Kultur
Az új élet útvesztőiben
2013 MÁRCIUS 7 10:16 DE.
Hátramenetben, visszanéző, avagy kiss mici az „új élet” útvesztőiben…
 1.
 
A történet főszereplője, ha úgy tetszik hősnője, Kiss Mici. Hogy miért éppen Kiss Mici? Hirtelen jutott eszembe a név, ami mostanában sok száz, ezer, több ezer asszonyra, lányra ráillik. Miért Kiss, mert szándékosan tucat nevet választottam és miért két ss, hát azért, mert talán az mégis kicsit több, mint a szimpla egy s. (aztán, ha lesz még lejjebb is, el lehet venni még azt a második s-t is)
 
Miért Mici, mert a Mária, a Mici komoly változata nem illik a hősnőre. Mici aktív, gyors észjárású, néha kissé szeleburdi hölgy (azaz csak volt) Nem tud nyugodni, azaz belenyugodni egyes dolgokba, olyan itt is lennék, ott is lennék, szólnék ehhez is ahhoz is, ha érdekelne bárkit is. Mici nyughatatlan, folyton jönne-menne, a szó szoros értelmében oda kell szögeznie magát a székhez, hogy lehetőségeinek megfelelően egy helyben tudjon maradni. Szóval, összességében olyan micis.
 
Mici elképzelt ablakán kitekintve, az Ő észjárásán keresztül, megpróbáljuk kicsit túlélősre, és kissé néha humorosra igazítva szemlélni itt a világot. Mici nem éppen egysíkú, mint mondottam már kissé szeleburdi, hol jókedvű, hol romantikus, hol szomorú, hol elégedetlen, hol dühös, mérges, fel tudná forgatni a világot.
 
 
Mici mást akar, többet akar, másképp szeretne élni! Szeret élni és szereti élvezni az élet naposabbik oldalát is. Igaz erre ugyan már nagyon régen nem igen adódik alkalma. Mici nem megalkuvásból, inkább egészséges túlélő ösztönétől vezetve megpróbál úgy élni, ahogy tud.
 
Mici feleség, anya, amúgy meg senki. Nem midig volt Ő Kiss Mici, csak kiss micivé tette a világ, kiss micivé, csupa kisbetűvel.
 
2.
 
Kiss Micinek nem csak jelene van, volt múltja is, nem mindig volt Ő Kiss Mici. Volt tisztességes, becsületes, jó hangzású neve. (nem mintha a Kiss Mici nem lenne jó név) Azt a régi nevét büszkén, becsülettel viselte. Ma már úgy mondjuk, van születési nevünk is, tehát Kiss Micinek is volt.
 
Azon a néven volt gyerek, rakoncátlan kamasz, lázadó ifjú, fiatal anyuka. És mi is volt még? Ahogy korábban volt szokás mondani és ma már frázisként hangzik, hasznos tagja a társadalomnak. Dolgozott.
 
Méltó volt, ahhoz a nevéhez, megteremtette magának és gyermekeinek a megélhetésre valót. Nevével vállalta tetteit, gondolatait, nevével “fémjelezte”, azaz aláírta a munkájában hozott döntéseket. Akkor még figyeltek Rá. Érdekelte másokat a véleménye, a munkája, számított még abban a közösségben, ahol élt. Azon a néven sokan ismerték, voltak barátai, talán szerették is.
 
Azon a néven emlegették, ha valami Róla szólt, Tőle származott, Ő mondta, Ő ígérte, Ő vállalta valamiért a felelősséget.
 
Kiss Mici „elődje” nem volt gazdag, nem élt fényesen, de ha megkérdezték, elégedett volt az életével. Élte az életét. Nem morfondírozott sokat a dolgokon, cselekedett, tette mindig azt, amit éppen kell, anyaként, feleségként, barátként, dolgozó nőként. Nem volt soha elégedetlen a munkájával, nem firtatta, sok vagy kevés-e a fizetése, hogy másnak több van-e, nem érdekelte, mert kijött a sajátjából. Élte az életét és EMBERNEK érezte magát.
 
Aztán múlt az idő, múlt az élet, változtak az idők, egyre nagyobb és durvább hangsúlyt kapott a politika, egyre nehezebb lett a hétköznapi emberek élete.
 
