Kultur
A kanadai whisky története
2013 NOVEMBER 22 10:16 DE
Most egy kicsit zavarban vagyok… Nem hagyhatom ki a kanadai whiskyt, hiszen nagyhatalom ebben a szakmában.
De sajnos sajátos törvényei miatt nem tartottam igazi whiskyfőzőnek őket. A kanadai szabályozás megengedi, hogy keverhetnek és kevernek is semleges alkoholt az italhoz. Így nem “tiszta” whiskyt állítanak elő. Persze ez egyáltalán nem gátolja a karrierjét, sőt talán segíti is. Ezúttal többet kell a szakirodalomhoz fordulnom, ezért elnézést kérek.
 
Már 1700-as években főztek itt whiskyt, hiszen az ír és skót bevándorlók ide is hozták magukkal a technikát. Azt talán már leírtam, hogy a skótokat hét ír klán fiaitól származtatják. Így tehát tulajdonképpen minden whisky ír whiskey. Én legalább is, hiszek ebben.
 
William Rannie leírja, hogy 1840-ben mintegy 200 lepárló üzemelt Kanadában. Ma mindössze 10 lepárlójuk van, de mennyiségükben persze messze meghaladják elődeiket. Dacára, hogy a skóthoz hasonlítják az italukat, itt könnyebb, gyümölcsösebb nedűt gyártanak. A semleges illetve más alkohol hozzáadása miatt nagyon elüt viszont a kanadai rozs-whisky az amerikaitól. Jellemzően itt is oszlopüstöket használnak, de az érlelésre használt hordók is széles skálán mozognak. Nincsenek szigorú szabályok, mindenki azt használ, amit akar. A legfőbb jellemző a minimum három éves érlelés itt is főszabály.
 
Itt is van az első lepárló, ami Kanadában van ugyan, de igazi skót lepárló. Ez a Glenora Új Skóciában. Már kinézete is olyan, mintha a skóciai Islay szigetén lenne. Takaros fehér épület, sötét cseréppel, pagoda tetővel. Minden skót csettintene rá. De ez nem minden! Inverness megyében van, a forrást MacLellannak hívják, a tulaj pedig Lauchie MacLean. Ezek után ki keresné Kanadában? Ilyen pedigrével csak igazi skót malátawhiskyt lehet gyártani, Skóciából származó üstökben és Skóciából vásárolt tőzegelt árpából. Nem kevernek semmit a nedűbe, ez egy igazi kanadai skót whisky. Nos akkor mitől is kanadai tulajdonképpen? A kérdés nyitva marad. Sajnos kapacitásuk ötödét tudják csak kihasználni. Kanadának van még mit fejlődnie.
 
A kanadai whisky múlt két nagy család nevéhez fűződik: a brit Seagram és az orosz menekült Bronfman család. A Seagramet felvásárolta 1920-ban a skót DCL, majd tőle a Bronfman család. A Bronfman család igazán a szesztilalom alatt vált nagyhatalommá. Ezt a tilalom múltával próbálták feledtetni és csak minőségi italokat gyártottak. Az utódcég luxus márkája a Crown Royal, amit 1939-ben gyártottak először egy királyi látogatás alkalmából. Utána következik a VO, és a 83. Persze gyártanak mást is, gint, vodkát, likőrt és a sokak számára ismert Captain Morgan rumot. A Crown Royal feleségem kedvence. Életében ugyan még egy korty alkoholt sem ívott, de az üveg kék bársonytartóját azonnal kisajátította. Utazáskor állítólag tökéletes ékszertartó. Ma ezeket az italokat is, mint a világ nagy részét a Diageo birtokolja.
 
Québec mondhatja magáénak talán az Európában legjobban ismert kanadait, a Fekete Bársonyt. Ezt a három évig érlelt italt hat évig érlelt kiegészítőkkel keverik. Két üzemben gyártják a könnyed és édes Black Velvet itókát. Valleyfieldben készül Európa és Amerika keleti oldalára, Lethbridge-ben pedig a nyugati piacra. A Black Velvet Reserve-t nyolc évig érlelik. Ma a Schenley lepárló a bourbonról híres amerikai Barton Brands tulajdona.
 
Ontarioban egy jól ismert név viszi a prímet: Hiram Walker, ki csak névrokona Johnnynak, de nem hozott szégyent a Walkerek fejére. Az 1884-ben forgalomba hozott Canadien Clubot tartják az első igazi kanadai whiskynek. Telt gyümölcsös aromák, és nagyon tiszta és könnyed íz világ. Ezt tartják a kanadai whiskyk legismertebb jellemzőinek. (Most jöttem rá gyűjteményem hiányosságára, ma el is megyek vásárolni egy palackkal.) A Walker cég nem fukarkodik az érleléssel, a Deluxe 10 évig, a Wiser’s Very Oldban 18 éves ital van. Észak-Amerikában nem szeretik sokáig érlelni az italt. Ez vagy igénytelenség vagy gazdasági megfontolás. Arra már gondolni sem merek, hogy nem tudják kivárni a hosszabb időt.
 
