Technika
Az ősember "feldebrői" táborhelye - Pattintott kőeszközök a legelőn
Fried Judit írja: (MTI-Press)
Sikeres mamutvadászatról tanúskodik az ősember táborhelye, amelyet Feldebrő környékén tártak fel a Magyar Természettudományi Múzeum (MTM) paleontológusai. A helyszínen talált eszközmaradványok arra utalnak, hogy a vadászok a gravetti kultúra népességéhez tartoztak.
 
    
    A gravetti kultúra a felső paleolitikum (Kr.e. 30 000-12 000) műveltsége, amely Európa egész jégmentes, lakható területén (a Berlin-Kijev vonaltól Délre) elterjedt volt. Az elnevezést egy kőből pattintott nyílhegytípus (gravetthegy) után kapta, amely mindenütt jellemző e kultúrára. Nagytestű állatokra - mamutra, rénszarvasra, vadlóra - vadásztak, nyilak és lándzsák alkalmazása mellett csapdát is állítottak. Az állatcsordákat követő vadászok időszakos táborhelyeit löszfennsíkokon, folyóvölgyekben, gázlóknál tárták fel.
    Magyarországon Sárváron, a Dunakanyarban több helyen bukkantak rájuk. A kunyhók építéséhez állatcsontokat, agancsokat használtak, állandó településeik mellett temetők is voltak.
 
A leletet elvitte a helyi henteshez
    
    - Farkas Gábor erdőmérnöknek, a föld tulajdonosának lelkesedése vezetett a felfedezéshez, aki szürkemarha-legelőnek használja a területet. Sokszor talált pattintott kőeszközöket és szórványos csontdarabokat a környéken, és elkezdett érdeklődni. Tavaly egy nagyobb sípcsont töredékére bukkant, a leletet elvitte a helyi henteshez, majd az állatorvoshoz, akik nem tudták beazonosítani, viszont megállapították, hogy valamilyen régi maradványról van szó - idézte fel a kezdeteket az MTI-Pressnek Virág Attila, az ELTE őslénytani tanszékének tudományos segédmunkatársa, az MTM preparátora, aki a közelmúltban ismertette a feltárásokat egy budapesti konferencián.
    A tulajdonos az egri Dobó István Múzeumhoz, illetve a gyöngyösi Mátra Múzeumhoz fordult. Utóbbi szakemberei tavaly ősszel megszemlélték a terepet. Időközben Farkas Gábor egy próbaszántást is elvégzett, amely során további csontok kerültek elő, ezekből a szakemberek megállapították, hogy gyapjas mamut (Mammuthus primigenius ) maradványairól van szó. Mivel több mamutcsont is egy helyről került elő, úgy gondolhatták, hogy a helyszínen akár az egész állatot is megtalálhatják. A gyöngyösi muzeológusok Gasparik Mihályhoz, az MTM paleontológusához fordultak, aki ormányosokkal foglalkozik.
    A Magyar Természettudományi Múzeum szakemberei tavaly novemberben vizsgálták meg a telepet, ennek során lapocka- és combcsonttöredék került elő. A gyöngyösi szakemberek begyűjtöttek egy felkarcsontot és egy azonos oldali alkarcsontot is.
    - Láttuk, hogy érdemes egy nagyobb feltárást végezni, úgyhogy Gasparik Mihály a múzeum több munkatársa bevonásával ásatást szervezett az idén, és egy hetet töltöttünk a helyszínen. Az ásatás a Hantken Miksa Alapítvány és a Magyar Természettudományi Múzeumért Alapítvány támogatásával jött létre. A felszíntől 40-70 centiméteres mélységben kutatógödröket hoztunk létre, amelyekből két csontkupac került elő. Hátcsigolyaszakaszokat, további végtagcsontokat és bordákat találtunk - ismertette Virág Attila.
    A paleontológusok a leletek között felfedezték két azonos oldali alkarcsontot, ami azt feltételezte, hogy két különböző állatról van szó. - Több jel, mindenekelőtt a csontok mérete utalt arra, hogy a kifejlett gyapjas mamutnál kisebb állatokhoz tartoztak. Nem volt elcsontosodva például az epifizis (csontvég) és diafizis (csonttest) közötti úgynevezett növekedési porc, ahogy a csigolyatest peremein lévő zárólemezkék és a csigolyatestek közötti növekedési porc nem voltak elcsontosodva, vagyis az állatok még növekedésben voltak. A rekonstrukció alapján az egyik körülbelül 190 centiméter marmagasságú lehetett, a másik 220-230 centiméteres - fejtette ki a paleontológus.

    
Napon kiszárítva tartósították a húst 
     
    Magyarázata szerint mivel finom szemű, főként szél által szállított, kis energiájú az üledék, nagyobb maradványok csak úgy kerülhettek bele, ha helyben pusztult el az állat, vagy az elődeink odarakták. Amennyiben az állat helyben pusztul el, akkor a közegenergiának és a ragadozók, dögevők tevékenységének következtében többé-kevésbé "széthordott anatómiai pozícióban" helyezkednek el a csontok.
    - Jelen esetben viszont csak az állat egy részét találtuk meg, kis kupacban, egymás-hegyén hátán, a többi csontnak nyoma sem volt a közelben. Így valószínűbb az emberi tevékenység, mint a természetes folyamat - mondta.
    Emellett pattintott kőeszközmaradványok is előkerültek, pontosabban nem maguk az eszközök, hanem olyan limnokvarcit- és kalcedon-darabkák, amelyeken pattintás nyomai voltak láthatók.
 
