Kultur

Találkozások (3)

Most egy kicsit soká jöttem.







Annyi az indok, hogy nálad beleakadok olyan dolgokba, amelyekbe nem szeretnék. Beszélek itt össze-vissza.


Mire gondolok? Beleakadtam anyám emlékébe, az anyámmal együtt töltött időkbe és legfőképpen a halálába.

Innen hazafelé cikáztak a fejemben az emlékfoszlányok, pillanatképek.

Mire jutottam? Sajnos, nem szépek ezek az emlékek, sajnos, nem mondható, hogy felhőtlen és boldog, vagy akár önfeledt pillanatokkal teli a gyerekkorom, az anyámhoz fűződő gyermekévek. Arra jutottam, engem nem szeretett anyám, engem egyáltalán nem.

Miért íratott be zongorázni? Hogy elhúzza az orrom előtt a mézesmadzagot, hogy megmutassa, tud ő kedves is lenni velem. Ezt nem kellett volna, mert ezzel a pillanatnyi fellángolással nagyobb kárt okozott, mint mikor hagyta, hogy a testvérem addig üssön, amíg be nem pisilek. A zongorázás lehetősége, s aztán a zenétől való elszakítás, sokkal, de sokkal roncsolóbb volt minden másnál.

Bevallom őszintén, én a mai napig irigylem az egész családokat, féltékenyen nézem a szerelmespárokat, az apákat, az anyákat, ahogy kézen fogva nézegetik a játékboltok kirakatait gyermekükkel. Inkább el is fordítom a fejem, csak ne lássam őket.

Gonosz ember lennék?

Nem tudom a hozzád intézett kérésem miatt-e, de talán van , talán már van valaki az életemben. Dénesnek hívják. Csak ne mondd, hogy gonosz vagyok! Dénes nős. Hol ismerkedek én nős emberekkel? A múltkori találkozónk után mégiscsak elmentem a kollégákkal egy szórakozóhelyre. Annyiszor hívtak már, gondoltam, elmegyek. Kiderült odajárnak ügyvédek, börtönőrök, rendőrök, csupa ilyenféle társaság. Dénes ott mindennapos ember, törzsvendég. Mindenki ismeri, odaült az asztalunkhoz. Két nő és hat férfi egy asztalnál, ez a felállás.

Nincs rajta, mármint Dénesen semmi feltűnő, hacsak nem az, elég hamar spicces állapotba került. Lyukat beszélt a hasunkba. Mesélt a fiáról, a feleségéről, a közelgő születésnapjáról. Semmi különös. Kiderült egy napon születtünk, csak én két évvel idősebb vagyok nála.  Kérte, másnap is menjek már le munka után a többiekkel, olyan jó volt velem beszélgetni. Valójában nem beszélgettünk. Valójában belőle dőlt a szó, én meg hallgattam. De azért elmentem másnap, harmadnap is, aztán a hétvégéket leszámítva mindennap. Az elején kellett neki a spicces állapot ahhoz, hogy beszélni tudjon, de ez elmúlt.

De ez a Dénes semmi különös. Talán esetlennek mondható, talán tesze- toszának. Kikísért az egyik szerdai napon, mikor indultam haza. Megkérdezte, megcsókolhat-e. Ilyet férfi nem kérdez, csak a tesze- tosza. Ott is hagytam. De elérte, már azt elérte, gondolkodnom kellett a csókról. Tudom, gonosz vagyok, de tőlem ilyet nem szoktak kérdezni. Engem szép nőnek tartanak, meg okosnak, csak mégsem kérdezik, mégsem cselekszik. Persze azóta már megcsókolt, de nem volt benne szenvedély, sem szerelem, csak olyan kapkodós, félős csók. Gonosz vagyok.

Egy nős, gyermekes apa. Ilyen jut nekem. Én tudom, nem jut jobb nekem, mert van bennem egy gát, ami miatt nem. Ne mondd nekem, hogy ez butaság! Számtalan ilyen történetem van! Számtalan!

Például? Nagyon tetszett egy fiú az egyetemen, borzasztóan vonzott. Pár hónappal a szeminárium kezdete után derült ki, hogy ez kölcsönös, nagyon tetszem neki. És randevúra hívott, egy cukrászdába, mert mondtam, pontosabban említettem neki, mennyire szeretem az islert. Ezért lett cukrászda. Akkor el is mentem, akkor remekül éreztem magam, de a búcsúzásnál úgy irányítottam, csak puszi legyen, csak az arcra legyen. Úgy lett. A második találkára csak részben mentem el. Hogy lehet így? Egészen egyszerűen. Elmentem meglesni, ott van-e, ő elment-e. Elment. Várt az első találka asztalánál, előtte a két megrendelt isler. A másik utca sarkáról lesekedtem. Miért nem mentem oda? Mert az a fiú szép, okos, művelt, érzékeny és én olyan nagyon kevésnek, kicsinek éreztem magam hozzá képest. Ostoba vagyok, tudom. De valahogy így lettem összerakosgatva, vagy csupán a régiek miatt lettem így. Megvártam, hogy fizessen a fiú, kifizette az islereket, s otthagyta őket az asztalon. Mire kilépett az utcára, én eltűntem, futottam a kollégiumba. Azután nem ült mellém az órán, nem beszélt velem, csak köszönt. De nem ez az egyetlen eset, mondom, számtalan ilyenem van.

