Kultur

Söprés

Fáradtnak látszom? Fáradtnak. Az is vagyok, éppen azért nézek ki úgy, mert fáradt vagyok.

Idejét sem tudom, mikor aludtam egy jót. Komolyan! Talán az ősszel, meg télen is. Igen, akkor! De rég is volt! Na, ne röhögj már! Nyár van! Több hónapja nem alszom!

Nem ittam én semmit! A francokat iszom! Bejöttem ide, mert itt csönd van. Éppen nem friss a levegő, éppen tele szedett-vetett hülyékkel ez a kocsma, de legalább csönd van. Ennyi jár nekem. Legalább napközben, ha már éjszaka nem lehet.

Hogy van a kedves feleségem? Ó, ő nagyon jól van. Kérlek szépen, az én kedves feleségem annyira jól van, hogy jobban már nem is lehetne! Bár mostanság nem beszélünk, mivel ő az oka a nemalvásnak, de majdcsak megbékélünk, ha máskor nem, hát ősszel.

Mit meséljek neked? Miről? Miért nem alszom? Miért haragszom a kedvesre? Hosszú történet ez, és már a pultra esik a fejem a fáradtságtól. Nézd meg nyugodtan, ásványvíz. Miért hazudnék? Ha inni akarnék, hát éppen ihatnék, de az ital hatására valószínűleg elköltöznék otthonról, azt meg éppen nem akarom. Töröm a fejem a megoldáson, már amikor nem alszom éppen napközben, nyitott szemmel.

Miért is nem alszom?  Nem is pontos így egészen, mert mi nem alszunk, mármint a feleségem meg én, mert a gyerekek szerencsére jól bírják. Persze! Ügyes gyerekek! Persze. Csak a szüleik ilyen elbaltázottak, mert nem tudnak úgy alkalmazkodni, mint ők. Persze. Biztos bennünk van a hiba! Biztos. Na, meg a kedves feleségem nagyravágyásában. Persze. Ott egye meg a fene! Nem! Nem a feleséget! Nem. A nagyravágyást. De ne félj! Én sem félek, mert most úgy helyben hagyta azt a híres- neves nagyravágyását, hogy egy ideig, egy nagyon jó ideig nem lesz azzal gond! Biztos igaz!

Mit csinált? Mit? Nagyzolt! Nagyobbat akart! Én marha meg beleegyeztem. Mit tehettem mást? Éppen semmit, akkor. Mert tudod, van három gyerek, s két évvel ezelőtt még éppen útban volt a harmadik, s ő, mármint a kedves feleségem kitalálta, nem elég nekünk a négyszobás társasházi lakás. Nem! Nekünk nagyobb kell, mind területben, mind a minket körülvevő természetben. Neki természet kellett! Az! Meg vadon, meg hajdanvolt mocsaras vidék! Az. Ki is nézte a megfelelő helyet, ami teljes egészében megfelelt ezeknek az elvárásoknak. Osztották szét a vadont, a mocsaras vidéket építési telkeknek. Persze, hogy megvettük! Mondom, hogy nem tehettem mást! Vitáztál te valaha állapotos asszonnyal? Na, ha nem, akkor te nem tudod, miről beszélsz! Én annál inkább tudom! Hidd el, nem jó irány!

Megvettük hát a legszélső területet a mocsárból, s vártuk az építési versenyfutókat! Azokat hát! Mert nem mi építettük fel! De nem ám! Mert tudod, ha mi építettük volna, mindjárt az első nap rájövünk, attól a földtől sürgősen meg kell szabadulni! De mi nagyzoltunk! Nekünk kulcsátadásra készen felépítették!

Szép lett! Persze! Nem a szépségével van a baj! Dehogyis! A harmadik gyereket már ebbe a házba hoztam haza. Persze. Tél volt, még nem sejtettünk semmit. Nem sikerült minden éjszakát átaludni, mert a legkisebb nem hagyta, de ez megesik a kölyköknél. Megesett a két nagyobbnál is, a kicsi miért maradna kivétel? Na, nem is volt semmi baj, egészen nyár elejéig.

Takarítottam a hatalmas udvart, építettem a gyerekeknek játszóteret, ment minden rendben. Egészen addig ment, amíg rá nem léptem az elsőre. Anyám éppen nálunk volt, lévén unokázik már egy kicsit, mikor meghallotta a kiáltásomat. Akkorát ordítottam, mert ha van, amitől én undorodom, az a béka. Az. Repült is tovább a kis nyákos test, anyám már csak a levegőben láthatta, mire léptem rá, mi miatt hangoskodtam. Ő vette észre, nem az egyetlen van a kertben. Nem is kevés. Nem egy elveszett lélek a szülőm, kapta magát, hozta a szerszámosból a lapátot, s amelyiket érte, csapta bele a földbe. Soknak sok volt, de kisimította őket a lapát, én meg eltüntettem. De ezek jöttek. Napról- napra többen lettek, s itt már nem segített a lapát sem. A mocsaras vidék hozományaként tele volt a mellettünk lévő, még üresen álló porta békapetékkel. Ráakadtam egy mélyebb gödörre, amiben hemzsegtek a még félig kész békák. Gondoltam, itt kell elfojtani a megszállást, mert ha ebből mindegyik átalakul, itt nem lesz kertbe menetel.

