Kultur

Találkozások (15)

Talán öt órája ülhetek itt. Veled. Az is lehet, hogy több ideje.

Soha nem tettem ilyet. Nálad mindig ömlik a szó belőlem, nálad itt nagyon jó lenni mindig.

Nem is tudom, miért ide jöttem először? Valahogy idevezettek a lábaim, megállítottak, leültettek, s vártak, mi fog történni. Lesz itt valami? Mondd! Lesz itt még valami? Lesz?!


Mondd el nekem!

Minek vagy te nekem? Minek? Mi a fenét akarsz te? Jó engem hallgatni? Jó engem figyelni? Tetszett neked, hogy alakul az életem? Mondd el nekem most! Most! Tetszett? Örültél, hogy elpanaszoltam neked mindent? Örültél, hogy belesodródtam valamibe, amiben utáltam élni? Felfogtad te egyáltalán, én miben éltem, én hogyan éltem? Felfogtad?! Megértetted az én gyerekkoromat? Megértetted a szerencsétlenségemet a kapcsolataimban? Mondd!

Felfogtad, hogy én mindezen aljas és szemét dolgok ellenére is igyekeztem talpon maradni? Én abból a szerencsétlen kapcsolatból is csak jót tudtam kihozni? Láttad a lányomat? Jól megnézted, mikor ide elhoztam? Láttad azt a gyönyörű gyereket? Tudod te, milyen okos? Láttad valaha is, mennyire szeretem? Láttad? Mondd!

Nekem kinyílt a világ. Nekem éppen most billent helyre. Éppen most. És te arcon csaptál. Te!

Mondd meg nekem, mihez kezdjek? Mondd meg! Ne hallgass már olyan ostobán! Nyisd már ki a szádat! Nyisd már!

Mondd el, miért tetted ezt velem! Miért? Miért?

Én őszinte voltam, én szomorú voltam, én magányos voltam. De most van gyerekem, van testvérem, megszabadultam a lakásomtól, megszabadultam a hitelemtől, van pénzem, tervezem az életem. Érted te ezt? Mondd! Terveim vannak! És te? Mit tettél? Mit tettél?

Miért? Mondd!

Addig nem megyek el innen, amíg el nem mondod. Addig maradok. Jó látni engem sírni? Szeretsz így látni? Ez hiányzott neked? Ez? Hát tessék! Megkaptad!

Te engem becsaptál! Te engem csúful becsaptál!

Elhoztam neked a papírokat. Nesze! Nézzed! Örülsz neki? Ugye örülsz?

Nekem kell az életem! Megértetted? Te engem nem ismersz akkor eléggé! Megértetted? Nem ismersz! Te nem figyeltél eléggé! Engem nem érdekel, ha cserbenhagynak! Nem! És tudod miért? Mert én midig egyedül voltam, én mindig talpon maradtam az én esetlen, tétova módomon. Ez nekem éppen elég! Te nem tudod, mire vagyok képes! Nem! Tudsz mindent, tudod, ismered a lényeget, csak nem látsz benne engem. Nem figyeltél.

Akkor most figyelj! Nem baj, ha hallgatsz! Nem baj. Csak figyelj ide rám! Engem nem hagyhatsz cserben, mert én mindig ott voltam! És én most vagyok boldog először az életemben! Megértetted? Nekem kell az életem, mert másoknak is kell! Másoknak is kellek! Végre másoknak is kellek, őszintén! Megértetted?

Én látni akarom magam körül a világot. Megértetted? Látni akarom a gyerekem, ahogy felnő, ahogy boldoggá lesz az élete. Ott akarok lenni a testvérem esküvőjén, akarom látni a boldogságát. Mindezt én látni fogom! Mindebben részt fogok venni! Megértetted végre?

Mondd! Mondd!

Mondd…

Velem ezt nem teheted…

Ezt te tetted? Tényleg te tetted?

Te ezt nem tehetted. Te, aki láttad, mint alakul a világ körülöttem. Te, aki láttad, hogy ismét dolgozom, hogy kétéves a lányom, hogy minden jó. Tényleg minden jó.

Te ezt nem tehetted.

Mi lesz velük, ha ezt valóban megteszed?

Mi lesz?

Te fájdalmat akarsz? Ezt szeretnéd látni?

Dénes úgy néz ki, mint egy hajléktalan. Hozzá akarod tenni a gyerekét? Hozzá? Ugye nem? Igen, a nővérem biztosan vállalja. De te ezt akarod? Valóban?

Te engem miért nem akarsz? Mondd! Túl sokat mondtam? Túlságosan őszinte voltam? Ez a baj? Mondd! Mondj már valamit!

Már nem hívogat az anyja naponta. Ez a baj? Beszélek vele, hogy zaklasson megint, hogy ne hagyjon békén, hogy fojtson meg az őrűltségével! Ezt szeretnéd?

Nekem nem lehet nyugalmam soha? Büntetsz engem? Vagy Dénest véded? Mondd!

Nem miattam kapott fegyelmit! Nem miattam. Az alkoholizmusa, a trehánysága, a nemtörődömsége, a nő miatt. Erről nem én tehetek.

Nem is tartjuk egymással a kapcsolatot. Nem keres minket.

Kipróbálsz, mennyit bírok?

Még mennyit?

Még mennyit kell?

Tudod, mekkora esélyt adtál nekem?

Húsz százalékot. Ennyi maradt nekem. Húsz százalék.

Hogy mondom el Enikőnek? Talán el sem mondom, vagy mást mondok, nem az igazat, nem a húszat. Nem azt, amit adtál.

Te nem veheted el tőlem, amit adtál. Nem veheted ezt el. 

Nekem elég az a húsz. Nekem volt már sokkal kevesebb, nekem volt már semmi.

Te ezt nem fogod megtenni velem. Én nem hagyom. Nem hagyom magam!

És addig ülök itt, amíg ki nem találom, mi lesz. Addig engem kell nézned. De tudod mit? Nem csak ma! Jövök hozzád mindennap. Látnod kell, nekem elég a húsz! Neked azt látnod kell.

Látni fogod.

Most itt maradok. Ne szólj hozzám.

Innen fogok erőt gyűjteni mindennap. Mindennap látni fogod a cserbenhagyottadat.

Holnap műtik a szememet, de ha minden komplikációmentesen halad, néhány nap múlva ki is engednek. Utána jövök.

De most itt kell maradnom, átgondolni, mit tegyek az otthoniakkal.

Most gondolkoznom kell.

Nyugalom kell.

Húsz százalék.

Ez a rák súlyos és előrehaladott.

De van húsz százalék.

Hallod?

Inkább hallgass. Csak hallgassunk.

 

 Illés Adrienn 



További képek megtekintése

Szólj hozzá a cikkhez!

Csak bejelentkezett felhasználók szólhatnak hozzá.




© 2010 miskolciharsona.hu