Kultur


Újévi fogadalom

( Lali bá kocsmájából)

Hát ezek itt addig- addig ittak, amíg ki nem találták azt a nagy okosságot, hogy megesküsznek. Ezek alatt értem azt a néhány jómadarat, s azt az egy hölgyet, aki mindennap, vagy legalábbis naphosszat nálam, pontosabban a kocsmámban, azaz Lali bánál töltik az idejüket. Időből pedig éppen van elég, mármint nekik. Ha meg éppen nincs, akkor tesznek róla, hogy legyen.

Szóval kitalálták ezt a megesküvést. Bár ezen aztán jó kis vita keveredett, hogy ez minek is számít. Vagyis eskü, vagy fogadalom, tán ígéret? Sehogyan sem tudtak dűlőre jutni az ügyben, s végső soron azt fundálták ki, hogy legyen mind egybevéve, együttesen, karonfogva, mint ahogy ők is teszik azt egymással záróra után.

Amint erre jutottak, kitalálták továbbá azt is, hogy ez foglaltassék írásba ki, mire, miért fogadkozik a jövő évre. Már csak azért is legyen írásban rögzítve, mert a szó ugyebár elszáll, az írás viszont többé- kevésbe megmarad a kocsmapult alatti fiókban.

Nos, ezért aztán elő is kapom a töltőtollat, s valami vonalas füzetet, amibe szépen feljegyzésre kerül, kinek, mi hagyja el a száját. De mivel én, vagyis Lali bá olyan ocsmányan írok, felkérjük Gyuszikát, aki hajdanán írnokként dolgozott, hogy legyen olyan kedves, és írja a fogadalmakat.

Nos, tehát!

Újévi fogadalom, Lali bá kocsmájából:
 

Első eskütévő: Lali bá

Lali bá, aki ennek a legalább negyven éve üzemelő kocsmának legalább negyven éve tulajdonosa, gazdája, szolgálattevője és a stb. Nos, ő azt fogadja meg, hogy 1500 Ft-nál több hitelt nem ad jövőre egyik szélhámos, iszákos lókötőnek sem. Azt fogadja továbbá, hogy inkább törjék ketté a lába szárát még egyszer - mert gyerekkorában, focizás közben már kettétörték -, minthogy a megnevezett összegnél magasabb forintlemaradást megengedjen bármelyikünknek is.

Esküvel nyomatékosítja még azt is, hogy akármennyire is sírunk, meg zsaroljuk, esetleges helyzetekben pénzzel manipuláljuk, a zárórát szigorúan be fogja tartani, mert ebben az évben is többet aludt a kanapén a hajnali hazamenetel miatt, mint a felesége mellett. És ez is a második, mármint a feleségből.

 

Második eskütévő: Répa bácsi

Répa bácsi, aki valódi nevén nem az, de a piros orra miatt mindenki így hívja. Szóval Répa bácsi megígéri, hogy az idegen betévedőktől nem lopja el a pénztárcájukat. Ezt nem csupán azért teszi, mert bár eddig sikerült mindig valamelyikünknek kimosnia a verekedés, vagy a rendőrség kihívása alól, hanem azért is teszi, mert nem szeretné, hogy emiatt a Lali bá ismételten kitiltsa nemcsak a kocsmából, hanem annak 500 méteres körzetéből is. Neki az említett helyiség, s annak gazdája fontosabb bármely aprópénznél.

 

Harmadik eskütévő: Szotyi

Szotyi, aki a legifjabb a törzsvendégek között, neki nagyon komoly fogadalma született.

Most, hogy az orrcsontja immáron negyedjére ebben az évben sikeresen, épségben összeforrt, most elgondolkodott egy kicsit ennek a büdös életnek a folyásáról. Éppen így mondta, hogy folyik, meg hogy büdös az élet. És ez már igencsak nagy előrelépés, mert Szotyi gondolkodni nem igazán szokott, hiszen úgy véli, az ököl sokkal jobban tud beszélni, mint bármi más a világon. Eleinte ő is úgy tartotta, hogy vicces az, ha az egyik öklét temetőnek hívja, a másikat meg kórháznak, de most ezt már nem tartja annyira humorosnak. Azt mondja, azért nem, mert annyit feküdt idén a kórházban, hogy már attól félt temető lesz a vége.

Szotyi megfogadja hát, hogy nem ver meg mindenkit, akit úgy hiszi, hogy kötekedik vele, kikezd vele, verekedni akar vele, szemtelenkedik vele, csúnyán néz rá, vagy éppen nem jó szemmel lesi. Megfogadja, hogy ha ilyet észlel a kocsma külső területén, vagy belsejében, akkor előbb megkérdezi Lali bát, ő hogyan látja ezt a dolgot. Azért fontos megkérdezni, mert Lali bá szerint Szotyi a verekedések, megveretések nagy részét maga provokálja ki, mert a másik ember egyáltalán nem piszkálja, sőt, észre sem veszi őt. Ezért hát kikéri a véleményét, s bármilyen választ is kapjon, semmi áron nem fog bele az ütlegelésbe. Bár a verekedései miatt lett teljesen új a pult, ezért lett kicserélve néhány asztal, s emiatt lett üvegezett helyett fémajtó a bejáratból.  Lali bá nem bánta, mert Szotyi becsületes verekedő, az általa okozott kárt mindig bőven megtéríti.

