Kultur

A legszebb húsvét

Nem is készültek rá, nem volt nagy bevásárlás, sem sonka, sem tojás, sem húsvétfa állítás, semmi.

A gyerek a nagyszülőknél tölti az ünnepet, ahol megadták a módját már az előkészületeknek is. Hívták őket is, de a rengeteg munkára hivatkozva nemet mondtak. Ez afféle” Most inkább nem” elutasítás volt.

Most inkább nem, hiszen nincs pénz, nincs elegendő pénz, nincs annyi pénz, mint hajdanán. Hajdanán, akár öt évvel ezelőtt, amikor legalább ugyanennyit dolgoztak, s mégis kifutotta egy pár napos, közösen töltött tavaszi szünetre. Megtehették, mert akkor még haladtak előre, nem akadtak el, mint most. Pedig valóban sokat dolgoztak, hallgattak, gondolkoztak egymás mellett, mindenki tette a dolgát. Minden ötlet, minden új terv azt a célt tűzte ki maga elé, hogy nekik jobb legyen, amit közösen létrehoztak, az haladjon előre.

Hónapok teltek el, s nem érezték a haladást, az előbbre jutást. Hol egyikük, hol a másik billent ki hitéből, s akkor mégiscsak felállt, mert a másik húzta, vitte magával. Hol így, hol úgy. Megrekedtek, de akkor is menni akartak, nem hitték el, hogy egy helyben kell állni, ha ennyi munka és lelkesedés, öröm van beleolvasztva a munkájukba. Ennek ki kell forrnia, ennek el kell indulnia.

Dolgoztak karácsonykor és újévkor és minden ünnepen, csak a húsvét szakította ki őket a hétköznapokból, ez idáig.

Most nem. Most a gyerek elment, s maradtak ők ketten, a férfi, s a nő.

A férfi el is szaladt papírért, meg estére kenyérért, sajtért valami éjjel-nappaliba, mert valóban nem volt a hűtőben semmi.

A nő meg csak állt az ablaknál, nézte a tovatűnő férjét, s leült az írógéphez, folytatni a megkezdett sorokat.

De nem érkeztek a szavak, nem moccant a klaviatúra, végképp megfagyott az ünnep.

Egy kis mosoly azért átfutott az arcán, mert az egész éjszaka zuhogó eső ma reggelre eltűnt, s végre előbújt a nap. Éppen a monitorra világított, ezért elhúzta a függönyt, s ismét visszaült a gép elé. De nem tudott figyelni, nem volt képes koncentrálni. Hátradőlt, beletúrt a hajába. Csöndes a ház, lehetne nyugodtan dolgozni, a párja is csak egy-két óra múlva várható. Mit tegyen? Mivel töltse ki a haszontalan időt?

Eszébe jutott az a házilag készített szappan, amit egy nénitől vett a piacon. Mákszemek is vannak benne, levendula illatú. Megfürdik. Rálesett az órára, 10 óra van. Nemrég zuhanyozott, rögtön ébredés után. Most meg fürödjön?

Igen, nem csinált ilyet talán már 10, vagy 15 éve, nappali fürdés.

Egészen megbarátkozott az ötlettel, vidáman felpattant a székről, s ereszteni kezdte a kádba a fürdővizet. Tett bele fürdősót, habfürdőt, s oldalra tette a szappant.

Gyorsan levetkőzött, s a már vízzel telítődő kádba merült. Csodás. Ez tökéletes. Teljesen ellazult a meleg víztől, a párától. Talán egy órát ülhetett benne. Újra, s újra engedve a vizet, mert többször kihűlt.

Mikor már teljesen elázott a teste, kilépett a fürdőszobából, s meg sem törülközve lefeküdt az ágyra, az elhúzott függönyű, besötétített ablak elé.

Elképzelte a tavalyi húsvétot, mikor kitalálták, hogy lefekszenek azon a hatalmas mezőn, aztán a férje meztelenre vetkőzött, s kérte őt is, így heverésztek egymás mellett, beszélgetve, nevetve, hallgatva.

Most elképzelte a mezőt, a tavalyi időt, s ekkor toppant be a férje.

Meglepődve állt meg az ajtóban, kezében a sajttal, s a kenyérrel.

-         Mit csinálsz?- kérdezte feleségét.

-         Fekszem a mezőn- mosolygott a nő.

A férfi egy pillanatra összeráncolta a szemöldökét, de csak egy szempillantásra, mert akkor eszébe jutott a múlt év.

Gyorsan betette a hűtőbe a sajtot, a konyhapultra a kenyeret, s beszaladt a fürdőszobába, ahol még benne volt a kádban a levendulaillatos víz. Átmosdott benne ő is. Vizesen helyezkedett el az ágyon, a párja mellett.

-         Így még nem jó- szólalt meg, miután lefeküdt.

-         De miért?- kérdezte halkan a nő.

-         Húzd el a függönyt- mondta a férj.

A feleség tétovázott egy kicsit, de úgy gondolta, majd csak kiderül, hogy jó lesz-e vagy sem.

Jó lett. A nap fénye elterült az ágyon, s hamarosan átmelegítette az arcukat, nyakukat, lábaikat, s összesimította a két testet. A nő feküdt rá a férfi vállára. Egymásba kulcsolták kezeiket, s élvezték a meleget.

Hosszú idő telt el, mikor a nőnek eszébe jutott egy kedves dal. Aztán a férfinak egy pajzán, így énekelgettek felváltva, mígnem kifogytak az énekből.

Maradt hát a napsütés, a kezek, meg a másik. Maradt addig, amíg a férfi át nem ölelte, egészen magához szorította a nőt, összebújtak, egymásba gabalyodtak.

Mikor delelőre került a nap, ők már mélyen aludtak, átaludták az ebédet, a vacsorát. Koraeste ébredt meg a férj, s elkészítette a konyhában a szendvicseket, talán félóra múltán jött ki hozzá a feleség.

Nem kapcsoltak villanyt, meggyújtottak néhány gyertyát, az éppen elég volt, meg az a néhány csillag.

-         Ez volt eddig a legszebb húsvét- szólt a férfi.

A nő csak megsimogatta, s átölelte a férjét.

Holnap minden bizonnyal új nap virrad.

 

Illés Adrienn 

További képek megtekintése

Szólj hozzá a cikkhez!

Csak bejelentkezett felhasználók szólhatnak hozzá.




© 2010 miskolciharsona.hu