Kultur

Tünés

Lassíts! Lassíts már! Ne rohanj annyira, te hülye! Nyugalom!

Az a megveszekedett büdös menekülés! Nyugalom! Nyugalom. De a szívem majdnem kiesik, majdnem átüti a mellkasom! Mocskos szemétláda! Mocskos szemétláda!

Visszamenjek? Mi van, ha agyoncsaptam? Mi van akkor? Na, és akkor mi van? Mi van? Ne legyél már annyira ostoba! Csak leütötted. Csak tarkón vágtad! A büdös francba!

Jó, nyugalom. Ne legyél már feltűnő! Nyugalom. Istenem, folyik a vér a halántékomon. Folyik a vérem! Jó, nyugalom. Csak hadd bámuljanak. Mit bámulsz, te nyamvadt? Ne bámulj!

Jó, nyugalom, ne szólj senkihez. Na, tessék! Már meg is hibbantam! Magamban beszélek. Magamban beszélek, a fenébe is!

Te jó ég, tegnap még meg akartam halni, tegnap még felvágtam az ereimet, ma pedig menekülök! Annyira félek! Én ennyire még nem féltem. Vizet kell találnom, megmosni az arcomat. Muszáj megmosnom, nem mehetek véres pofával a városon át.

Jól van, mindjárt itt lesz az a kis tavacska, az a magántó. Mindjárt itt lesz, csak nyugalom!

Annyira fáj a fejem, jajj de fáj! Hátul kitépte az összes hajamat. Igen, igen érzem, a tarkómnál nincs semmi, talán ott is véres. Mennyire fáj!

Mindenem fáj, össze lettem törve. Ez az, amikor minden porcikám sajog? Ez az. Ez az! Jól van, csak nyugalom! Jól van. Már úton vagyok, már egyre messzebb vagyok attól a mocskos állattól! Már kilométerekre vagyok tőle.

De honnan a francból szerzett megint kábítószert? Ki lehetett az az aljas, aki ismét adott a kezébe? Ki lehetett? Vagy lopott volna tőlem pénzt megint? Jajj, itt van a pénztárcám? Itt van. Legalább nem üres kézzel vágtam neki a világnak.

De hova menjek? Nem mindegy? Valahol ki fogok lyukadni, valahol leszek.

Mekkora egy mocsok! Mekkora egy tévedés! Kellett nekem a szerelem! Nesze neked szerelemke! Nesze! Itt van neked az egyik összetört karom, itt a megtépett hajam, itt az állandó idegességtől csont sovány testem! Nesze! Ez mind a tied! Adom neked a nyugodt, biztonságos életért, a vad szeretkezésekért cserébe! Adom neked! Adom az első két hónapért!

Nem szabad bőgnöm! Nem szabad! Még valaki utánam küldi a rendőröket. Most merre siessek tovább? Jó, legyen innen balra, valahol ott van az a tó. Ha jól emlékszem.

Három év után, íme szaladok, futok, otthagyok mindent.

Tegnap milyen gyáva is voltam! Tegnap még eldobtam volna mindent! De hát én is lehetek gyenge! Igaz? Lehetek gyenge! Besokallhatok három év után!  Mikor ehettem utoljára? Nem emlékszem rá! Más tervezi a reggelit, a vacsorát, én meg nem emlékszem, mikor zabáltam utoljára!

Igen, tegnap végleg feladtam! Igen! Én legalább bevallom magamnak, legalább őszintén elmondom, hogy elgyengültem.

Megtehettem, ugye?

Eladta a házam, eladta a bútoraimat, s nála kellett élnem, mert az a nő megismertette vele, milyen a kábítószer világa. Megismertette vele, milyen az, ha magán kívül szeretkezik valakivel, odaképzelve azt, hogy akár egy rózsaszín felhő tetején tombolnak. Az a nő lehúzta magához, megforgatta abban a mocsokban, abban az ingoványban. De engem nem hagyott ott! Nem! Valakit kínoznia kellett! Kit, ha nem engem? Összenyomorított három év alatt. Mert hagytam magam! Ostoba liba! Igen, az vagyok! Bár mondhatnám csúnyábban is. Nem akarom számolni, hány hónapig tartott bezárva, nem akarom, hányszor vert meg, hányszor aljasított le. Nem akarom! Nem!

