelentősek, mert először kerültek elő bőgőshajók Szolnoknál. Az első világháború előtt Szolnokon még több mint 30 fahajót tartottak számon, amelyek a második világégést követően teljesen eltűntek - közölte. A török kori Tisza-híd mellett a város folyami öröksége tehát folyamatosan bővül és egyre színesebb képet mutat - jegyezte meg.
    A múlt héten elsőként előkerült bőgőshajónak jól látszik a függőleges orrtőkéje, amelynek a hajó nevét adó, nagybőgő nyakára hasonlító, csiga alakú végét már megsemmisítették a jégzajlások. A víz felszíne alatt érzékelhető a fedélzet, továbbá keresztirányban három bordára is felfigyeltek, benne a hajópalánkot rögzítő vasszögekkel - mondta a régész.    
    A hétfő délelőtt talált újabb hajónak a farát azonosították és jól látható az egyetlen fából kifaragott fartőkéhez rögzített kormánylapát maradványa is - fűzte hozzá.
    Kertész Róbert szólt arról, hogy a hajók dokumentálása megtörtént, további kutatásokat, kormeghatározást fognak végezni. A hajók orr-részén tüntették fel a nevüket, így elképzelhető, hogy ennek is utána tudnak járni. A levéltárban pedig valószínűleg megtalálhatóak azok a hajólevelek, amelyek alapján esetleg kideríthető építésük ideje és egykori tulajdonosuk is - közölte. 
    Hozzátette: utána járnak a hajókról szóló városi legendák, visszaemlékezések valóságtartalmának is, amelyek közül az egyik például egy 1914/1915-ben elsüllyedt hajóról szól, amelynek eltört a kormánylapátja. 
    Kertész Róbert elmondta: a bőgőshajó a fahajóknak az a változata, amelyeket - főként tölgyfa deszkából - tetővel építettek a hajóácsok, végleges formáját a konstrukció a 18. század második felében nyerte el. A 19. század közepén, a folyami hajózás virágkorában, az általuk szállított legfontosabb magyarországi áru után búzáshajóknak vagy a bálványukra, orrtőkéjükre illesztett és a nagybőgő nyakára emlékeztető csiga alakú díszről bőgőshajónak is nevezték.
    A régész kitért arra, hogy a tetejes hajók nagyon régi vízi szállítóeszközök a hazai folyamokon, hiszen már a középkorban is jeles hajóépítő helynek számított Szeged, Győr és Baja. A tetejes hajók igazi virágkora azonban a búzakonjunktúrával, a 19. század közepére esett, amikor számtalan ilyen hajó járta a magyarországi folyókat - közölte. 
    Megjegyezte: egy 60 méter hosszú hajóért 60-80 hold jó minőségű föld árát kellett fizetni. A szerencsésebbek a kezdődő kapitalista termelés és áruforgalom idején valóságos "aranyemberekké" váltak, akárcsak Jókai regénybeli hőse, Tímár Mihály - mondta. 
    
 
Forrás:MTI 2015. szeptember 28., hétfő 19:38 

További képek megtekintése

Szólj hozzá a cikkhez!

Csak bejelentkezett felhasználók szólhatnak hozzá.




© 2010 miskolciharsona.hu