Kultur
Dőlésszög
Géza állt a nappali egyik ablaka előtt, várta a rokonokat.
Nyáron nem itt várakozott volna, akkor szívesebben ácsorog az emeleti szoba ablakánál, de most éppen tavasz volt, afféle télies tavasz. Bár ezt csupán a meteorológusok mondták, s az, hogy a szakértők, a szomszédok, vagy éppen a hőmérő mit mutat, az éppenséggel semmilyen befolyást nem gyakorolt Gézára.
Rá sokkal inkább hatottak a számok, az évszázadok óta rögzített tények, miszerint márciusban vége a fűtésszezonnak. Ha pedig a régiek, az analitikusok, a csillagászok, s mindenféle szakmabeli azt közli, hogy márciussal mintegy bekövetkezik a tavasz, akkor annak úgy is kell történnie. Bekövetkezve.
Nos, Géza nem az első, s minden bizonnyal nem is utolsó esetként várta a rokonokat. Talán a régebbi esetek annyiban különböznek a mostanitól, hogy megesett, anyja is várt, ujjait tördelve, mert a fia ismét, újból, megint valami nem szokványosat tett, amit az apai nagybácsi, s annak felesége, gyermekei nem néztek jó szemmel, s jöttek. Természetesen mindig hiába, mert Gézát csak és kizárólag- legyen szó bármiféle esetről-, nos, őt csak a tények érdekelték.
Mert ott volt mindjárt az általános iskolai osztályfőnök. Igen, aki elsőként merte megemlíteni a tantestület előtt, hogy minden valószínűséggel élve a Géza nem normális. A magyar és a matematika tanár viszont védte a gyereket, mert ilyen remekül gondolkodó, ennyire fejlődőképes, eszes kölyköt még nem láttak. Több órás vita után megegyeztek annyiban, hogy Géza annyira hülye, hogy szinte már zseni. Az osztályfőnök eme döntés után vette elő a gyerek üzenőfüzetét, melyben legalább negyven beírás lehetett. Végigjár, kézről- kézre adva az intőkkel, fenyítésekkel teleírt okmány, mikor az igazgató szeme megakadt azon sorokon, melyek miatt előkerült az üzenő. Az osztályfőnök ugyanis üzent a szülőknek, azonnal jöjjenek be, mert amit ez a kölyök az iskolában művel, az már több,  mint felháborító. A soraira az apa felelt, miszerint az említett tanárnő tehet neki egy szívességet, s mindezt egy bővített körmondatban ki is fejtette.  Az igazgató még nem tanította Gézát, még csak a hírét hallotta, még csak beszéltek neki a rendbontásokról, s az ennek homlokegyenest ellentmondó zsenialitásról, ami némely órán, némely tanárok keze alatt kibontakozott, fejlődött. Hallgatta a vezető az osztályfőnököt, hogy íme, itt a magyarázat a gyerek viselkedésére, mit várhatunk el tőle, ha otthon is ilyen atyai mintát lát. Hallgatta, s közben azon morfondírozott, hogy új a pedagógus, még csak fél éve vezeti az osztályt, nem tudja, hogy a fiúnak nem is él az apja. Mindenesetre megvárta a monológ végét, s aztán közölte, ezt minden bizonnyal a gyerek írta, mert az apja ezt nem tehette. Dermedt csend telepedik az értekezletre, amit pillanatokon elül valami somolygás, aztán halk kuncogás vált. Az osztályfőnök lángvörös arccal ül az asztalnál.
A rokonok két nappal a történtek után érkeztek, s összeszidták a gyereket, hogyan is volt bőr a képén, a már elhunyt apja nevét, szavait, aláhamisítani?  
Ő csak azt válaszolta, hogy észérvekkel nem sikerült volna meggyőznie a tanárt, végre hagyja békén élni, s számításai szerint ez bizonyult a leghatékonyabb megoldásnak.