Tehát Szotyi a jövő évben nem verekszik, igyekszik hasznosabb dolgokra fordítani a pénzét, mint a kocsma helyreállítása.

 

Negyedik eskütévő: Joli

Joli, mint egyetlen, állandó nőnemű tagja a társaságnak sokszor nagyon szégyellhetné magát, Lali bá szerint. Már csak azért is, mert soha nem józan. Jolival bármilyen napszakban lehet találkozni, bárhol a kocsma környékén, mindig mámoros a tekintete. Mi, többiek javarészt munka után, ami lehet reggel, délután kettő óra után, vagy éppen este rúgunk be, de Joli nem.

Mivel a környéken dolgozik, be sem ül Lali bához, inkább csak be- befut felhörpinteni valamit, s fut tovább.

Joli azért fogadkozik, mert Lali bá már rengeteg alkalommal megszidta, hogy nő létére annyit iszik, hogy a Pityun kívül bármelyikünk elbújhatna mellette.

Éppen ezért, s mert nagyon búsul a szidás miatt, megesküszik, hogy jövőre csak alkoholmentes sört iszik. De a házi pálinkából nem enged, mert egyszerre nem tud megválni mind a kettőtől.

 

Ötödik eskütévő: Pityu

Ő iszik a legtöbbet. Őszerinte jól bírja az italt, de Lali bá szerint a Földre még nem született olyan ember, aki jól bírná az italt, különben nem pusztulnának bele abba, hogy vedelik. Ebben Pityu szerint hosszú távon igaza lehet Lali bának. De Pityu szerint rövidtávon semmi esetre sem helytállóak a mondatok. Rövidtáv alatt azt érti, ahol éppen ő jár. De, hogy most hol jár, azt meg maga sem tudja. Annyi bizonyos, hogy Pityu, bár legalább négyszer annyit iszik, mint mi, pedig mi sem fogyasztunk éppen keveset. Nos, Pityu sokkal tovább bírja talpon, vagyis ülve, az asztalnál, mint mi. Lali bá szerint Pityu a legjobb részegfajta közöttünk, mert ő nem verekszik, nem kötekedik, nem harsog, ő csak elalszik. Nem is alvásnak hívható ez, inkább asztalra dőlésnek. Valahogy úgy lehet elképzelni, hogy az egyik pillanatban még bólogat és mosolyog Pityu, mert beszélni az ital hatására nem igazán szokott. Tehát az egyik pillanatban még reagál a hallottakra, a másik pillanatban pedig, mint a liszteszsák, rácsapódik az asztalra. A baj csupán az, hogy nem tolja el, ami éppen előtte található. Talán azért nem, mert a dőlés közben már nincs annyi idő. Miután beledőlt már borosüvegbe, feles pohárba, sóspereces tálba, Lali bá csak üres asztal mellett engedte inni. Pityu pedig nem vitatkozott, mindig csak a soron következő pohár volt a kezében.

Szóval Pityu jó részeg, csak jó nagydarab is, mert valaha birkózó volt. Ha pedig Pityu eldől, onnan nem kelti föl sem kiabálás, sem csípés, sem székrugdosás. Ezt azért állítjuk ilyen bátran, mert mindet kipróbáltuk. Így aztán sokat aludt ő az asztalt ölelve a már bezárt kocsmában, s reggel, amikor Lali bá kinyitott, s megfőzte a hajnalban dolgozni indulóknak a kávét, s bekészítette a melegítésre lehűtött pálinkát akkor ébredt fel, s ballagott haza.

Pityu tehát megígéri, hogy megáll a vedeléssel még azelőtt, mielőtt dőlne, mert bár Lali bá kedveli őt, szívesen látja a törzsasztalnál, csak, amikor ottmarad éjszakára, nincs beriasztózva a kocsma. Hiába fekszik az a majdnem másfél mázsás súlyú ember az asztalnál, ha olyan mélyen alszik, hogy felőle még a tetejét is ellophatják az üzletnek.

 

Hatodik eskütévő: Fogas

Azért a név, mert talán, ha 5-6 fog lehet a szájában. Fogas azt állítja, hogy ínnyel is remekül lehet enni, s nem dobál ki pénzt műfogakra, akkor sem, ha megengedheti magának. Lali bá szerint a fogatlan szája miatt az ételt is alkohol formájában viszi be a szervezetébe. Fogas ezen minden alkalommal hatalmasat nevet, mi meg azt röhögjük, ahogy kinéz, nevetés közben.

