Kultur

Fűtésszezon

Na, szevasz édesegyapám! Szevasz! Gratulálok a teljesítményedhez! Persze!

Hogyne gratulálnék! Akkora gratulációt te még nem láttál, mint amit én adnék neked! Akkorát, hogy a rács adná a másikat! Komolyan! Tudod, mi jut rólad eszembe? Az ámátőrizmus! Az! Hogy nem tudod mit jelent? Na, még ez is! Ez meg a te nagy üres fejed!

Még hülye is vagy, édesegykomám! Jó, arról nem tehetsz, így rakott össze az élet! De a többiről, arról igen! Azt nem foghatod rá másra!

A fene essen beléd! Nekem nehogy megsértődj! Neked most ahhoz nincs jogod! Ha majd két év múlva szabadulsz, akkor nyugodtan jártathatod a szádat, addig viszont húzz be magadon mindent, amit csak lehet és hallgass!

Hát honnan vetted te ezt a hatalmas baromságot, amit elkövettél? Én mondtam? Édesegyapám! Ne haragíts magadra, mert annak nem lesz jó vége! Amint jön a fűtésszezon én is jövök, és akkor a szemem elé ne kerülj, ha már most ilyen marhaságokat beszélsz! Hát mit mondtam én neked? Na, mit? Hát, erről beszélek! Ez az ámátőrizmus!

Nem két év, és nem tavaszi kezdettel, hanem fél év, és csak a hideg beköszöntével!

Te marha, meg merted említeni az én nevemet a bírósági tárgyaláson? Az enyémet? Hát, idefigyelj! Engem itt ismernek! Az én nevemet, az én jól bejáratott féléveimet a te limlomságoddal ne törd ketté! Bizony!

Limlom lettél! Nem! Én csirkefogó vagyok, te pedig limlom. Nem, édesegypofám, a kettő nem ugyanaz, sőt még egy napon sem említendő.

De most kivételt teszek, most először és utoljára megemlítem a kettőt egy napon, egyazon mondatban. Meg én!

Mert tudod te azt, ki a limlom? Az, aki a másiknak súlyos kárt okoz, aki olyan szinten vág bele mások életébe, hogy az már szégyellnivaló, sőt továbbmegyek! Az már akár gyónnivaló! Bizony, komám! Gyónhatsz! Mert miféle limlom alak az, aki feltöri a másik ember lakását? Hogy én mondtam? Majd mindjárt megmagyarázom én neked, mit mondtam! Hogy az a kénköves, sistergős rossznyavalya törjön ketté téged! Az! Azt merészeled a képembe hazudni, hogy én  tanácsoltam, törd fel a Rózsika néni lakását és vidd el a rádióját, a tévéjét, pucold ki a hűtőjét? Hogy éhes voltál? Nem, édesegykomám, te marha voltál! Meg ámátőr! De azt úgysem érted, mert marha vagy!

És mindezt éjjel? Mikor alszik, mikor senki sem lát? Legalább ne hagytad volna ott a pénztárcádat! Mit akartál? Te! Én téged tényleg megraklak az ősszel! Elvitted volna a nyugdíját, ha megtalálod a pénzt? Azért raktad ki a tárcád? Hogy el ne felejtsd a nyugdíjat? Én már nem is minősítelek téged! Nem! Limlom és passz! Ennyi.

Jól mondod, én más vagyok. Igen, a csirkefogó az más. Dehogy én találtam ki! Hallgattam a rendőröket, a fogházban, a börtönben dolgozókat és hidd el, édesegypofám, hallottam, amint mondják rólam, engem legalább megértenek, mert én olyan tisztességesen rabolom ki az embereket. Bizony, bizony! Te csak tanulhatnál tőlem!

Te! Én itt majdnem mindenkivel tegező viszonyban vagyok! Engem már várnak ősszel és tőlem búcsút vesznek tavasszal! Nekem saját, bejáratott cellám van, te marha, te! Csak a százados úr nem ajánlotta fel, hogy tegezzem, és én tiszteletben tartom a döntését. Én mégis csak egy csirkefogó vagyok!

Tudod, valamelyiket én tanítottam meg kártyázni, valamelyik hozzám járt gyümölcsért nyáron, az egyiktől meg kaptam lavórt a házba. Minek, minek? Mert nem győzöm lavórral a lyukakat! Jaj, édesegykomám, hát a tető lyukait! Igen, tele van leselkedőkkel a háztetőm, én legalábbis így hívom a lyukakat.

