:::
mert megrekedhetünk, foroghatunk, vagy pöröghetünk
zárhatunk ajtókat, döngethetünk kapukat
hiába…
mind csak hiába
és félhetünk, vagy éppen félthetünk
és érezhetjük úgy, hogy értelmetlen…
mondhatjuk, hogy szeretnénk másképp, s ráfoghatjuk az életre, hogy másképp nem lehet
állhatunk dermedten a jelenben, morfondírozva a múlton, kapaszkodókat keresve
és retteghetünk az estéktől, a reggelektől, elbújhatunk a jövőtől…
láthatunk reményt a jobbra…
kaphatunk pofonokat, melyek mindezt szétverik…
és minden halad előre velünk, vagy nélkülünk
hiszen minden szerep eljátszódik egyszer
lehetünk szerep, lehetünk egy oldalvágánya a nagy előremenetelésnek
félhetünk, hogy senkit meg ne bántson a mi reményünk, senkit meg ne riasszon, amit lát bennünk..
félhetünk egész életen át..
élhetünk így..
és állhatunk követelődzve, dacosan, húrokat feszegetve
akár…
mondhatjuk, nem mi döntünk, hagyva, sodorjon a szél
talán
és foghatjuk a másik kezét, elszoríthatjuk, meg se moccanjon benne a vér
tehetünk aranypántot a szívére
…
Illés Adrienn
Nagy László: Táncbéli tánc- szók I
Nem vagyok jó, nem vagyok jó senkinek
Rám ugatnak égiek és földiek
Tánc a lábam, kutya a föld, eb az ég
Jó lennénk majd, égetőn ha kellenék
Jó vótam én, jó vótam én ezelőtt
Szivárvánnyal írtam be a levegőt
Átváltozott gyászfekete szalagra
Hétrét kéne görnyedeznem alatta.
Fáj a szívem, kimutatnom nem lehet
Majd meggyógyít, aki szívből megszeret
Tánc a lábam, kutya a föld, eb az ég
Hadd mulatok, mikor sírnom illenék!
II
Kutya a föld, eb az ég
Sehol semmi menedék
Ne is akarj menedéket
Amíg benned zeng a lélek
Most rúgjon a sarkad szikrát
Égesd el a világ piszkát
Aki bírja, kipirosul
Még a csúf is kicsinosul!
Forgasd ide, oda is
Lángoljon a szoknya is
Elköltözni csúnya vóna
Deszka közé csomagolva
Mert mibennünk zeng a lélek
Minket illet ez az élet!
III
Ez a világ ellobban
Ölelj engem mégjobban
Hajamtól a sarkamig
Hajnalig, de hajnalig
Nem hajnalig, örökig
Szakadatlan örömig
IV
Oda menjünk, ahol kellünk
Ahol nekünk öröm lennünk
Hol a csókok nem csimbókok
Nem hálóznak be a pókok
Aki minket meggyaláz
Fárassza el azt a frász
Jó habosra hajtsa meg
Talonnaknak se tartsa meg
Aki minket meggyaláz
Gyötörje meg azt a láz
Pokol legyen a lakhelye
Égjen el a tüdeje
V
Én is nyitok arany torkot
Mint a rigó, úgy rikoltok
Csapkodom a nyári zöldet
Átnyilazok eget, földet
És akit én megtalálok
Pántolok rá aranypántot
Úgy szeretem, úgy szorítom