Hirdetés

 
- Valószínűleg eszközkészítés során lepattant darabkákat találtuk meg. A csontok körül pedig három cölöplyukat fedeztünk fel, amelyek más színű üledékkel voltak kitöltve. Ezt úgy lehet rekonstruálni, hogy valaki levert három facölöpöt, a faanyag elkorhadt, eltűnt a lyukakból, helyét pedig más színű üledék töltötte ki. Innentől már egyértelművé vált, hogy az ősember tevékenységével összefüggésbe hozható vadászzsákmánnyal van dolgunk. Sokáig gondolkodtunk, hogy miféle képződményről lehet szó. Először arra gondoltunk, hogy tábortűzről, mivel elszenesedett csontdarabkákat is találtunk. Később ezt elvetettük, mert faszén egyáltalán nem került elő. Elképzelhető, hogy már eleve égetten kerülhettek ide a kisebb töredékek is. Egyes darabokat bőrökkel fedtek le, hogy a friss húst megvédjék a kisebb ragadozóktól, másokat pedig kifeszített bőrökre fektettek, hogy a napon kiszárítva tartósítsák azokat - részletezte Virág Attila.
 
    
Átmeneti telepeket hoztak létre sík terepen
 
    Nemcsak mamutok kerültek elő, hanem a szomszédos kutatógödörben megtalálták egy róka hátsó felét és állkapocs-darabkáját is.
    - A róka vagy szintén vadászzsákmány volt, vagy próbált eljutni a húshoz, és rajtaveszett, végül ő maga is vacsoraként végezte - jegyezte meg a szakember, aki elmondta, hogy a csontokon kívül a helyszínről hozott apró szemű üledéket is vizsgálták. - Vízzel átmostuk és félmilliméteres lyukátmérőjű szitán átrostáltuk az üledéket, amelyből kígyócsigolyák és állkapocsdarabok, valamint apró csigák kerültek elő. Ezt azért csináltuk, mert szeretnénk minél több, a mamut korára vonatkozó információt összegyűjteni. A maradványok fiatal löszben helyezkedtek el, ami arról tanúskodik, hogy az üledék körülbelül az utolsó eljegesedésnek és annak visszahúzódásának az ideje, 70 ezer és 16 ezer évvel ezelőtti időszakban rakódott le, mivel az utolsó mamutok 15-16 ezer éve fordultak utoljára elő a Kárpát-medencében. Mi pontosabb kormeghatározást szerettünk volna végezni, e célt szolgálta a kis maradványok, például a csigák vagy az apró gerincesek maradványainak vizsgálata, amelyek sokkal finomabb rétegtani beosztást tesznek lehetővé.
    A pattintott eszközmaradványokat elküldték a Magyar Nemzeti Múzeumba, amelyekről T. Dobosi Viola és Markó András megállapították, hogy valószínűleg a gravetti kultúrából származnak.
    - A gravetti kultúrába sorolható népesség 30 ezer és 10 ezer ezelőtti időszakban fordult elő Magyarország területén. Ebből látszik, hogyha a mamutok nem lehetnek 15 ezer évnél fiatalabbak, a gravettiek pedig 30 ezernél idősebbek, e két időhatár közé tehetjük a lelőhely korát - fejtette ki a tudós.
    A szénizotópos kormeghatározást Debrecenben, az MTA Atommagkutató Intézetében Molnár Mihály és kollégái vállalták. A mintákból azonban alig jött ki annyi csontkollagén, amennyi egy megbízható eredményhez szükséges lenne, ezért a jövőben új mérésekre lesz szükség. Az eddigi adatok szerint hozzávetőleg a Kr.e. 12 000-13 000 év közötti időszak jött ki, vagyis az eddigi eredmények szerint a leletek 15 ezer évesnél nem sokkal idősebbek.
    - A gravetti kultúra népe, kortársaihoz hasonlóan, a leghidegebb teleket valószínűleg még barlangokban vészelte át. Tagjaira azonban már inkább az jellemző, hogy sík vidéken átmeneti telepeket hoztak létre, ahogy vándoroltak. Kisebb csoportokban a nyíltabb, vadban gazdagabb területekre húzódtak a nagyobb csordák mozgását követve. Valószínűleg vadászat során létrehozott átmeneti táborhely nyomaira bukkantunk Feldebrő közelében, ahol két fiatalabb, könnyebben megszerezhető prédát ejtettek el. Vándorlásuk egyik biztos jele, hogy az eszközeik alapanyagául szolgáló kőzeteket legközelebb csak a Mátrában vagy az Eperjes-Tokaji-hegységben tudták beszerezni. Reméljük, hogyha találtunk egy ilyen kupacot, akkor több nyoma is lesz ideiglenes szálláshelyüknek. Ezért szeretnénk elvégezni a lelőhely közvetlen környezetének a talajradaros vizsgálatát is. A műszer által kibocsátott radarhullámok a különböző üledékszerkezetekről, illetve a felszín alatti objektumokról eltérő módon verődnek vissza, így a vizsgálat segítségével lehetőség nyílik az esetleges csontok és más leletek helyének, mélységének azonosítására. Ily módon a következő ásatás már célirányosan történhet a környéken - összegezte Virág Attila.
 
 
 
Forrás:MTI 2012. november 7., szerda 9:10 

További képek megtekintése

Szólj hozzá a cikkhez!

Csak bejelentkezett felhasználók szólhatnak hozzá.




© 2010 miskolciharsona.hu