Kultur
Szeretem Miskolcot irodalmi pályázat
Felnőtt 1. helyezett: Mészáros Gabriella








ALEX VÁROSA
 
 


Ráült a köd a városra. Szmog, írta az újság. Hogy köd vagy szmog, Alexnek ebben a pillanatban mindegy volt. Fázósan húzta össze magán a kabátját. Jó ideje topogott már a megállóban… késett a busz. Hazaérni végre, leereszteni az egész napi munka után egy üveg sör mellett, ez volt minden vágya. 
A busz zsúfolásig telt fáradt tekintetű, némán utazó emberekkel. Alex az elsuhanó városi fényeket nézte az ablakon át, de gondolata messze járt. El akart költözni. El innen. Ahogy két jó barátja, Csaba és Gábor is elköltözött még a nyáron.
– Most? Miért? Egyáltalán hova? – kérdezte ijedten és meglepetten Judit, a felesége, mikor vacsora közben előadta tervét. A mosogató fölötti neoncső egy halk kattanással abbahagyta a zúgást és vibrálást, így még tisztábban hallatszott a válasz:
– Valahova… Máshova… Ami nem Miskolc… Csabáék is elmentek és Gáborék is! – hadarta. – Majd pont mi fogunk itt maradni, amikor mindenki elmegy… És milyen jó lett nekik!
– Honnan tudod?
– Mert nem jöttek vissza.
– Persze, hogy nem jöttek vissza, ha egyszer már berendezkedtek máshol! Az ember nem költözködik hetente ide-oda! – érvelt Judit. – Nem értelek Alex! Mi történt veled?
Erre a kérdésre Alex sem tudott konkrét választ adni, mégis hajthatatlan maradt. Beleélte magát a költözés gondolatába, s ez a hó nélküli tél egyhangú szürkeségében izgalommal töltötte el. Most, hogy közölte elhatározását, már csak azt kellett eldöntenie, hol legyen az a bizonyos hely, „ami nem Miskolc”. E lényeges problémánál azonban elakadt és talán nem is jutott volna előbbre, ha meglepő módon nem éppen Judit siet a segítségére. Csak tétován álldogált lazára engedett nyakkendővel az ablak előtt, a kinti sötétet nézve, mikor felesége egy füzetet és egy tollat tett elé az asztalra, olyan titokzatos pillantás kíséretében, mintha valami világrengető találmány birtokában lenne.
– A első és legfontosabb lépés: eltervezni, hogy mire van szükséged egy városban! Gondold ki és írd össze! Amíg ezzel nem vagy tisztában, addig semmi értelme csomagolni…
Ezt az érvet Alexnek is el kellett fogadnia, így már aznap este bevonult a szobájába tervezni. „Az én városom” – írta a füzet első oldalára nagy, nyomtatott betűkkel a címet. Hanyatt feküdt az ágyon, és a mennyezetet bámulva töprengeni kezdett. 
„Először is, egy város ne legyen se túl nagy, se kicsi, inkább olyan közepes. Egy nagyvárosban utazással megy el a fél napja az embernek, egy kicsiben meg kettőt sem lép és máris kint van belőle. Aztán a közlekedés. Jó utak kellenek és busz, persze ami nem késik!” Majd eszébe jutott, hogy reggelente a villamoson Diósgyőrtől a Villanyrendőrig át lehet böngészni a Népsportot! Így hát a villamost is felírta a listára…
„Hegyek mindenképp legyenek a város szélén, különben hova mennénk kirándulni a hétvégéken a gyerekekkel” – morfondírozott tovább. „Meg egy szebbféle tavacska! Milyen kellemes a csónakban ringatózni, miközben a kicsik kacagva paskolják a vizet! Lehetne a közelben egy magas torony vagy valami ilyesmi, ahonnan belátni az egész várost. Mert mindenki szereti azt játszani, hogy ki találja meg leghamarabb onnan, fentről a házunkat! A kis Panna a múltkor, az ujjacskájával rögtön rámutatott! Judit ölbe is kapta nyomban, pedig ugyancsak megnőtt már az a csöpp lány! Csoda, hogy elbírta az anyja!” Alex büszkeséggel gondolt arra, hogy az ő felesége milyen csinos és karcsú. Még most is, a két gyerek születése után! Hát még amikor megismerkedtek!
