Kultur

Lijo szervája

Lijoval gyakran esett meg, de legalább évente egyszer mégiscsak, hogy szerelmes lett.

Ha Lijo pedig ilyet érzett, akkor mindenáron, teljes mellszélességgel és tenni akarással hasonult újdonsült, s aztán hónapok alatt megszűnő szerelméhez. De a lényeg nem a megszűnés, hanem az a bizonyos tenni akarás, illetve a mellszélesség volt.

Mert Lijo valóban mindent megtudott az aktuális választottról.  A minden alatt pedig a minden értendő. Mi a kedvenc étele, kedvenc itala, film, könyv, munka, csalási kapcsolatok, hogyan alszik el, melyik  szeretkezési póz a kedvence, szereti- e az állatokat és melyiket, mi a hobbija, kedves színei, festményei, zenéje? Mindent, s talán egy kicsivel többet.

Lijo úgy hitte, csak akkor tud közelebb kerülni a másikhoz, az éppen meghódítandóhoz, ha  szisztematikusan, előre végiggondolva a főbb sarokpontokat faggatózik, kutat, kérdez az első találkozás utáni néhány napon. Ha pedig a kikérdezésen, s annak gyakorlati részén, értve ezalatt a nemi érintkezést, sikeresen túlestek, akkor jöhetett a tenni akarás.

Lijo ugyanis kiragadott a másik életéből egy- két számára is biztos sarokkövet, s azzal amilyen módon, amilyen gyorsasággal csak lehetett azonosult, vagy magáévá tette. És ez tetszett a lányoknak, nőknek, hölgyeknek, legalábbis a Lijo választotta partnereknek.

Így történhetett meg, hogy járt kutyakiállításon, s míg él, addig a vádliján viseli egy rotveiler harapásnyomát. A hölgy ugyanis nagy-nagy kutyarajongó volt, s mást sem csináltak hétvégenként, mint kutyakiállításokra, versenyekre, bemutatókra jártak, s ha éppen nem akadt ilyen program, akkor besétáltak a kutyakozmetikában dolgozó barátnőhöz.

Ennek a tenni akarásnak köszönhette, hogy ismerte a Shakespeare összest, mind a drámákat, színműveket, verseket, ami csak belefért a két hónapig tartó, angol irodalomba szerelmes viszony idejébe.

De ismerte az ország össze arborétumát, vagy éppen színházait. Megtanították vele, hogy az éjszakai, s a nappali bőrtáplálás is fontos, illetve, nem mindegy milyen vizet tölt magába.

Ismerte a denevérek éjszakai életét, néhányszor búvárkodott is. Ez volt tehát a tenni akarás része.

A mellszélesség viszont sokkal izgalmasabb időtöltésnek mutatkozott. Szorgosan kiolvasta az összes keleti, nyugati, földrészeket átölelő szutrákat, kámákat, pornográf, s a nemi életet ezoterikus szintre helyező könyveket. Ennek, s a kíváncsiságnak köszönhette, hogy szeretkezett padon, kettesben, hármasban, volt kikötve, vadul, kapkodva közösülve liftben, motoron, gyümölcsraktárban, csónakázott, s harcsát fogott két összemelegedés közben, kapták rajta erkélyen fagyoskodva, szekrénybe bújva, vagy erdei tisztáson. Nem ellenkezett soha, nem mondott nemet semmire, mindig a nő diktált.

Néha elmerengett azon, hogy a nők számára nem csupán szexuális kalandok, hanem tanultságát, műveltségét szélesítő lehetőségek is. Ez a merengés persze nem tartott sokáig, lépett tovább.

Addig- addig lépegetett, amíg bele nem akadt Stefibe. Stefin keresztül pedig egy olyan világba, ami először teljesen bekebelezhetőnek tűnt, de mihamar rájött, nagy falat lesz ez számára.

Stefi ugyanis teniszezett. Hiába igyekezett faggatni az első napokban Lijo arról, hogy kedvenc szín, meg étel, na, meg a film, hiába. A lányt ugyanis nem tudta szóra bírni, hiszen, ha éppen nem fogta az ütőt, akkor azt nézte a nagyok hogyan csinálják. Lijo gondolkodott is egy kicsit, ha már az elején nem nyílik meg neki a lány, akkor mi a nyavalyának küszködni vele. De mivel kellőképpen izmos lábbal, keskeny csípővel rendelkezett Stefi, s az ilyen típusú nőkkel csupa kellemes élménye volt a fiúnak, rábeszélte magát, mégis marad, belevágja fejszéjét a tenisztanulásba.

Az első órára, melyet a lány edzője tartott neki egy márkás teniszütővel, s az újonnan vásárolt hófehér szerelésében érkezett. Stefi megnézte az ütőt, s elsorolt még további négy márkát, melyeket mind az élvonalbeli sportolók használnak, s ha olyanná akar válni, muszáj azok közül vennie egyet. Volt még egy kis megtakarított pénze, megvette az egyiket, a márkásakból.

De nem tudta, nem is érezte még az elején, ehhez ő kevés lesz.