Az elégedett és békés egyensúlyban éldegélő egykori asszony elvesztette a régi életét, a régi énjét, képletesen már nem az az ember, aki „azt a nevet” büszkén viselte. Észre sem vette, hogy egyszer csak kiss mici lett belőle, csupa kis betűvel, mint nemecsek ernő, büntetésből a Pál utcai fiúk című regényben.
 
Már sehol nem kell a munkája, senkit nem érdekel a véleménye, semmit nem halad előre, és már nem is elégedett az életével. Egy kiss mici lett belőle, csupa kisbetűvel, mint nemecsek ernő a Pál utcai fiúk-ban. Az élet kiss mici-je, sok-sok sorstársával együtt.
 
3.
 
Kiss mici múltbéli alteregója – nevezzük, mondjuk Grétának – rugalmas és talpraesett nő volt. Mint mondottam is már, szerette az életet és nem csinált különösebb problémát az élet hétköznapi dolgaiból.
 
Vidáman telt a fiatalsága. Kicsi, egyszerű, de takaros lakótelepi lakásban lakott a kislányával. szeretett dolgozni, szerette a munkáját, a munkatársait és az embereket, akikkel ügyfélként foglakozott. Mindig kapható volt bármilyen hirtelen feladatra, de egy kis mókára is. Mondhatnánk talán úgy is, hogy népszerű volt a kollégák körében és zajlott az élete körülötte, ahogy kell.
 
A lépcsőházban, közvetlen alatta lakott legjobb barátnője Kata, szintén a kislányával. A két asszony nagyon rövid idő alatt szoros barátságot kötött. Gyakran töltötték együtt a szabadidejüket és a gyerekek is együtt játszottak. Vidáman könnyedén zajlott az életük. Gréta úgy érezte bármit megtehet.
 
Történt egy délután, hogy Gréta felvillanyozva csöngetett be barátnőjéhez.
 
- Megvettem az olajsütőt, (akkor még nem volt annyira népszerű, külföldről hozták Grétának) gyertek át, sült krumpli partit csapunk!
 
A gyerekek tapsikoltak, ugráltak jókedvükben, egyértelmű volt a nap további programja.
 
- Ti csak játsszatok addig, amíg mi elkészítjük az első adagot – tüsténkedett Gréta.
 
A fiatalasszonyok a konyhában krumpli pucolás közben beszélgettek, nevetgéltek. A szobába csak a kuncogásuk és fojtott félmondatok jutottak, de ez megnyugvással töltötte el a gyerekeket. A kis szobában a kanapén ültek, Tom és Jerryt néztek csak a nevetésük hallatszott ki néha. Kettejük közé tették a kis asztalt, terítő került rá az olajos kezek ellen, tányért, szalvétát kaptak, középre került a friss forró krumplival teli tál, mustár, kecsöp is került mellé és máris élvezettel falatoztak. Kezük, szájuk széle fénylett az olajtól és teli szájjal nevetgéltek. Határozottan élvezték, az addig ismeretlen lakomát. Addig ettek, amíg jól nem laktak, az újdonság varázsa hatott rájuk, pedig egyik sem volt igazán jó evő.
 
Jól telt az este. Sok este telt ilyen jól vagy hasonlóképpen. Telt múlt az idő, a gyerekek megnőttek, mást játszottak, más ételt szerettek, észrevétlenül változott az élet körülöttük.
 
Igen, észrevétlenül teltek a napok, a hetek, a hónapok és az évek. Munkával, elégedettséggel, gyerekneveléssel, barátnővel és biztonságban. Erkölcsi, emberi és egzisztenciális biztonságban.
 
Aztán szép lassan észrevétlenül egyszer csak egyre rosszabb lett minden. Grétából, szinte észrevétlenül kiss mici lett, csupa kisbetűvel, mint nemecsek ernő a Pál utcai fiúkban.
 
4.
 
mici és a színvonal.
 
mici most vidéken él és igyekszik megőrizni magában valamit Grétából.
 
Ketten vannak a férjével, a gyerekek időnként hazalátogatnak, olyankor lesz zajos a ház. Katával a régi jó barátnővel, aki még mindig a legjobb barátnője levélben, azaz e-mailben tartják a kapcsolatot, elég gyakran váltanak levelet. Néha elnosztalgiáznak a régi történeteken, mint pl. az említett krumplipartin.
 
mici újabban gyakran gondol a nagyanyjára és emlegeti az Ő bölcs mondásait. A nagymama sok mindent megért, két háborút, forradalmat, nélkülözést, szegénységet. Tapasztalt, nyugodt asszony volt.
 