„Az is télen történt” – merengett. „A korcsolyapályán szólt a zene. Már teljesen besötétedett, de a reflektorok nappali fényt varázsoltak a jégre. A tömeg csaknem egyszerre mozgott körbe-körbe. A lányok közt azonnal feltűnt Judit! Könnyeden, már-már légiesen siklott a jégen, mintha valami káprázat lenne!”
Az emlék nyomán Alex gyorsan feljegyezte a korcsolyapályát. Majd sóhajtva tette le a füzetet. Úgy érezte, a várostervezés nehéz dolog, ami másnap is folytatódhat. Elvégre nem dönthet felelőtlenül és elhamarkodottan egy ilyen nagy horderejű kérdésben!
A munkahelyén bár sok volt a feladata, de gyakran ekörül forgott a gondolata. A haverok persze meggyanúsították, hogy valami fiatal „pipi”-ről álmodozik, hát nem tehetett mást: be kellett vallania „városalapító” tervét. Na, ebbe a „jó buliba” be akartak kapcsolódni valamennyien. Mindenki előállt a saját javaslatával, amit Alex nem győzött elhárítani.
– Ez az én városom lesz, én is tervezem! – közölte. Ám abban igazat adott a fiúknak, hogy stadion nélkül nem élet az élet, főleg a focimeccsek miatt. Döntését hangos helyesléssel és vállveregetéssel fogadták. 
Otthon aztán, amint belépett az ajtón, Judit toppant elé számonkérően.
– Ugye Alex, nem teszed meg velem, hogy kihagyod a városunkból a színházat, mikor lassan már tíz éve van bérletünk?!
Alexnek úgy tűnt, az ő városa lassacskán közüggyé kezd válni, s már azon sem csodálkozott, hogy az anyósa kedvéért egy nagyobbacska könyvtárat kellett listájára venni. Viszont ugyancsak meglepődött, mikor az iromány alján megjelent egy gyermekírással kiegészített rész: „kalandtúra park Zolikának, bábszínház nekem (Panna) és kutyafuttató Bikficnek!!!”. Az első kettőt meghagyta a gyerekeknek, de a kutyafuttatót nem tartotta fontosnak, ezért lehúzta a lapról. Helyébe felírta az egyetemet, persze nem Bikficnek. Ám a dolog nem maradt annyiban. Még aznap este egy „zsaroló” levél érkezett a szobaajtó alatt becsúsztatva. Ákombákom, girbegurba betűk figyelmeztették, hogy ha nem kerül vissza a kutyafuttató a listára, Alex többé nem számíthat Panna „jóéjtpuszijára”. Így ismét beadta a derekát! „Jóéjtpuszit” egy valamirevaló apa mégsem kockáztathat!
Ezzel a maga részéről befejezettnek tekintette az ügyet. Rázárta a kupakot a tollra és jólesően nyújtóztatta ki tagjait. Másnap, meglehetős büszkeséggel tette felesége elé a kész művet.
– Tessék, itt van, elolvashatod! De ehhez már senki ne tegyen hozzá semmit, mert így
 jó, így kerek! Mondhatni, teljes a lista!
Judit nem kis kíváncsisággal vette kezébe a füzetet. Először a legnagyobb komolysággal olvasta, aztán mosolyogni kezdett…
– Drágám! – kiáltott fel. – Nyugodtan elteheted a bőröndöket! El sem kell indulnod, mert már meg is érkeztél! Észre se vetted, hogy a te városod, amit oly gondosan megterveztél, nem más, mint Miskolc!
 
 

További képek megtekintése

Szólj hozzá a cikkhez!

Csak bejelentkezett felhasználók szólhatnak hozzá.




© 2010 miskolciharsona.hu