Egyébként nincs nagy baj vele, azt leszámítva, hogy sokat tud a politikáról. Fogas akkor tud a legtöbbet a világ jelen politikai helyzetéről, amikor már legalább négy felest, ami bármi lehet, csak pálinka nem, és 8- 10 üveg sört megivott. Bort, pálinkát azért nem iszik, mert azokat parasztitalnak tartja. Ő meg valami nagy gazdag, városi ember. Szóval az említett alkoholmennyiség után politikusi minőségben lép ki elénk. Ezt szó szerint kell érteni, mert ilyenkor felmászik a pultra, s egészen addig onnan szónokol, amíg Pityu bele nem vágja valamelyik székbe, vagy Lali bá le nem löki onnan. De Fogasnak mindez nem szegi a kedvét, mert a megkezdett mondatot meg nem szakítva, szép folytonosságban folytatja a szónoklatot. Mindenféle újságokból szedi össze a híreket, s azt mondta, muszáj ezeket megosztani velünk, mert nem élhetünk tudatlanságban. Ilyenkor persze igyekeznek elhalkítani, mert nem mindenkit érdekel, mi történt éppen Afrika valamelyik országában, vagy Dél- Amerikában, és saját országunk helyzetével sem akar a többség foglalkozni a kocsmában. Fogast azonban nem lehet halkítani, sőt, amint több folyadék csúszik le a torkán egyre hangosabbá válik. Amint eltüntette a 18. üveg sört, akkor érkezik menetrend szerint a megfigyelés. Mert ő valójában egy kém, máskor egy titkos társaság vezetője, de szokott lenni még bomba elhárítási szakértő, meg ügynök, néha terrorkutató asszisztens, akit megfigyelnek, lehallgatnak, követnek.

A követésnél szokott minket otthagyni, mert körülnéz a környéken, hátha észreveszi a megfigyelőket. Távozása után húsz perccel Lali bá felhívja Fogas feleségét, hogy megérkezett- e a férje haza, s Fogas megérkezik.

Megfogadja hát, hogy a jövőben csak annak magyarázza a politikával kapcsolatos meglátásait, akit az érdekel. Ha pedig senkit nem érdekel, akkor nem mondja senkinek. Sem halkan, sem hangosan, sem semmilyen hangerővel.

 

Hetedik eskütévő: Gyuszika

Ez vagyok én.

Azt mondják, hogy sírok. Én nem hinném, hogy sírok, de Lali bá azt mondta majd egyszer felveszi kamerával, ha nem hiszem el. Ezért hát el kell hinnem, így lehet bizonyosan.

Azt mondják, jajgatok, csapkodom az asztalt és sírok, mint egy kislány. Ezt azért a Pityunak nem kellett volna mondania, mármint a kislányt, de neki elnézem.

Miért sírok? Répa bácsi szerint a rossz házasságom miatt, Joli szerint, mert hülye a főnököm, Szotyi meg úgy emlékszik, hogy a veteményes kert miatt, mert vártam, hogy kikeljen a káposzta, és csak a nyár végén jöttem rá, el sem ültettem a magot. Lali bá szerint pedig nyavalygok én mindenért, ha pia van bennem, mert belőlem ezt hozza ki.

Mit csinálok, ha végeztem a nyavalygással? Állítólag nem akarok hazamenni és mindenféle utolsó nőszemélynek elhordom az asszonyt. Pityunak azért nem kellett volna mondania, hogy ebben az egyben igazam van, mert az én feleségemnél nagyobb lotyót nem hordott még hátán a Föld. Nem kellett volna mondania, de neki elnézem.

Tehát nem akarok menni, és általában valaki hazakísér, nehogy kiabáljak az utcán, vagy, hogy épségben eljussak a házamig. Kísértek el már valamennyien, csak Lali bá nem, mert ő mégsem hagyhatja ott a munkahelyét munkaidőben miattam.

Megfogadom hát, hogy befejezem a sírást és vidáman tekintek előre a jövő évre. Pityu még azt is mondta, hogy hordja már végre otthon az asszony a papucsot, ne én. Megfogadom ezt is, a papucscserét. Lesz, ahogy lesz.
 

Ennyi.

  

Én, Lali bá elteszem ezt az írást, hogy aztán jövő ilyenkor elővegyük, s ellenőrizzük, ki tartotta meg az ígéretét.

Remélem egyikünk sem lesz esküszegő, vagy felelőtlenül fogadkozó!

Remélem mindannyiunknak boldogabb éve lesz, mint az idei!

Reméljük nemcsak az év lesz boldogabb, hanem mi is!

Reméljük a legjobbakat!

 

BÚÉK!!!!!!

 

Illés Adrienn 

További képek megtekintése

Szólj hozzá a cikkhez!

Csak bejelentkezett felhasználók szólhatnak hozzá.




© 2010 miskolciharsona.hu