Kultur

Kérek egy imát

A történetnek nincs múltja, legalábbis nem emlékszik senki olyan esetre, olyan mondatokra, olyan rosszullétre, ami magában hordozta volna a jelent. Ezért nincs.










Kérek egy imát.

A történetnek nincs jelene. Nem lehet jelene, mert nem maradhat, nem tokosodhat be ez az állapot, ami most van. A most nem lehet állandó, máskülönben nem lesz jövő. A most nem maradhat.

Kérek egy imát.

Távoli jövő nincs. Nem lehet, nem szabad nagyon előre tervezni. Maradt hát a közeli, maradt a délután jövője, az azt követő este és az éjszaka, aztán a reggel, lassan, óvatosan csúszkálva egymás után a percek, órák, félnapok.

Kérek egy imát.

A történetnek számos mellékszereplője van. A legfontosabb az anya, a két gyerek, Aprócska két gyermek, küldik az üzeneteket, szeretik, várják haza apát. Hiányzik az estékből, hiányzik a reggelekből az apa.

Az anya, aki viszi az üzeneteket, suttogj bele férje fülébe, simogatja arcára az otthoniak szeretetét.

Kérek egy imát.

Szerencsére sokan szeretik, kedvelik őket.  Közeli és távoli rokonok, barátok, szomszédok, ismerősök. Szerencsére mindenki segíti, erősíti a feleséget, csak a jóra szabad gondolni, csak erősnek maradni. Néhány nap és már tudni lehet a választ, más lehet sejteni, merre visz a jövő. Néhány nap.

Kérek egy imát.

A történet főszereplője, aki jelenlegi mozdulatlanságában forgatja, mozgatja szerettei életét. A történet főszereplője az apa, férj, testvér, gyermek, barát, kedves szomszéd, ez mind ő. Mind.

A főszereplő fekszik egy fehér szobában, fekszik az ágyon, s gondolatai mozdulásáról csak a szívverés szaporább, vagy csendesebb üteme beszél.

Kérek egy imát.

Erős férfi, erős testalkattal, erős szívvel. Ezért kell várni, mert fiatal még, mert erős még. Kérik az orvosok, várjanak.

Kérek egy imát.

Felépül, helyrejön, mert várja két gyerek, várja a feleség, őt nagyon-nagyon várják.

Kérek egy imát.

Nem mozdul a test, ezért van infúzió, ezért van lélegeztető gép, ezért van körülötte csönd. Várnak.

Kérek egy imát.

Várni kell, amíg elindul az öngyógyulás, amíg felszívódik a vér, amíg elszivárog onnan, ahol nincs keresnivalója, amíg utat enged ismét az önálló életnek. Várni.

Kérek egy imát.

Várni reggeltől estig, s éjszakába nyúlóan. Várni, imádkozni, remélni minél előbb elindul, minél előbb eltűnik az, ami megállította egy család életét. Minél előbb.

Kérek egy imát.

Történt már olyan, hogy megszidott, összeveszett, nem simogatott meg, nem hívott fel, megsértődött, elutasított, nem szólt hozzá, elkerülte a másikat, az egyik fontosat, talán a legfontosabb embert az életében? Történt már ilyen?

Kérek egy imát.

Történt már, hogy nem tudta megbeszélni, nem találta, nem értette, nem látta át, nem képes megcsinálni azt, ami a másiknak oly nagyon könnyen sikerül? Történt?

Kérek egy imát.

Történt, hogy nagyon-nagyon szeretett valakit, aggódott érte, akarta, hogy minél tovább maradjon életének része? Történt?

Akkor kérem, hogy most ezért az emberért mondjon el egy imát. Mert mindez vele is, velük is megtörtént. Ők is emberek, mi is emberek.

Kérek egy imát.

 

 

Illés Adrienn 

További képek megtekintése

Szólj hozzá a cikkhez!

Csak bejelentkezett felhasználók szólhatnak hozzá.




© 2010 miskolciharsona.hu