Beültem az autóba, s mindjárt az első utamba eső boltban vettem öt kiló sót. Vittem a gödörbe, s az utolsó cseppig beleöntöttem, ügyesen szétszórva minden részre. De tudod a békák csak nőttek tovább.  Néhány nap múltán kénytelen- kelletlen ismét beautóztam a városba, s vettem még tíz kilót a sóból. Ez is belement. De tudod, mi történt? Semmi! A nagy büdös semmi, az történt! Én nem tudom, hogy ezek tengeri békák voltak- e, vagy esetleg valami mutánsok, de ezeknek nem lett bajuk. Semmi. Ezek nőttek tovább, s ha már megnőttek, jöttek hozzánk megmutatni magukat.

Láttál már olyan földet, amin hemzsegnek a békák? Nem? Na, én azt láttam mindennap! Nem is az a nagyféle, hanem a kisebb fajta kétéltűek ezek. Olyan hemzsegősek, alig ugrálnak, inkább másznak. Mikor már a gyerekek azt játszották, hogy békavárat építenek, megmarkoltam a seprűt. Én söpörtem őket, a kedves feleségem pedig a felmosó fával tette ugyanezt, a gyerekek meg kézzel hordták át a másik, üres telekre. Láttál te már embert, aki békát söpört? Nyáron nálunk láthatsz! Gyere nyugodtan! Úgy képzeld el, mintha valaki a szárazföldön kajakozna! Na, úgy! Mert a békát erőből kell söpörni, különben csak simogatod a hátát. Hogyne tudnám, volt időm megtapasztalni, kidolgozni a megfelelő technikát. Kicsit alá kell nyúlni a seprűvel, mintha vizet merítenél, s egy kicsit röptetni kell. Nem szabad nagyon erővel, mert akkor esetleg kilapítod, s nem jó érzéssel tölti el az embert, több száz élettelen béka tetemének a görgetése. A békaseprés lényege ugyanis nem a gyilkolás ténye, hanem az eltávolítás, a minél messzebbre való költöztetés. Mert nem csak a kerítésig kell söpörni! Dehogyis! Tovább! A kis nyálkásnak eszébe ne jusson visszajönni, egy ideig. Mennyi idő ez? Te, mivel az én kedves feleségem nagy portát akart, ezért maga a söprögetésre rászánt idő akár egy nap is lehet. Mert elhaladsz egy soron, aztán visszafordulsz, s megeshet, hogy visszafelé ismét találkozol a már eltüntetett békákkal, hiszen azoknak vagy tetszik maga a söprögetés, vagy egész egyszerűen jobban érzik magukat a már megművelt mocsári talajon. Pontos választ nem tudok adni, mivel a békák emocionális működését nem igazán tanulmányoztam. Mivel a büdös nyavalyát sem érdekli!

S tudod nem is ez a legszebb, mármint a söprés. Egy ideig azt hittem, de aztán rájöttem nem ez az igazi. Sokkal igazibbak az éjszakák. Igen. Mert éjszaka a béka hangja vagy felerősödik, vagy akkor szeret pofázni, én nem tudom. Azok a kis mocskok ugyanis brekegnek, kuruttyolnak, kvartyognak, s más efféle hangokat bocsátanak ki magukból. Az egyik szomszédom szerint kommunikálnak. Engem valójában ez sem érdekelne, ha nem egyszerre mondanák, s nem éjszaka.

Mondom, a gyerekeket nem zavarja, sőt! De minket igen. Én nyáron inkább megfővök a saját levemben, minthogy kinyissam az ablakot, s békakoncertben aludjak. A feleségem szintén. Megtörtént, hogy fölvetette ebéd közben, mi lenne, ha néhány napig az ő anyjánál aludnánk, mert ott sokkal csendesebb. Én pedig visszavetettem az asztal fölött, szerintem nekünk nagyon is jó itt, hiszen ez a ház sokkal nagyobb, mint a hajdani csöndes kis házunk, s egyébként is ez a miénk.

Néhány napja hívattam egy munkagépet, ami elsimította, kiegyenlítette a hatalmas békakelesztő gödröt, talán ezzel néhány odébbáll. Talán.

Megyek is haza. Fogom a békasöprőt, mert nekem már olyan is van, s igyekszem minél több párzási időszakban lévő kurottyolót kihajintani a portámról. Megyek is.

Tudod, hol alszom ma? Most, amíg melletted ültem, eszembe jutott a fürdőszoba. Hátha oda nem hallatszik be az a ricsaj.

Persze, ha van ötleted, hogyan szabaduljak meg tőlük, csak szólj! Persze. Hidd el, nem lesz. Majd valahogy lesz.

Jó éjszakát! Persze, meg csöndeset. Azt.
 

Illés Adrienn 

További képek megtekintése

Szólj hozzá a cikkhez!

Csak bejelentkezett felhasználók szólhatnak hozzá.




© 2010 miskolciharsona.hu