A Brown-Forman gyártja a Canadien Mist-et. Ez a három éves ital nyitja és zárja a termékek sorát. Nem mondhatjuk, hogy elaprózzák magukat.
 
A Niagara mellett gyártott Forty Creek viszont szót érdemel. Tulajdonosa egy borász, aki ezzel a szemmel nézi a whiskyt. És itt kezd érdekes lenni a dolog. Mr. Hall árpa, kukorica és rozswhiskyt érlel külön hordókban hat-tíz évig. Majd ezeket összekeverve, újabb hat hónapig érleli saját gyártású sherry-hordókban. Így készül a légies, mégis testes, barackra és feketedióra emlékeztető hosszantartó utóízzel rendelkező ital. Úgy látszik a bor jól hat a kreativitásra.
 
Azt hiszem, le kell győznöm a félelmemet a repülőtől és el kell mennem Kanadában. Tudja valaki mennyi palack fér bele egy bőröndbe? Falusi biztos tudja… No, majd kiderül. Skóciában már próbálkoztam telerakni, de ott valaki megtöltötte előttem ruhával. Nem értem, minek? Értelmesnek tűnő, kétdiplomás ember ilyen butaságokat csinál. Mit tanulnak ezek az egyetemen?
 
Nyugaton a helyzet változatlan (legalább is az Alberta lepárlóban). Itt gyártják az egyetlen ősi kanadai rozswhiskyt. A Tangle Ridge a Crown Royal ellenfeleként készült. Tíz éves sherryvel dúsított 100%-os rozsital. Gyárt még két tízévest, és két olcsóbb öt éves ital is. Az első lepárlás sörüstben, a második rektifikáló üstben (az üst technikai leírása 7 oldal, megkímélném tőle az olvasókat), kerül sor. A kiegészítőkhöz főzőüstöt alkalmaznak. Minden italuk 100%-os rozsból készül, 60 órás erjesztéssel.
 
A Highwood lepárló is egyedi (itt nyugaton nem szeretik a szürke szint), ők búzából gyártják a nedűt.
 
A Gimli a Seagram család építette lepárló. Három sörüst, négy rektifikáló oszlopüst szolgálja a whisky kedvelőket. A kisegítő párlatokat pedig egy kétoszlopos Coffey üst ontja magából. Kép az előző részben látható. Itt készül az a bizonyos bársonyruhás Crown Royal, a VO, A Seagram 83 és a legolcsóbb kistestvér a Five Star.
 
Mint láthatjuk, nem hanyagolhatjuk el Kanadát, ha meg akarunk ismerkedni a whisky világával. Érdekes, különleges, és nagyon finom italokat gyártanak. Előítéletemet a Crown Royal kegyetlenül szétzúzta (nem volt kár érte), s ma már csak egyetlen negatívuma van számomra, a sok rozs használata. De miután ez ízlés vagy szokás dolga, úgy gondolom, a kanadaiak tudnak whiskyt főzni. És ennél nagyobb dicsérettel nem is illethetném őket. De nem is volt más választásuk, civilizált ország nem lehet meg whisky nélkül. Hova vezetne ez? Ez vitathatatlan tény!
 
Sajnos Magyarországon csak kevés félét lehet kapni. Oda még nem jutottak el igazán Kanada ízei. De a Crown Royalt, a Seagram VO-t, a Canadian Club és a Canadien Special Old kapható. És még nem mondtam az egyik legfontosabbat, nagyon olcsók. Az ár-minőség arányuk nagyon jó.
 
Elmondhatjuk, hogy ahova a kelták beteszik a lábukat, az az ország rohamosan civilizálódni kezd. Ennek ellentmondani látszik, hogy Angliában a mai napig nem jön össze a whisky-gyártás; ahányszor nekilátnak, mindig valahogy gin lesz belőle…
 
Búcsúzóul pedig eljött az ideje kedvenc viccemnek, hiszen az írek nélkül nincs whiskey.
 
Az ír családfő mérgesen megy be a szobába. Ki húzta ki a dugót a vacsorámból???
 
Cheers!

Stephen Smith
 


Forrás:kanadaihirlap.com


További képek megtekintése

Szólj hozzá a cikkhez!

Csak bejelentkezett felhasználók szólhatnak hozzá.




© 2010 miskolciharsona.hu