Nobukta (versek)
Szatellit lelkek
Fenyvessy Szilvia
 













Az idegrendszeren túl, ahová én is kisodródtam,
itt már a ténysebesség is kilapul.
Vibrál a rég üres tér bennem,
Behálóztad hős szatellit lelkem.
Műsorszóró szívem 3Dben nyomja az adás(t).
Csak távoltartó végzés ez a műholdon lakás.
Ezer antennám van,
többszáz jeladóm,
sok elhagyott rajongóm,
nincs előfizetőm, se bíztatóm,
nincs se vész, se helyzet
mégsem unatkozom 
soha.
Neuronerdők viharában
gyakran felszalad az idő pulzusa,
olykor megmérem a térnyomását,
én, a ház nélküli doktor.
Kérlek, mesélj a bajokról
Hírallergia vagy témanátha?
A gyógyszerészed volt már
nálam regisztrálva?
Én a szatellit szív gyógyítom a légkört
Én a szatellit szív teret hódítok
Én a szatellit szív képeket teremtek
Én a szatellit szív több dimenziódba eljutok
A valóságcsatornán ma alig van reklám,
a szerelmi drámát megszakítván
csápocskáim teljesen kinyúltak
Tőled.
Mondd a te álmod milyen?
Szintetikus fogselyem?
Kalóriaszegény mosópor?
Sebeket hámosító csokipuding?
S a lélegzeted környezetbarát?
Mit mondd ma a nézettségi index,
ha leviszem a lázam, végre rám tekintesz?
Szatellit lelkem csak szórja szét a képet,
talán beléakad a tévékészüléked.
Szerelem a kábelt, láthatatlan drótok,
a régi instant zárlat teljesen feloldott,
mégis, ha megszólalsz határozottan, halkan
az adásszünet bennem szinte korhatártalan.
Azt szeretném, ha te lennél a pilot és a folytatás
parabolatányéromban a férfióriás.
Tudnod kell,  nincs kanalam, se étvágyam,
sőt itt a gravitáció is gyenge 
talán az alkatrészeim is rosszul rögzítettek
Látod, valahogy elfogynak a jelek, mire hozzád érek
hiába veszi át szép minőségben a stúdió a képet,
a digitális égboltról félek visszahívnak.
A nap ha megvilágít, hullok mint a csillag.
Mi lenne ha várnál, s földet érnék nálad
zuhanás helyett?
Analóg a lelkünk, talán a mi jelünket dekóder 
nélkül is felismered.


További képek megtekintése

Szólj hozzá a cikkhez!

Csak bejelentkezett felhasználók szólhatnak hozzá.




© 2010 miskolciharsona.hu