Fel a fejjel mici – mit is mondott a nagymama? – így beszélget olykor magával.
 
- Na, mit mondott? Csak mindent szépen túl kell élni! „Soha ne add fel, ez a titka az életnek! Tartsd a színvonalat, amennyire lehet és járj emelt fővel”.
 
micinek gyakran jutnak eszébe a nagyanyja szavai és igyekszik a szerényebb körülmények között is megadni a módját az életnek. A férje hajlamos lenne már csak kényelemből is lejjebb adni a minden napok színvonalából.
 
- Minek másik tányér, megeszem a levesesből is. – így a férje.
 
- Nem úgy van az, azért, mert nem látja senki, és mert mindig csak ketten vagyunk, még ehetünk úgy, mint régen.
 
- Ráérek elmosogatni, tányér van egy pár, akkor meg miért ne? – válaszolt mici.
 
Kell az asztalra a szalvéta, a pohár, a salátás tányérkák, a só, a fűszertartó és kosárba a kenyér is.- mici ilyenkor emlékszik a gyerekkorára. Arra, amikor édesanyja – nem az anyagiak, hanem a sietség, a kapkodás miatt – egyenesen a papírból rakta a vajas kenyerekre a szalámit, akkor apja rászólt a feleségére:
 
- Anyukám, drága – nem eszünk állva papírból, ne ezt a kapkodást lássák a gyerekek!
 
Így aztán mici anyja tányérra rendezte a felvágottakat és a sajtot, kitette a kistányérokat és a szalvétát, körbeülték az asztalt és mindenki a középen álló gusztusosan elrendezett tányérból szedte a kenyerére, amit választott.
 
Lehet, hogy kicsit nevetségesen hangzik, de mici még mindig szereti ezeket a szertartásokat.
 
Faluhelyen az emberek egy része nem szeret felöltözni, úgy járnak kelnek, a közértbe, a kocsmába, ahogy éppen az otthoni munkát félbehagyták.
 
mici e miatt néha morfondírozik magában:
 
- Át kell nekem vennem ezt a szokást? – Na, neem, nekem ez nem megy, nem az én stílusom. Nem kell ünneplőt venni, de engem senki ne lásson tréningruhában és kinyúlt vagy kifakult pólóban az utcán.
 
mici, bármennyire is mici, ezért aztán minden vásárláshoz rendesen felöltözik, utcai papucsba, vagy cipőbe bújik, megfésülködik, egy pici rúzs a szájra, egy kicsi szín a szemre és mehetünk.
 
- Én nem értelek Téged. – mondogatja a férje, minek ez, csak időpocsékolás?
 
- Nem kell ezt Neked érteni, elég, ha én értem, na, aztán az időnkből meg kitelik. – így mici.
 
Épp az előbb írtam, mici szereti a szertartásokat. Néha szokott meglepetés, gyertyafényes vacsorákat rendezni a férjének. Nem az a lényeg, hogy mi van a tányéron és mennyibe került, hanem az, hogy legyen egy kis változatosság az életben. Úgy készül a meglepetés, hogy a férje észre sem veszi. Nem nagy kunszt az egész, másik terítő, két szál gyertya, ha van éppen a kertben egy kis virág, azaz valami szokatlan kerül a terítékhez. A hűtőben mindig akad valami, könnyen összejön valami ínycsiklandó finomság és a látvány is segít. Kellemes bizsergést, izgalmat okoz a titkos készülődés. A csodálkozó pillantás, a vidám jó ízű falatozás, a meglepetés a férje arcán minden fáradtságot megér.
 
Hát ilyen bolond ez a mici, néha játszadozik egy kicsit, megpróbálja elfeledtetni önmagával is, hogy Grétából mici lett, hogy kicsit elzárták az élettől, haszontalannak nyilvánították.
 
5.
 
mici bevásárol
 
Kétségtelen tény, ha szerényebben és visszafogottabban is, de az embernek enni mindenképpen kell. Ezt az alapvető szükségletet, akármilyen is a pénztárca tartalma nem lehet kiiktatni az életből.
 