Szavait bizonyították a későbbi történések, mert ezek után nem kapott beírást, ezek után egyengették az útját.
A második hosszas, tárgyalásra emlékeztető rokoni találkozóra évek múlva került sor.
Géza ugyanis úgy döntött, neki is kellene gyermeket nemzeni, hiszen rohamosan fogy a lakosság száma, s legalább három utóddal kötelessége szaporítani hazáját.
Az egyetemen szisztematikusan kereste a megfelelőt. Talált is egy lánykát, aki mind kinézetben, mind intelligenciában megfelelt neki. Egy dolog azonban még hiányzott. A DNS vizsgálat. Géza építészmérnöknek tanult, így nem tudta maga megoldani ezt a problémát, ezért fordult tele pénztárcával az egyik génkutató intézet felé, segítsenek a megoldásban. Fontos, mit hordoznak magukban a választott génjei, mit örökölhet kettőjük egyesüléséből a gyermek. Ottlétét még évek múlva is emlegették, mert ekkora őrültséggel még nem találkoztak. Vitte ugyanis kézen fogva a lányt, akitől levették a vért, s akinek a kielemzett vizsgálat csupa kellemes eredményt hozott. Összeházasodtak.
A lány azonban egy hónapnyi próbálkozás után sem lett állapotos. Géza nem esett kétségbe. Utánanézett a statisztikáknak, mekkora az esélye a fogantatásnak, mit kell tenni érte. A következő hónap ismét kudarcot vallott.
Géza éppen állásinterjúra zötyögött a villamoson, mikor meghallotta, amint két anyuka beszélget arról, hol olcsóbb a pelenka, hol érdemes ruhát venni a gyereknek.
A felvételi elbeszélgetés sikerült, szinte biztosra ígérték az állást.
Az első munkanapja reggelére elvégezte a számításokat, s amint kortyolgatta feleségével a reggeli utáni kávét, elétette a papírkupacot.
Ha ő nős marad, születik három gyereke, akkor az ennyibe és ennyibe kerül, gondosan beleszámítva az infláció mértékét, a felnövekvő emberkék számára fontos hozzávalók árának növekedését, gondolva itt a ruhára, élelmiszerre, iskoláztatás költségeire, s több lapon át sorolta a költségvetést tételesen, mindent kiszámolva. A következő teleírt lap a feleségé, akire szintén csoportosítva, végigvezetve feltüntette a kiadásokat, egészen húsz éven át. Ezt külön kiemelte, hogy ő csak húsz évben gondolkodott, de természetesen ez lehet több.
A lány nem értette miért a sok szám. Géza pedig elővett egy másik kupacot, melyben azt elemezte számokkal, mi történik akkor, ha mégis egyedül éli le az életét, s tegyük fel, magának tesz félre egy öregkori idősek otthonára, ahol kényelmesen élheti le utolsó éveit. Figyelemre méltóra sikerült a számítás, mármint a pénztárcának figyelmére.
A lányka csak ekkor ébredt fel, hogy ők most, itt a számhegyek felett éppen válnak, éppen elszakadnak egymástól, hiszen nyert az öregek otthona a három gyerek, s a feleség ellenében.
Estére már nyoma sem volt a lakásban annak, ott élt valaha nő.
Ismét két napra érkeztek a rokonok, csakhogy mindenféle gerinctelen, utolsó embernek lehordják az unokaöcsöt. Géza azonban nem vitázott, eléjük tette a számításait, s azok a döbbenettől elhallgattak. Ez őrület.
A lány Amerikáig meg sem állt, ahol nem saját, hanem az idegen hazát gyarapította három gyerekkel, s egy boldog házassággal.
