Kultur
Józsi rendszert vált II
V. Józsi az idő múlásával sem tudta megemészteni a rajta esett sérelmeket, sőt, egyre erősödött benne a meggyőződés, hogy ezt egy emberrel nem merték volna megcsinálni.
Ellenérzése lassanként a szocialista államberendezés egészére kiterjedt, eljutott egészen a rendszer leváltásának gondolatáig.
Egyik nap az úgynevezett "piroscsíkos"-t, a szigorúan bizalmas anyagokat tartalmazó belső tájékoztatót olvasva megakadt a szeme egy cikken. A tudósítás arról számolt be, hogy lent, a feketetelki sertéstelepen zendülés tört ki. Az "elitképzőben" tartózkodó malacok fellázadtak, kitűzték az ólra makkal díszített lobogójukat, foglyul ejtették gondozóikat és a telep vezetőit.
Ketrecbe zárták a felsőbbséget és arra kényszerítették, hogy ebédjük helyett a sertéseknek szánt moslékból egyenek. Ez az utóbbi megalázási szándék félrecsúszott, mert a letartóztatottak többsége a moslékot lényegesen ízletesebbnek találta, mint az üzemi közétkeztetés egyhangú menüjét. A pénzügyi osztály vezetőnője néhány nap alatt két kilót hízott.
A lázadók átvették az ügyek irányítását, a telep termelési mutatói és a munkamorál ugrásszerűen emelkedett. A rendőrség azonban el kellett utasítsa a hatalomátvételt, megadásra felszólító ultimátumot nyújtott át. A malacok nem fogadták el a figyelmeztetést, kommandós egységeket kellett bevetni ellenük. A zendülők elkeseredetten védekeztek, Richárd, a harci malac végzett is egy rohamrendőrrel, még több áldozatot is leterített volna, ha egy géppisztoly-sorozat nem teríti le.
 
A lázadás híre országszerte elterjedt, ennek nyomán számos sertéstelepről jelentettek zavargásokat, a harcok során három ellenálló is elesett.
A kormány szerette volna békés eszközökkel levezetni a feszültséget, ezért különböző engesztelő gesztusokat tett, például engedélyezte, hogy Richárdot nyilvánosan búcsúztassák el, sőt, abba is belement, hogy a hagyományok szellemében a Régi Disznóvásár téren ravatalozzák fel.
Az események súlyos lelki válságot okoztak Józsinak. Azonosságtudata megingott, nehezen tudott választani a származási kötelék és az emberi társadalomban kivívott pozíciója között, végül is az utóbbit ítélte döntőnek - természete szerint nem szívesen jött el a biztonságos, védelmező fal mellől.
Egy váratlan esemény azonban arra késztette, hogy gondolja át korábbi elhatározását. Levelet kapott Feketetelekről, az elitképző megmaradt malacai azt kérték, hogy ő tartson beszédet Richárd ravatala mellett. A szereplés súlyát növelte, hogy a harci malaccal együtt a lázongások további három áldozatát is örök nyugalomba helyezték.
 
Józsi megpróbálta felmérni a várható következményeket. Nem lehettek kétségei, hogy hivatali felettesei rossz néven veszik majd, ha elvállalja ezt a feladatot, még az elbocsájtással is számolnia kell. Hosszú töprengés után mégis úgy döntött, hogy elfogadja a felkérést. Döntő súllyal esett latba, hogy munkahelyén, a minisztériumban mindenütt a felbomlás jeleit tapasztalta. Korábban a miniszter úgy szokta jelezni az érkezését, hogy beköpött a portásfülke ablakán, most egyik reggel általános megdöbbenésre köszönt a portásnak, sőt, az unokái állapota iránt érdeklődött. A hasonló esetek az apró jelekből is következtetéseket levonó Józsiban a rendszer megingását, sőt, közeli összeomlását vetítették előre.
Meg kellett gondolnia, hogy találhatja meg a helyét a következő államrezsimben. Tisztában volt vele, hogy az új hatalom eltávolítja a szocialista rendszer vezetői gárdáját az irányító posztokról, legfeljebb néhány osztályvezető-helyettes maradhat a helyén. Az idézet-gyűjteménye úgy jellemezte a várható változásokat, hogy mindenki eldobhatja a befolyásos ismerősök hívószámát feltüntető házi telefonkönyvét.
 
Józsi felmérte, hogy egyetlen esély kínálkozik önmaga átmentésére: az elsők között kell csatlakoznia a hatalom új várományosaihoz - a korán érkezőknél nem szokták ellenőrizni szándékuk őszinteségét. Így célszerű lépésnek ítélte, hogy elvállalja a gyászünnepségen fellépést.
Részt vett a helyszín kialakításában is. A Régi Sertésvásár teret körben makkos zászlóval övezték, középen egy alkalmi emelvényen a négy áldozat koporsóját helyezték el, mellettük egy hatalmas méretű üres kondért.
Az ünnepséget heves összeszólalkozások előzték meg. A díszőrségre pályázók között feltűnt néhány funkcionárius is, akikről mindenki tudta, hogy személyes felelősség terheli őket a zendülések leveréséért, a rendezők valamennyiüket eltávolították a térről.
Józsit hatalmas taps köszöntötte, mikor a mikrofonhoz lépett. Beszéde elején cáfolta az a hivatalosnak számító értékelést, mely szerint az események terrorcselekménynek számítanak, majd egy pillanatnyi hatásszünet után kijelentette, hogy valójában népi felkelésnek minősülnek, mely a kommunista hatalom ellen irányult.
 
