Kultur
Meghalt Jancsó Miklós
Francia lapok méltatásai
Párizs, 2014. február 3., hétfő (MTI) - Jancsó Miklós az volt Magyarországnak, aki Skolimowski Lengyelországnak, Forman Csehszlovákiának vagy Bellocchio Olaszországnak - írt a pénteken elhunyt világhírű magyar alkotóra emlékezve a Le Monde című francia lap. A Libération is méltatta Jancsó Miklós filmjeinek jelentőségét.
 
    A Le Monde szerint a kompromisszummentes filmművészetéről ismert filmrendezőt hazáján kívül már régóta elfelejtették és a fiatalabb generációk számára a neve teljesen ismeretlenül cseng, pedig az 1960-70-es években hatalmas dicsőség övezte. 
    "A filmjeiben a nagybetűs történelem, a régi és a kortárs, vonja magára a figyelmet, egy, a nagyhatalmak által leigázott, a Szovjetunió által mártírrá tett és a belső konfliktusok által megosztott ország kínjairól beszélt ... Jancsó, aki sztálinistaként kezdte, később folyamatosan ezen kötődése miatt vezekelt, egész művészetét a hatalom kegyetlenségének szentelve" - hangsúlyozta Jacques Mandelbaum filmkritikus. 
    Mint rámutatott, Jancsó Miklós filmművészetét a hosszú beállítások jellemezték, amelyek valóságos vizuális koreográfiává tették a filmjeit, valamint az Alföldről készült élőképei, s a tér és az idő között korábban soha nem látott kapcsolatteremtés. Ugyanakkor nem szabad Jancsónál a tartalmat és a formát különválasztani. A rendezésére jellemző grandiózus szertartásosság egyszerűen csak a szovjet rendszer pompázatosságának kiforgatása. A történelem iránti vonzódás és a világ stilizálása pedig kortársához, Theo Angelopuloszhoz hasonlóan Jancsó Miklós védjegye.
    A Libération kiemelte, hogy "az éles politikai tudatú magyar rendezőt" szenvedélyesen érdekelte annak a Közép-Európának a történelme, "amely a Habsburg és a szovjet befolyás között soha nem ismerte a demokráciát". 
    Miután a kommunizmus alatt lehetetlen volt a sztálinizmusról filmet forgatni, a totalitarizmusról és a hatalom manipulációjáról a történelmen keresztül beszélt Jancsó Miklós - emlékeztetett a cikk szerzője. Florence La Bruyere példaként említette a Szegénylegényeket, amelynek köszönhetően Jancsó Miklóst 1966-ban felfedezték a cannes-i filmfesztiválon: az 1848-49-es szabadságharcban részt vett betyárokkal szembeni megtorláson keresztül a hatalommal kollaborálók bűneiről, besúgásáról, árulásáról készített filmet. De a legjobb rendezés díját 1972-ben Cannes-ban vizuális filmes nyelvéért, időnként 12 perces hosszú beállításaiért érdemelte ki, ami olyan, "mintha a kamera egy pókhálóba vonzaná a nézőt" - idézte a lap Martin Scorsesét. 
    Jancsó Miklós 1999-ben, 78 évesen teljesen stílust váltott egy burleszkfilmmel, amely improvizációkra épülő rövid jelentekből állt össze, majd a magyar politikai helyzetről készített olyan ironikus filmeket, amelyekben a kaotikus rendezés a társadalom szétesését tükrözte vissza - hangsúlyozta a tudósító. Az egyszerűségéről és kedvességéről ismert rendező időnként fiatal alkotók filmjeiben is feltűnt, akik Miki bácsinak vagy az Öregnek nevezték őt. 
    "Ő egy mester. Tőlem tanultam meg teljesen szabadon filmezni" - mondta a lapnak Pálfi György filmrendező.
 
 
 
Forrás:MTI 2014. február 3., hétfő 13:59 

További képek megtekintése

Szólj hozzá a cikkhez!

Csak bejelentkezett felhasználók szólhatnak hozzá.




© 2010 miskolciharsona.hu