Kultur
"Az én fesztiválom"
Kocsonyafesztivál,irodalmi díj







 Felnőtt, vers kategória második helyezett.





Mentovics Éva: Fesztivál, kocsonya… Miskolc, így szeretlek!

 

Itt a legutolsó fagyos ölű hónap

- hű támogatója minden földi jónak.

Surranhat a szánon, csúszkálhat a sárba’,

víg maskarát öltve vár a fesztiválra.

A legízesebbet kisajátította,

s ünneplőbe bújva nem is vágyik jobbra,

álma csupán annyi, te is légy vendége!

Hétköznapi búkat, gondot félretéve,

járjuk be a várost zsibongva, dalolva,

vegyüljünk a hangos, víg sokadalomba!

 

Bárhogy fitogtatná telünk a hatalmát,

az utcákon nyüzsgő, színpompás kavalkád

hömpölyög vidáman, mókázva, kacagva

- ha nem volna dolga, hetekig maradna.

Embernyi békáktól hangosak a terek;

ki emberül szólal, ki békamód brekeg,

ám egyformán érzik mind, a békanépek,

kocsonyába ülni nem csak tréfa – vétek!

Őseinktől tudjuk, az efféle móka

megbosszulja magát, sose vezet jóra.

 

Felidézek nektek egy fura esetet,

melyen régtől fogva gyakorta nevetek:

Pincébe szökdécselt, benn rekedt a béka,

s fogytán volt testének nedves tartaléka.

Fürge léptek jöttek, gyors kezek matattak,

megszólat egy ember: - Itt majd megalvadnak! -

s letett az asztalra néhány tele tálat.

Kifigyelte menten az esztelen állat,

s mire asszociált? Langyos pocsolyára.

Nyomban fejest ugrott a híg kocsonyába.

 

Lám csak, a szerencse végül is rátalált,

úszásba fojthatta magányos bánatát.

Amíg nyurga combját fürdetgette benne,

relaxált, töprengett, búsan, elmerengve,

elaludt, s álmában herceggé csókolták,

szolgák hada leste fenséges hóbortját.

 

Közben fáradtságtól kissé botladozva

magányos atyafi tért a fogadóba’.

- Kedves fogadósné, ehetnékem támadt!

(Az oktalan ember lehet, kétszer fárad,

ám a tapasztaltabb jó előre gondol…)

- Hozzon egy kocsonyát, s egy iccét a borból!

Visszatért az asszony, majd elibe tette…

- Hejjj, a teringettét! Hát ezt meg mi lelte?

hökkent meg a vendég majdnem elalélva,

mert a tálban trónolt egy jókora béka.

„Hercegünk” pislogott, rémülten brekegett,

de az asszony dühe felülkerekedet,

kinyuvasztva rögvest a rút, pimasz békát,

árvaságba döntve összes ivadékát.

 

Megtorlásra került menten e galádság

- megkurtítva ezzel a nemes családfát.

Így lett az emléke híres, no és hírhedt,

mely köré a város fesztivált épített.

Aki eddig ott járt, egy se volt csalódott,

a tavalyi móka épp ott folytatódott,

hol a dáridózást múltkor abbahagyták.

Mit kínál e hosszú hétvége manapság?

Forralt bort, pecsenyét, pirosra sült veknit,

s reszketősre dermedt étellel ünneplik;

közelít a tavasz, oszlik az enyészet…

mulatozni hívják a becses vendéget.

 

Pincérfutóverseny, acélos programok…

ám, ha kedvem támad, táncot is rophatok.

Kocsonya Casino, tánchétvége, jósda,

s számtalan izgalom vár most a városba’.

Kocsonya expresszen siklasz a sínpáron,

kocsival utazol, busszal, netán szánon?

Szökenj te is közénk táncolva, dalolva,

a kocsonyabálos, víg sokadalomba!

Figyeld, hogy a város mit nyújthat még neked!?

Alkony táján gyúló színpompás fényeket,

egyedi varázsát utcáknak, tereknek…

fesztivál, kocsonya… Miskolc, így szeretlek!



További képek megtekintése

Szólj hozzá a cikkhez!

Csak bejelentkezett felhasználók szólhatnak hozzá.




© 2010 miskolciharsona.hu