Hitpercek

Hit – percek

Ezekben a „percekben” senkit nem akarunk meggyőzni, vagy elbizonytalanítani.

Nem is az a szándék vezet, hogy bármit is ráerőltessünk a kedves olvasóra. Csupán arra szeretnénk rámutatni és talán segíteni is, hogy a magyar kultúránk, irodalmunk, képzőművészetünk, teljes zenetárunk – keresztyén gyökerei miatt – a Bibliára épül. A Biblia kezdetektől fogva ihletője volt a nem vallásos világ költeményeinek is. Mivel nagyon sokáig csak latinul volt hozzáférhető, ezért nagy segítség volt a terjedésében a Kr. u. VII. századtól nemzeti nyelveken is megjelenő bibliai témájú irodalmi alkotások sora. Dante Isteni színjátéka tele van bibliai utalásokkal, személyekkel. Shakespeare darabjait áthatja a Biblia nyelvezete. A Velencei kalmárban az Ószövetségi szereplők analógiájára szerkeszt. John Milton angol puritán költő az Elveszett Paradicsomban a bűnbeesés történetét írja le. Visszatekint Mózes első könyvének 3. részére. Azonban ez a Bibliában 25 versből áll, addig Miltonnál több mint tízezer.

            A dráma és regényírók is szívesen használtak bibliai történeteket, hogy műveiket még karakterisztikusabbá tegyék a bibliai nyelvezettel. Ezt tetten érjük a Moby Dickben, de Dosztojevszkijnél is, aki több szereplőjét is Krisztusról mintázta. Victor Hugo nem különben. A Nyomorultak jó útra térő főhőse Jean Valjean alakja is erről szól.

            Az irodalomtudósok szerint a magyar irodalom sem tartalmi, sem nyelvi tekintetben nem érthető meg a Biblia ismerete nélkül. Szerb Antal a következőt mondta: „Biblia, prédikációk, institúciók, erkölcsnevelő mesék: ez a XVI. század irodalma.” A magyar költészet magasságaiba először Balassi Bálint emelte a biblikus nyelvet. A felvilágosodás száműzte a Bibliát, majd a romantikával térhetett csak vissza; ekkor írja meg Vörösmarty a Salamon királyt. Petőfi Mózessel, lángoszloppal hasonlítja a költőket. Madách szintén bibliai könyvekből merít Az ember tragédiájához, de megírja a Mózes drámát is. A református Ady bibliai témái: Az Illés szekerén, A Sion hegy alatt, de Karinthy is ír Barabbásról novellát, melyben próbálja megérteni, miért választották Krisztus helyett a rablógyilkost az emberek. Babits tollából pedig közvetlenül a második világháború előtt születik meg az ószövetségi Jónás könyve és Jónás imája. Lépten-nyomon bibliai utalásokat találunk.

            Mivel egy egész nemzedék nőtt fel, akik iskolai oktatásban vajmi keveset tanulhattunk a Bibliáról, ezért minden módot meg kell ragadnunk arra, hogy a hézagokat betömjük. Itt tehát nem egy csendes szemlélődést kínálunk, áhítatos perceket, hanem azokat a személyeket, fogalmakat, történeteket, kifejezéseket, amiket nap, mint nap hallunk, de nem tudjuk hova kötni, értjük, de nem ismerjük az eredetét, vagy nem pontosan, amik a Bibliából származnak.

Sokszor még használjuk is, vagy utalunk rá, bár nem ismerjük az eredeti tartalmi összefüggését. Pedig itt tudhatjuk meg, mit jelent az Éden, az égő csipkebokor, az egyiptomi tízcsapás, elérni a Kánaánt, ki volt Mózes, Dávid és Góliát, Sámson és Delila, ki volt Salamon, vagy Jézus és az apostolok. Persze ma ez már egyszerű, csak be kell írni a Google-ba… Valóban így van, ha keresünk valamit, de más az, ha valaki felhívja rá a figyelmet. Nem mást kínálunk, mint az „aha!”- élményt: Tudtam én ezt, de örülök, hogy valaki szóba hozta, pontosította.         

Nagyon sok olyan kifejezést használunk mi magunk is, ami bibliai eredetű, talán nem is tudatosodott ez bennünk soha, senki nem mondta, tanította nekünk. Magyar közmondásként van a köztudatban például az: „Aki másnak vermet ás, maga esik bele.” A Bibliát forgató ember egyszer csak rábukkan Salamon Példabeszédei között erre a „magyar” közmondásra, bár ez Kr. e. 1000 körül íratott le. Szólásainkkal is járhatunk így. „Szemet szemért, fogat fogért!” vagy: „Aki arcul üt jobb felől, tartsd oda a másik arcodat is!” „Ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel!

Aztán itt vannak a keresztyén ünnepeink: advent, karácsony, böjt, húsvét, pünkösd, csak, hogy a legismertebbeket említsem. Mindegyik bibliai. Majd a gyermekeinknek adott nevek nagy százalékban szintén bibliai eredetűek: János, Péter, Pál, Tamás, Gábor, Mária, Márta… Mondjuk, használjuk, de nem is gondolunk a jelentésére. Sajnos, ez a mi szellemi elszegényedésünk. Éppen ezért van szükségünk arra, hogy pontosítsuk a fogalmakat, tanuljuk a tartalmát, mert ezeknek valamilyen formában még üzenetük is van, hiszen a gyökereinkre mutatnak. Tudnunk kell, honnan jövünk, előző korok hogyan gondolkodtak, mi határozta meg őket, miért volt nekik fontos a Biblia, és akkor úgy gondolom, megelevenedik a mi számunkra is. Nemcsak megérteni fogjuk eleinket, hanem esélyt adunk ennek a könyvnek, hogy el is érkezzen hozzánk, amely nem antik, nem is modern, hanem örök.  

Suhánszki István
lelkész




További képek megtekintése

Szólj hozzá a cikkhez!

Csak bejelentkezett felhasználók szólhatnak hozzá.




© 2010 miskolciharsona.hu