Nobukta (versek)
Kopott könny
Serfőző Attila
 
 
Mint szilárd tömeg,
 
kit nem látnak vendégül,
 
nézek az éjbe,
 
meztelen tükrök nélkül.
 
 
 
Tétova lelkem
 
zsibong, zakatol,
 
(halkan, észrevétlen.)
 
meg-megáll valahol.  
 
 
 
Toporog a Föld ölén,
 
(akár egy távol égi lény)
 
zord szerteszét időben
 
magánytól verdes.
 
***
 
Kedves eső szemerkél,
 
mélyinél köd gomolyog,
 
a holdtalan zilált éj
 
mossa el árva nyomod.
 
 

További képek megtekintése

Szólj hozzá a cikkhez!

Csak bejelentkezett felhasználók szólhatnak hozzá.




© 2010 miskolciharsona.hu