Nobukta (versek)
Halottak napja
Ocsenás Gábor






Ülök a szobában és

 hallgatom a csendet.

A sötétséget egy száll

 gyertya meggyújtásával

 élesztem, irányfénnyé.

Az inga óra alatt

 kirajzolódó árnyak

 tánca, emlékeim

 sodrában életre kelnek.

 Tik-tak, tik-tak,

tik-tak,- tik-tak,

tik-tak, tik-tak.

A kinti esős idő,

 a bűntudatot oldó

 lejárt temetők sara,

 a csontig hatoló nyirkos

 hideg, mind, mind, kellék,

 az elmúlásra emlékezés

 ünnepi eszközei.

Tik-tak, tik-tak,

 tik-tak, tik-tak,

 tik-tak, tik-tak

Apám, nagymamáim,

 nagyapáim, rokonaim,

 barátaim, ismerőseim,

 kik már nem küzdenek,

 pihennek, hol a boldogság

 az úr.

Tik-tak, tik-tak,

 tudom így van, és

 mégis ütnek a könnyek.

Tik-tak, tik-tak.

Ülök a szobában és

 hallgatom a csendet.

A csend egyre hosszabb, és

 az ima is tovább tart.

Arcomra záporeső húl,

 mire az én gyertyám

 csonkig ég.

Tik-tak,tik-tak,

ünnep van.

Piros betűs ünnep! 

További képek megtekintése

Szólj hozzá a cikkhez!

Csak bejelentkezett felhasználók szólhatnak hozzá.




© 2010 miskolciharsona.hu