Így aztán a vásárlás a mindennapi élet része maradt mici életében is, sőt fontos része. Először, mert a napi vásárlás elfoglaltság és időtöltés, másrészt meg lehetőség a tervezésre, beosztásra. Meg hát takarékoskodni is állítólag az étkezésen lehet a legjobban.
 
mici tehát alaposan összeszedi magát és felveszi a harcot a drágaság, a reklámok és a vevőcsalogató ötletek ellen. Jelszavai is vannak ám! Mindig csak a legszükségesebbet! Akciósat nem mindenáron, csak óvatosan! Az olcsó is lehet finom! (ilyenkor mindig eszébe jut a nagymamája, aki alkudott a piacon, de ugye más időket élünk, sőt a piac se a régi, meg nem is jár piacra, mert hogy nincs a falujában)
 
mici tulajdonképpen szerencsésnek érzi magát, mert sem ő maga, sem a férje nem édesszájúak, így a szépen csomagolt, erősen kínálkozó csokoládés, kekszes, édes finomságok pultjai szóba se jönnek. Olyan közömbösen mennek el mellettük, mintha ott se lennének. Egyikük sem szereti a mű kaját. Így a chipsek, pelyhek, pudingok, ízesített joghurtok és habos csodák is békében a helyükön maradnak. A fagyasztóládákból is csak a főzeléknek való zöldségek kerülnek az otthoni mélyhűtőbe, mert a félkész húsmasszák, vagdaltak, húspogácsák, préselt halak mind közömbösek.
 
Akkor kerül egyáltalán valami a kosárba? Hát persze, hogy kerül. Friss kenyér, tojás, friss zöldség és gyümölcs, ha szép és jó az ára. A túró, a tejföl, a sajt és vaj is jöhet. Természetesen néha fel kell tölteni a hosszan tartó élelmiszerek sorát is, lisztet, morzsát, rizst, és olajat is kell venni. A hatalmas választék ellenére kész felvágottat sem vesznek. Szinte mindegyiknek egyforma, jellegtelen az íze és drágák is. Reggelire vaj, a tojás valamilyen változata, sajt, néha szalonna és paprika, paradicsom, zöldhagyma kerül a kenyér mellé.
 
Egy csábító részleg létezik mici számára, a dobozos gyümölcslevek hosszú, tarka sora. Imádja a gyümölcslevet és néha kicsit álldogál a polc mellett.
 
- Ejnye már, no! – sokszor képletesen rálegyint a saját kezére.
 
Az olcsóbbak tele vannak cukorral, a cukormentes meg nem fér bele a költségvetésbe. mici számára úgy látszik, már örök dilemma marad, hogy az amúgy is bőven elég, de egészséges cukrot, gyümölcscukrot tartalmazó gyümölcslébe miért kell még cukor.
 
Időnként nagyobb vásárlásra bemennek a közeli város nagy élelmiszer áruházába és onnan hoznak több élelmiszert, olcsóbban, hosszabb időre. Ott pl. van cukormentes narancslé, jó áron.
 
Egyetlen „luxuscikk” azért akad, amit néha megvesznek, mici élete párjának azért kell néha egy kis folyékony kenyér, minden jóról lemondani azért mégse lehet. mici is szereti a sört, főleg a habját. A férje jó habosra tölti és mici óvatosan lehörpöli a tetejéről a habot. Ez a közös félrelépés.
 
Amikor a városban a nagy bevásárlást intézik, néha elgondolkoznak azon, látva mások csurig telt kocsiját, hogy azért mennyi felesleges dolgot ránk tukmál az élelmiszeripar és a kereskedelem, olyasmiket, amiket ha nem vennénk meg nem is hiányoznának. Aztán rádöbbennek, hogy bizony, ha engedné a pénztárca, maguk is beleesnének a csapdákba.
 
Tehát mici “megkarcsúsított”, leegyszerűsített életében, a kényszerű helyhez kötöttségben a napi vásárlás jó “szórakozás” és – mert azért mindig találkozik az ember és elbeszélget valakivel – egyben “beszűkült társadalmi élet” is.
 
Nem érdemes külön bejegyzést írni Gréta bevásárlási szokásairól. Nem csinált belőle nagy ügyet, nem is vezetett nagy háztartást. Esténként főzött néha valami egyszerű, gyors kaját és a hétvégén valami finomat, amit a gyerek is szeret és Ő is szívesen megeszi. A munkahelyéről hazafelé útba esett egy élelmiszer áruház, ott vett meg egy helyen mindent. Zöldséget, gyümölcsöt, pékárut, szerencsére friss húst és felvágottat is lehetett kapni. A gyereknek édességet is tudott ugyanott venni. Nem figyelte és nem hasonlította az árakat, azt vette meg, amit gusztusosnak, szépnek, frissnek és éppen kívánatosnak talált. A gyorsaság volt a lényeg. A készülő ételt ott találta ki, amikor vásárolt. Nem sokat vacakolt az egész témakörrel, sietett haza.
 