S most megint jönnek, hamarosan érkeznek. Úgy véli, most a legdühösebbek, mert igyekeznek védeni az anyját tőle. Igen, arra lesz kiélezve a vita, hogy ő egy szívtelen gyermek, amiért ezt merészelte tenni a saját szülőjével. De tévednek. Ennek semmi köze az érzelmekhez, egyáltalán úgy kellene működnie a világnak, hogy semminek ne legyen köze az érzelmekhez.
Sok, ostoba emocionális lélek, akik állandóan elemzik, kutatják, forgatják más emberekkel való kapcsolataikat, értetlen okokból. Minek? Minek rágódni ilyeneken? Ő soha nem látta ezeket a szálakat, csak a számokat. A számoknál semmi, de semmi nem beszél szebben. Azokba lehet kapaszkodni, van értelmük, fontos közlendőjük.
Ő készült, itt fekszenek az asztalon a paksaméták, tele adatokkal. Tegnap kivette az idei év első szabadságát, csakhogy minden számítást pontosan alá tudjon támasztani tényekkel, saját megfigyeléseivel. Beszerezte a hatalmas vonalzót, szögmérőt, odatolta az asztalt egészen az ablakhoz az anyja hálószobájában.
Mert ő igenis kikapcsolta a fűtést. Ki. Mert a fűtésszezonnak vége. Ez tény. A másik tény pedig, hogy esik a hó, s az utcán mindenki télikabátban jár, mínuszok vannak. Ő tegnap egész nap megfigyelt, leste, rögzítette a nap útját, amint végighalad az anyja szobáján. Tízpercenként mérte milyen hajlásszöget zár be a fény, s mellétette a számokat, az a szög, milyen mértékű hőtartásra képes. Remek dőlésszögei vannak a szobának, ennek a legmegfelelőbb, a leghosszabban napos.
A ház emeleti részét lezárta, mert azt nem kell használni mindaddig, amíg el nem olvad a hó, meg nem jelenik a tavasz teljes valóságában.
Remek a dőlésszög. Annyira remek, hogy tökéletesen kiegészíti a számításait.
A házban ugyanis 16 fok van. Ez köszönhető a lezárt felső szintnek, illetve a dőlésszögnek. Ha ő most fűtést kapcsolna, s tegyük fel, bemelegedne a ház alsó része annyira, hogy 18 fokot mutatna a hőmérő, az ő hőérzetük nem lenne jobb, de a gázszámla sokkal magasabb lenne. De ha az ablak mellett ülnek az adatok szerint 11 órától, egészen 14 óra 2 percig, akkor annyira megfelelő a napfény dőlésszöge, hogy akár 22 fokban is érezheti magát az ember. Erre ordították a telefonba a rokonok, hogy az anyja megfázhat. De nem fázhat meg, mert egész nap mozog, vagy a dőlésszögbe ül, éjszaka pedig betakarózik dupla takaróval. Ennyi.
Itt ma ismét veszekedés lesz, mert nem értik meg egymást. Az anyja legalább megérti. Nem ellenkezik a sötét ellen sem, mert takarékoskodni kell az árammal is, nem ellenkezik a jéghideg vízzel való fogmosástól sem, mert egyrészt a meleg nem tesz jót a fogaknak, másrészt éppen annyira megfelel a célra, mint a hideg.
Az anyja örül annak, hogy ő vezető pozícióban dolgozik, hogy legalább a tízszeresét keresi az átlagkeresetnek, mindennek örül. De most összecsomagolt, mert szeretne egy kicsit kikapcsolódni a rokonoknál, nem fárasztani őt azzal, hogy miatta számításokat végezzen, vagy akár még egy szabadnapot kivegyen.
Pedig őt mindez nem fárasztja, sőt élénkíti.
Igen, el is készíti a grafikont a mérései mellé, még mielőtt megérkeznének a rokonok, még mielőtt befejezi a bőröndbe pakolást az anyja, amíg melegít a szobában a dőlésszög.

Illés Adrienn 

További képek megtekintése

Szólj hozzá a cikkhez!

Csak bejelentkezett felhasználók szólhatnak hozzá.




© 2010 miskolciharsona.hu