Ezért lenne nekem jó Dénes. Ugye gonosz vagyok?

Pedig igyekszem nem az lenni, csak felmérni magam és a hozzám illőt. Szétszakítok egy családot? De ez nem család. Az nem család, ahol a férfi minden estéjét egy csehóban tölti, s csak hallgatjuk a sirámait a feleségről. Szinte olyan vagyok, mint az anyja, csak hallgatok. Vagy hagyjam a fenébe? Érzem, én ebbe az emberbe nem leszek szerelmes,de bele tudom kergetni magam ebbe az érzésbe. Ugye ezt sem hiszed el?

Pedig nálam, az én esetemben sok ostobaság értelmet nyer. Ehhez értek. Nem leszek bele szerelmes, de tudom magam hajszolni abba, hogy azt érezzem, még ha csak egy rövid időre is. Nincs értelem? De nekem ő jött. Vagy nem? Próbáltam nem lemenni a kollégákkal, akkor utánam jött, elém szaladt a hazafelé vezető úton, s kérte, menjek. Mit szakítok én szét? Még csak ágyba sem bújtam vele.

Tiborral egyszer csókolóztam. Valahogy hozta magával az a helyzet. Ráadásul nem is elbújva, hanem egy cukrászda teraszán. Ráadásul nem is röviden, nem is kapkodva. Mélyen, hosszasan, alig bírtam megszakítani. Mert én szakítottam meg. Arcon csaptam utána, de csak azért, mert úgy gondoltam, ezt kívánja az illem. De nem azt éreztem, egészen mást akartam utána.  Csókolóztam már néhányszor,Tiboré maradt a legjobb, a legelsodróbb.

Dénes ehhez képest nem értékelhető, ezért is gondolom, nem érzek iránta. Akkor miért szakítom szét, ami már darabokban van? Mert nekem csak ilyen ember jöhet. Nagyon gonosz vagyok.

Lehet iszik is. Mert esténként mindig iszik. Nem lesz mámoros, csak spicces.

Én ismerem ezeket a fokozatokat, látom, láttam az alkoholszintek közti különbséget.

Dénes mindenek elején jár. Ő az az eset, aki most kezdi érezni az alkohol hatását. Tetszik neki, de egy kicsit fél is a mértéktelenségtől. Őt még visszatartja a körülötte látott emberek ivászata. Ő még azt mondja, na, csak mértékkel, csak addig, hogy éppen jól, vagy jobban érezzem magam, akkor megállok. Ő még meg is tud állni. Még. De még az elején van, de már kéri, hiányolja a szervezet a napi adagokat. Ez az adag még stagnálhat, de egy hajszál választja el attól, hogy lassan, nagyon lassan növekedni kezdjen, amit kér a teste. Lassan emeli az adagot, előbb csak egy pohár sörrel, aztán még egy felessel. Ezt nem tudom megjósolni, bekövetkezik-e. Be is következhet.

Nem kéne vele foglalkoznom.

Talán, mert meghallgattad a kérésemet, közeledik egy kollégám is. De kövér. Nagyon kövér, olyan szétfolyósan kövér. Tudod, mi a különbség kövér és kövér ember között? Van a szétfolyós, aki azért hízott el, mert lusta, mert fal a televízió előtt, mert a munkán és az otthoni tespedésen kívül nem érdekli más. Ezt a fajtát nem szeretem, és a kollégám ez a fajta. Van viszont a másik, aki felszed a hasára, vagy itt-ott meglapul rajta egy kis felesleg. Ez a típus, pörgeti, éli az életét, de tudja, mikor minek van itt az ideje. Ebből a típusból nem elvesz a több, inkább hozzáad, színesebbé tesz. Remélem érted!

Dénes ő inkább vékony, vagy talán átlagos.  A keze viszont szép, az legalább férfias rajta. Én a férfinak először a szemét, a fogát és a kezét nézem meg. Ezek a legfontosabbak. Legalább olyan fontos, mint ahogy a férfiak megnézik a lábunkat, mellünket, fenekünket, esetleg a hajunkat. Minden férfi, aki ilyen-olyan formán közel került, vagy próbálkozott közel kerülni hozzám, szóval mindegyiknek ismerem ezen paramétereit, mindet felismerném. Ne tarts ostobának!

Mi legyen Dénessel? Vagy Dénes, vagy a szétfolyó kollégám. Akkor inkább Dénes. Ha már őket hoztad elém, ebből kell választani. Egyáltalán te hoztad őket elém?

Kíváncsi vagyok milyen lehet Dénessel  egy együtt töltött éjszaka. Tényleg érdekel.  Remélem nem úgy ölel, ahogy csókol.

Gonosz vagyok, most már biztos, hogy gonosz vagyok.

Egy napon születtünk. Ezt kérem tőle ajándékba. Aztán eljövök, elmesélem neked. Ha egyáltalán lesz miről mesélni. Na, megyek. Eleget beszéltem. Elég volt.

 

Illés Adrienn  



További képek megtekintése

Szólj hozzá a cikkhez!

Csak bejelentkezett felhasználók szólhatnak hozzá.




© 2010 miskolciharsona.hu