Kultur
Vízió a jövőről
2012 DECEMBER 28 8:50 DE.
Csak egy kis abszurd.
Az alapötlet az új alkotmány egyik passzusából van, azaz ebből: “kötelesek a gyerekek, ha kell eltartani a szüleiket.”
 
Mindennapi randevú.
 
Eldugott, olcsó kis presszóban vagyunk. Fém asztalkák, kényelmetlen műbőr székek, kopott műszálas függöny, a szokásos presszógép mögött unott festett vörös hajú pultos lány piszkálja a körmeit.
 
Az egyik sarokasztalnál kedves, ápolt idős házaspár üldögél. Szemmel láthatóan nagyon összetartoznak. A férfi tétován simogatja az asszony egyik kézfejét, aki közben a másik kezével megszokott mozdulattal igazítja a párja gallérját és elsimít egy ősz tincset a homlokából.
 
A presszós lány eltűnődik, milyen izgi! – gondolja magában, minden nap itt randiznak.
 
- Drága Anyukám, hogy vagy, mi újság? Milyen volt a mai napod?
 
- Megvagyok apukám! Ma nagyon finomat főztem a fiataloknak, kíváncsi vagyok, mit szólnak. El is ment vele az időm.
 
Közben egy kicsi csomagot húz elő a táskájából.
 
- Tudom, hogy nem sok, két kis szeletet hoztam Neked, finom puha, majd ha hazaértél megkóstolod. Egy kis süti.
 
- Képzeld, Anyukám én meg nálunk megjavítottam azt a kis cipős szekrényt, amelyiknek lógott az ajtaja, remélem örül majd a lányom. Már rossz volt nézni. Azzal piszmogtam egész délelőtt.
 
- Jaj, apukám szalad az idő, nem akarom, hogy észrevegyék, hogy csavarogtam, na, nem mintha érdekes lenne.
 
- Naaa, Anyukám, ne siess már úgy! Még nem is mondtam, hogy adott a vejem egy kis pénzt, “- Papa, igyon egy sört az egészségemre!” Gondoltam meghívlak egy finom kávéra, olyanra, ahogy régen szerettük, nem csak egy szimplára és jó sok habbal.
 
- Kisasszony drága! Két kávét kérek, de most finomat, jó sok habbal. Ma kirúgunk a hámból a mamával.
 
Szép csendesen kortyolgatják a kávét, lassan, hogy sokáig tartson, és minél tovább lehessenek együtt. Nem is beszélnek többet, csak élvezik a délutánt.
 
- Most már tényleg mennem kell! Tudod, mit Apukám, van egy ötletem! Úgysem tudunk már olyan sokat aludni, hajnalban szép csendesen bekapcsolom a számítógépet, a skype ingyen van, azért nem szólnak, bár tényleg rendesek, sosem szólnak semmiért. Csináld Te is ezt. Úgyis korán kelek, én ébresztem őket, addig meg beszélgetnénk egy kicsit.
 
- Jól van Anyukám, majd egy kicsit sietek a kutyával, tudod én szoktam levinni már hajnalban. Megpróbálhatjuk!
 
- Szia drágám, vigyázz magadra, holnap Veled ugyanitt – szedelőzködik az asszony!
 
A férje felsegíti a székről, megcsókolják egymást, jobbról balról és az asszony indul a fiáék otthona felé. A férfi hosszasan nézi, amíg csak el nem tűnik az utcán az ablak előtt. Még egy darabig üldögél, nézelődik, aztán Ő is hazaballag a másik irányba, a leányáékhoz.
 
Remélem, hogy ez valóban csak egy vízió, de azt hiszem sok olyan család van, ahol több gyereket nevelve nem tudnak eltartani még plusz két jövedelem nélküli szülőt, el kell hát „válni”, persze csak így képletesen, megy mindenki a saját gyerekéhez, egyedül, szerényen, csendesen meghúzódni a kisszobában.
 
 Hollósy Gerti 

Forrás:kanadaihirlap.com


További képek megtekintése

Szólj hozzá a cikkhez!

Csak bejelentkezett felhasználók szólhatnak hozzá.




© 2010 miskolciharsona.hu