Én is lehetek gyenge! Nem maradt csak ez a pénz, ez, ami a pénztárcámban van. Ennyi.

Itt jobbra kell fordulni, jól is fog esni a hideg víz.

Mennyire szerettem! De már nem is látom benne azt az embert, aki valaha volt. Nincs ott a dolgos, a szerelmes, a vidám férfi. Hová a francba tűnhetett?  Még tegnap is reménykedtem, hátha ott van benne, hátha ad neki egy pofont, hogy felébredjen, s arcul köpje a másikat, akivé lett!

Ki adhatott neki pénzt? Mindegy is! Tényleg az!

Tegnap nem úgy ütött, ahogy szokott, nem is úgy beszélt. Tegnap sokkal megfontoltabb volt, sokkal agresszívabb. Mi tette ezt vele? Mennyire hiányzik nekem az a régi! Bele tudtam volna halni, annyira!

Hogy tehette ezt velem? Még ezt is? Honnan jön elő az állat az emberből? Állat az egyáltalán, ami előbújik?

Azt hittem, főzni akar az a szemét. Azt hittem, azért kell a víz, az a rengeteg víz. Forr a negyvenliteres fazékban a víz. Kavargatta, mosolygott, odahívott megnézni, elég meleg- e már. Kitervelte előre, vagy csak úgy jött az ötlet? Soha nem tudom meg.

Ha az a víz tényleg utoléri a testemet, akkor ma nem itt rohanok keresztül a városon, akkor ma haldoklom az égési sérüléseimmel. Akkor ma az van. Hogy nevette, ahogy futok előle! Kacagott azon, ahogy menekülök a forró víz elöl!

Ki ez az ember? Ki lett?

Mi lesz, ha felébred? Engem az már nem érdekel! Fog fájni a feje, ennyi. De nem emlékszik rá, hogy az új szertől, vagy az én serpenyőm ütésétől. Talán emlékezni sem fog rá, annyira nem volt eszméleténél.

Nem is keres néhány órán át, csak ha már tisztul a szervezete, csak akkor fog keresni. Ha nincs szer, akkor én kellek, ha rendben mennek a dolgai, akkor meg a nő. Vele tud repülni. Hát repüljenek!

Itt a tó!

Hogy nézek ki? Hogy tudok így kinézni?

Elöl is megtépett? Meg. Le kell vágatni a hajam, mert ez így ocsmány. Csurom folt a testem. Mintha zsibbadnék, mindenhol. Legalább már nincs rajtam vér.

Így egészen más.

Sokkal jobb.

Mosolyogj egy kicsit. Egészen más. Legalább a fogaim megvannak. Ne nevess! Legalább azokat nem törte ki. Ne nevess! Azokhoz nem volt hozzáférése! Jajj, de jó! Legalább enni tudok majd! Eszem is! Ki tudja, mikor ettem már? Nem tudja senki!

Veszek egy szendvicset. Nem! Veszek lángost!  Sajtosan, tejfölösen.

Felülök az első távolsági buszra, ami az utamba kerül, s ami legalább 300 km-re visz el innen.

Utazom, eszem a lángost.

Kezdem elölről. Rendben, tiszta lett az arcom, rövid lesz a hajam.

Rendben, talpra állók. Csak idő szükséges hozzá. Az meg van, éppen.

Figyelj csak, te tükörkép, te tókép! Figyelj! Többet engem nem látsz! Látod azt a lángosos bódét? Ugye látod? Na, azzal kezdődik az én új életem.  Ha erre járna, s keresne egy magas, hajdan még izmos, ma már kiszáradt testű férfi, mondd meg neki, engem nem is láttál.

Mondd meg, ahogy eltűnt az a régi fiú belőle, úgy tűntem el én innen.

Megyek. Megyek a buszomhoz.

  

Illés Adrienn 

További képek megtekintése

Szólj hozzá a cikkhez!

Csak bejelentkezett felhasználók szólhatnak hozzá.




© 2010 miskolciharsona.hu