6.
 
A barátság, az emberi kapcsolatok, azaz a kommunikáció
 
(kiss mici előtt)
 
Amit a cím jelez az egy igen fontos és érzékeny terület.
 
Mielőtt még micivé vált volna, Gréta élénk “társadalmi” életet élt. Mozgékony volt, ami annyit jelentett az életében, hogy nem okozott problémát számára semmilyen változás és hirtelen program. Életének egyetlen meghatározott rendszere volt, naponta elment dolgozni, ez viszont olyan volt számára, mint a levegővétel, természetes. Nem voltak berögzült szokásai. A barátai jól tudták, nem igen mond nemet semmilyen hívó szóra, akár segítségről, akár szórakozásról van szó. Szorgalmasan ápolta emberi kapcsolatait, nem átallott utána menni a lustább barátnőknek sem. Megszokták, hogy bármikor igent mond, ha szükség van rá. Számára nem volt zavaró tényező, ha így hívták valahová, “nem érek rá, nem tudok találkozni veled, de ha Te el tudnál jönni, jól esne a jelenléted”. Gréta ment, jelen volt, ráért, segített. A gyerekeit, amíg kicsik voltak magával vitte mindenhová, mikor megnőttek bizalmat, önállóságot és szabadságot kaptak.
 
Az élet miciként bizony gyökeresen megváltozott.
 
A nyüzsgő, mozgékony életmódhoz normális jövedelem társult. Gréta munkahelye bérletet biztosított, így könnyen tudott közlekedni. Ha messzebbre kellett mennie, akkor is ki tudta fizetni az útiköltséget. A pénztelenség, a miciség röghöz kötöttséggel jár. A munkanélküli otthon ül és igyekszik beosztani a fillérjeit, nem mászkál, nem utazgat feleslegesen.
 
Azért a mi micinket nem kell félteni. Amíg dolgozott, addig a számítógépet csak a munkára és a levelezésre használta, a többi dolgot a fent említett módon, személyesen oldotta meg. Aztán az otthon ülés ráérő óráiban addig – addig faggatta a számítógépét, amíg szépen lassan ráérzett a fórumozás, internetes csevegés, és végül a blog írás ízére.
 
Először bátortalan volt úgy saját oldalainak csinosításában, mint a virtuális ismerősökkel való kapcsolat felvételben. Ami az oldalak csinosítását illeti, talán inkább türelme nem volt hozzá vagy félt attól, hogy a forma a tartalom rovására mehet. Többször járt úgy, hogy valamit változtatott és az egész tönkre ment, eltűntek, eltorzultak a bejegyzései. Így aztán maradtak az egyszerű formátumok és az írás.
 
Ahogy telt múlt az idő, a “barátkozás” terén csak fejlődött. Virtuális ismerősöket szerzett, azaz egyre többen látogatták rendszeresen az oldalait és hozzászóltak az írásaihoz. Gyorsan észlelte, hogy az ismeretlen ismerősök hozzászólásai örömet okoznak. Sokszor alig várta már, hogy odaüljön a számítógépe elé és elolvashassa mások véleményét, ha kell, válaszoljon és olvassa mások írásait.
 
Lassan – lassan a virtuális barátságok kicsit kárpótolni kezdték az elvesztett nyüzsgő életmód miatt. Később, mikor már otthonosan érezte magát az interneten sikerült a legjobb barátnőit – akik kissé távolabb élnek most tőle – rászoktatni arra, hogy levélben tartsák a kapcsolatot. Igaz, hogy mici szép hosszú leveleket ír, a barátnői rövidebbeket, néhány mondatot, de azért élnek a kapcsolatai.
 
A gyerekek már nagyok, a nagyobbik már önállóan él, a kicsi is már gimnazista és Budapestre jár iskolába, keveset vannak „itthon”, alig látja őket.
 
Hát így éldegél mici és próbál békét kötni a világgal, elfogadni, hogy „nemecsekként” bizony szűkebb a világ.
 
Hollósy Gerti

Forrás:kanadaihirlap.com


További képek megtekintése

Szólj hozzá a cikkhez!

Csak bejelentkezett felhasználók szólhatnak hozzá.




© 2010 miskolciharsona.hu