Előtte futottak, hiszen be kell melegíteni, elöl Stefi, utána ő. Gondolta, majd inspirálja, hogy futhat az izmos lábak után, de azok méterről- méterre mind messzebb kerültek tőle. Az edzések, a találkozások előre haladtával pedig nem javult a helyzet, a lány egyre gyorsabban futott, ő viszont elég gyakran megállt, mert nem kapott levegőt, vagy a dereka fájt, esetleg begörcsölt a vádlija.

Megtanulta a szervát, a nyesett szervát, az egykezes fonákot, a rövid tenyeres ütést, s igyekezett a tenyeres pörgetéssel is, amit csak a legnagyobbak tudnak szépen bemutatni. Megtanulta hát mindet, mert kénytelen- kelletlen különórákat vett az oktatótól, nem akart a lány előtt ügyetlenkedni. Megtanult mindent, mikor egyedül a fallal, az üres túlféllel játszott. De amint Stefivel került egy pályára, sorról- sorra, pontról- pontra súlyos vereségeket szenvedett.  

Szakkönyveket gyűjtött be, melyekből arra keresett választ, miért nem megy még mindig. Füvön játszanak, s ott a leggyorsabb a labda. A lány beleegyezett a pályaváltoztatásba, mentek előbb műanyag, majd salakpályára, de a helyzet semmit sem változott. Gyér futás, még gyérebb teljesítmény, magas pontfölény a számtalan out-ból, hálóba csapott labdától, a már be nem futható ütésekről nem is szólva

Stefinek nagyobb kihívás kellett, több tenisztudás, s nem igazán volt türelme a fejlődni képtelen Lijot tanítgatni. Felajánlott hát maga helyett más játszótársakat, s ment a másik pályára edzeni, így csak órák múlva találkoztak össze a folyamatosan vesztes játszmákat játszó fiúval.

Lijo nem tehetett mást, ki kellett engednie a feszültséget. Először furcsállották a játszótársak, aztán mind jobban hergelték a saját sikertelenségén amúgy is feldühödött fiút.

A fiú ugyanis káromkodott. Nem egy-két fogak között kicsusszannó csúnya szóról volt szó, sokkal inkább jól megformált, több pályán is végighasító cifra ocsmányázásokról. Szóba került itt a labda, a pálya, s a sport mindenféle nem létező rokona, feljebb- lejjebb menője, vagy éppen a háló, mely állandóan, vagy legalábbis a legtöbb esetben benyelte a labdáját. Aztán kiabált, üvöltözött csak úgy, bármi, vagy bárki megszemélyesítése nélkül. Mivel sokáig tanult oroszt, s az egyik viszonyának köszönhetően betekintést nyert a spanyol nyelvbe is, ezért ezeket is szorgalmasan alkalmazta. Mikor már nagyon nevettek rajta, akkor váltott idegen nyelvre, úgy legalább nem értik cifrázását.

A káromkodás azonban nem segített. Talán ezért vágta földhöz az ütőjét, később az ütőit, mert előfordult, hogy darabokban vitte haza a földdel többször is összetalálkozó már csak faforgácsot .

De Lijo nem adta fel, még ekkor sem. Vette sorra az új ütőket, az új pólókat, melyeket többször is letépett magáról a szitkozódás hevében, s mindamellett nyugtatta Stefit, semmi baj, lesz ő még jobb is. Mikor a lány érdeklődött arról, valóban akar-e járni vele sportolni, nagyokat bólogatott, s értetlenkedetett, miért is ne menne?

Hetekig folytak a különórák, mikor az egyik edzés után megvárta Lijot a kishúga, hogy együtt menjenek ajándékot vásárolni szüleik házassági évfordulójára. A húg hamarabb érkezett, belesett hát a teniszmeccsre. Látta, milyen jól elszórakoztatja a bátyja játékostársait, s hogyan dagadnak az indulattól az erek a nyakán. Látta, s nem értette.

Megvárta, amíg testvére átöltözik a játszma után, míg mennek néhány métert az autóig, s meg nem állnak a bevásárló áruház parkolójában. A húg ismerte talán a legjobban bátyja kalandozásait, hogyan is találja, hálózza be a nőket. Ezért is nem értette.

Mikor megállt az autó, azért megkérdezte, hány forint egy ilyen ütő. Jött a válasz.

Megkérdezte hát, ez hányadik az ütőkből. Erre is jött a válasz.

Kérdezte, milyen egyéb költségekkel jár ez a sikertelenség. Morcosan kapta a feleletet.

A húg hangosan összeadta a számokat.

Jaj, de magas összeg lett a vége!

Jobb lenne egy olyan lány, aki nem sportol, összegezte az eredményt a lány.

Lijo elgondolkodott, még a számoktól sem bírt megszabadulni.

Mekkora egy ökör ő? De mekkora! Ennyi pénzt, erre az egészre? Hát nem mindegy az neki?

Besétáltak megvenni az ajándékot, s a pénztárnál már megismerkedett egy fodrász lánykával, A kocsiban, hazafelé a húga azért még megkérdezte: Holnap is teniszezel?

Dehogyis! Hajat vágatok!.

 

Illés Adrienn 

További képek megtekintése

Szólj hozzá a cikkhez!

Csak bejelentkezett felhasználók szólhatnak hozzá.




© 2010 miskolciharsona.hu