Kultur
Jancsó-nekrológ a The New York Timesban
Pogár Demeter, az MTI tudósítója jelenti: Washington, 2014. február 2., vasárnap (MTI)
Fotókkal illusztrált nekrológgal búcsúztatta vasárnap a The New York Times Jacsó Miklóst.
 
    A rangos amerikai napilap méltatása szerint a 92 évesen elhunyt rendező "nemzete történetének epizódjait arra használta fel, hogy a kritikusok által magasztalt példabeszédeket készítsen a háborúról és az elnyomásról". A szerző, Bruce Weber felidézte, hogy Jancsó több mint 50 éven át volt filmkészítő, s karrierjének korai szakaszában tett szert nemzetközi elismertségre filmjeinek különleges stílusával és tartalmával.
    "A hosszú felvételeiről és a bonyolult kameramozgatásáról vált ismertté, amelyek gyönyörű, de hűvös és távolságtartó vizuális hatásokat eredményeztek, ezek az erőszakos vagy megalázó elnyomásról szóló jeleneteket különösen dermesztővé tették" - szól a nekrológ.
    A cikk kitért arra, hogy az 1965-ben elkészült Szegénylegényekben sokan a Szovjetunió elleni 1956-os magyar felkelés kommentárját látták, ugyanakkor idézte Jancsó egy 2003-ban a Kinoeye-nak adott interjúját, amelyben a rendező cáfolta, hogy a film témája 56 lett volna.    
    "Ez a film arról a tényről szól, hogy vannak emberek, aki szabadok akarnak lenni és vannak olyan emberek, akik ezeket elnyomják. Az elnyomók mindig ugyanazokat a módszereket alkalmazzák. Az olyan helyeken, ahol nincs szabadság - Törökországban, Iránban, Kínában - ez egy nagyon egyszerű egyenlet" - mondta.
    A nekrológ megemlíti egyebek között, miszerint Jancsó a Még kér a nép című, mindössze 27 snittből álló filmjében, amellyel Cannesban 1972-ben elnyerte a legjobb rendezőnek járó díjat, "buja szépséggel, szinte érzéki balettként" mutatja be a 19. századi parasztfelkelést. Rámutatott, hogy a rendező filmjeiben sohasem szégyellte bemutatni a női meztelenséget. (A cikket a rendező portréja mellett a Még kér a nép egyik jelenete illusztrálja.) 
    Az hatalmas életműből a lap a Csillagosok, katonák (1967) című filmről tett még említetést és idézte saját kritikusát, Roger Greenspunt, aki szerint Jancsó a filmjeit nem annyira rendezte, mint koreografálta. A The New York Times megemlékezetett arról is, hogy az elhunyt alkotó dokumentaristából vált játékfim-rendezővé. 
    Citálta Jancsót, miszerint "nagyon-nagyon könnyű" volt átállni a dokumentumfilmes műfajról a fikcióra. 
    "Minden filmhíradó, amit készítettünk, amúgy is fikció volt. Ezek hazugok voltak és én tudtam, hogy hazudtak. De a játékfilmek stílusában készültek, ahol mindent színre kellett vinni és meg kellett rendezni. Az ember szíve szakadt meg, hogy ezt így kellett csinálni, mert nagyon hazug volt" - mondta a New York-i újság szerint Jancsó. 
    A cikk említetést tett arról is, hogy Jancsó Miklós Cannes-ban 1979-ben, Velencében 1990-ben a Budapest Filmfesztiválon pedig 1994-ben életműdíjat kapott.  A lap a gyászolók között megemlítette a rendező harmadik felségét, Csákány Zsuzsát, valamint négy gyermekét.
 
 
 
 
Forrás:MTI 2014. február 2., vasárnap 21:06
 
 

További képek megtekintése

Szólj hozzá a cikkhez!

Csak bejelentkezett felhasználók szólhatnak hozzá.




© 2010 miskolciharsona.hu