Bár ezt az értékelés szűkebb körű rendezvényeken már mások is kimondták, Józsi volt az első, aki egy többszázezres tömeg előtt megfogalmazta. Egy pillanatig meg is rémült a saját bátorságától, attól tartott, hogy az ünnepséget biztosító rendőrök letartóztatják, de épp ők fogadták a legnagyobb lelkesedéssel a szavait, előléptetésben reménykedtek. A sikertől Józsi bátorságra kapott, emelt hangon és magabiztosan folytatta a beszédét. Egyenként méltatta a felravatalozott áldozatok emlékét, majd az üres kondérra mutatott:
- Ebben a kondérban pedig egész fajtánk jövője fekszik, melyet a részvétlen kommunista rendszer tett tönkre örökös zabálásával... 
A szónoklat közben a hallgatóság valóságos eksztázisban tombolt, rögtönzött táblák és molinók emelkedtek a magasba: "Éljen Józsi!" felirattal. Csak nehezen tudta elhagyni az emelvényt. A háttérben felállított jurta sátorba sietett, de a háttérben feltartóztatták. Egy fiatal vörös hajú férfi fogadta, külsejében leginkább az lepte meg Józsit, hogy nemcsak kétoldalt, hanem a tarkóján is nőtt egy füle. A férfi észrevette a csodálkozását és nevetve megjegyezte:
 
- Engem az isten is politikusnak teremtett, mert azt is tudom követni, amit a hátam mögött mondanak - kezet nyújtott -, egyébként Felcsúti Győző vagyok, gratulálok a beszédéhez és hívom Önt a sorainkba. Köztünk van a helye.
Józsi értetlenül kérdezte:
- Megbocsásson, de miért használ többesszámot? Kiknek a nevében beszél?
Felcsúti tájékoztatta, hogy bár formailag még mindig a kommunista rendszer regnál, de már sorra alakulnak meg az ellenzéki pártok és egyre hatékonyabban működnek. Ő az Ifjú Magyarok Szövetségét irányítja elnökként.
- Számítunk nemcsak a fiatalokra, hanem minden korosztály valóban demokratikus elkötelezettségű és hazafias egyéniségeire. Ami a politikai irányultságunkat illeti: "se nem jobb, se nem bal! Keresztény és magyar!"
Józsi haladékot kért a válaszra, sejtette, hogy a mai szereplése nyomán számos politikai ajánlatot kap majd és előzetes tájékoztatás nélkül nem akarta elkötelezni magát.
Másnap reggel abban a tudatban ment be a hivatalába, hogy az íróasztalán már ott fekszik az elbocsájtását bejelentő levél, erre vallott az is, hogy a miniszter berendelte magához. A tárca első embere azonban felmondás helyett gratulált neki a szerepléséhez és rendkívüli prémiumban részesítette. Váratlanul tegezésre váltott:
- Kedves Józsi, kérek tőled valamit.
- Parancsolj!
- Említsd meg valamelyik fellépésedben, hogy én belülről bomlasztottam az állampártot. Olyan akciókat hajtottam végre, melyekre csak kevesen merészkedtek. Például a Déli pályaudvaron az útbaigazítást kérő szovjet katonát szándékosan rossz irányba menő vonatra ültettem fel. Ez volt az igazi felültetés!
Ezután Józsi minden gátlás nélkül folytatta tájékozódását a változó politikai életben. Felkereste többek között a "Dögölj meg apám, dögölj meg első tanítóm Pártot" - a szervezet nevét az egykori kommunista kultuszminiszter egyik verséből vette. A tagjai főleg a szocializmus idején magas állásokat betöltő szülők gyermekei közül kerültek ki, akik csalódtak felmenőik eszméiben és ellenük fordultak. Ellátogatott a "Magyarság-teljesítményt Vizsgáló Párt"-hoz is, ide csak azokat vették fel, akik a vereckei polgármestertől írásos igazolást hoztak arról, hogy ősei még Árpáddal az ottani hágón jöttek be az országba. Megfelelő feltételekkel rendelkező személyek hiányában kompromisszumokra kényszerültek, jelenleg mindössze két taggal rendelkeztek: egy szlovák származású íróval,Krivokapics Vérbulcsúval és egy sváb szobrásszal, Baumholczer Nimróddal.
 

Moldova György, a következő rész itt olvashatja

Forrás:nepszava.hu


További képek megtekintése

Szólj hozzá a cikkhez!

Csak bejelentkezett felhasználók szólhatnak hozzá.




© 2010 miskolciharsona.hu