Ha jön nyári, vagy tavaszi eső, zápot, zivatar, akkor az én házamban áll a víz, mert beesik a tetőn. Ezért a lavór, így legalább abba zuhog, szemetel, esik, csepeg, mikor hogy van éppen kedve. Talán a hatodik fűtésszezont töltöttem bent, mikor mesélem nekik, hogy kellene még vagy két vödör, vagy lavór, vagy nagy fazék, mert lett újabb lyuk. Éppen szabadulásom után három nappal jött az egyik tizedes, hozta a nagy lavórokat. Ő adta a tanácsot is, hogy az ágyamat toljam a legnagyobb repedés alá., éppen úgy, ha éjszaka megered az eső, akkor pontosan a fejemre essen. Legalább azonnal felébredek, tehetem ki gyorsan a vízfelfogó edényeket. Egy ideig működött is, de egyszer olyan részegen mentem haza, nem ébredtem fel a gyorsan jövő, gyorsan menő zivatarra. Mi történt, mi történt? Csuromvizes pofával ébredtem fel reggel! Azóta eltoltam az ágyat, s az edényeket nem veszem fel, kerülgetem őket.

Na, ilyen emberek dolgoznak itt! Felfogtad már végre, édesegykomám? Ilyenek! Tudják, nincs fűtésem, egy nagy szita a tetőm, nylon az ablakom, az ajtómat pedig csak nekitámasztom a félfának, tudják. De csak így segíthetnek rajtam, csak így, ha én is segítek magamon .Hát persze, hogy ezért lopok! Ne idegelj már fel!

Csak én csirkefogóként teszem! Vagyis szigorúan fényes nappal megyek, és nem házat török, csak a pajtából, a tyúkólból, a fészerből, csűrből, vagy ezekből a melléképületekből emelek el valamit. Pontosan annyit, amivel félévre, a fűtésszezonra leültethetnek. Tudom én, mit kell tenni, mit kell elvenni! Majdnem húsz éve csinálom, volt időm kitanulni. Igen, bevallom, eleinte megesett velem, hogy keveset vittem el, s már tavasz derekán kiengedtek. Igen, innen ki, de otthonról, néhány nap után már rohammentő vitt a kórházba, olyan magas lázam volt, tüdőgyulladást kaptam. Dehogy baj! Így legalább melegen lehettem még vagy két hetet.

Megesett olyan is, hogy elszámoltam magam,  s csak nyáron szabadulhattam. De tudod, amint rájöttek, vagy éppen némelyiknek elmondtam, hogy miért is járok  be a rács mögé, segítettek nekem. Engem aztán nem érdekel, hogy te mit hiszel el, vagy mit nem! Én tudom és kész! Segítettek! Tanácsokkal láttak el, hogyan lehetek itt bent éppen fél évig.

Miért nappal? Hát hogy lássanak! És úgy is lopok, lássák, én vagyok a tolvaj. Miért? Te, te limlom! Mert akkor nincs nyomozás, azonnal vihetnek a bíróságra, aztán ide, a dutyiba! Te tényleg ámátőr vagy!

És tudod, mindig visszaadom, amit elvittem. Nem marad nálam semmi, nem bizony! Én jártam már Rózsika néninél is. Tőle tyúkokat vittem el. A tyúk azért is jó, mert hangot ad ki, rikácsol, kotkodácsol, csapkodja a szárnyait, olyan csetepatéval jár az egész, azonnal lebukok, azonnal elkapnak. 

Egy ideig Jolikához jártam, de egyszer nyáron megállított az utcán, hogy ne vigyem el legközelebb a libáját, szívesen ad, s megbeszélték a férjével, akár ehetek is náluk vasárnaponként. Oda többet nem mentem. Mert nem szóltak volna a rendőröknek! Mert sajnáltak, te! Enni elmentem néhányszor. Persze, nem akartam őket megsérteni.

Kihez járok? Megvallom őszintén, egyre kevesebb a lehetőségem, mert nem szólnak a rendőrnek, és az nagyon fontos, mármint a szólás. Ha nem szól, akkor maradhatok a hideg, a jéghideg lakásban. De te! Te most sokáig leszel hidegen. Hűsölhetsz édesegypofám!

Na, megyek, szedem le otthon a szilvát, mert az egyik törzsőrmester pálinkát főz, s megígértem adok én is a cefrébe néhány kilót.

Te meg vigyázz magadra, s igyekezz kibírni még azt a két hónapot. Persze, akkor jövök, remélhetőleg.

Hozzak neked is szilvát? Hozok, te limlom, persze, hogy hozok.

Jó, ne búslakodj már! Nem kell így letörni. Hallgass rám, tanulj az öregtől. Persze, persze, még te is lehetsz csirkefogó!

Szevasz, édesegykomám!

 

Illés Adrienn 



További képek megtekintése

Szólj hozzá a cikkhez!

Csak bejelentkezett felhasználók szólhatnak hozzá.




© 2010 miskolciharsona.hu