Kultur

Fehér- zöld- fehér

Egy élmény a túra.

Élmény a menetelés, a természet, a csapat, akivel mész, az étel, amit a végéhez érve megeszel, vagy megsütsz és megeszel. Egy élmény.



Ilyen egy élményem már nagyon, de nagyon régen volt. Menetelés, természet, társaság, evés. Másnap izomláz, tiszta tüdő, és szerencsére kullancsmentesség.

De az ember felnő, legalábbis igyekszik úgy tenni, mintha. Mindegy! Felnő, cseperedik mellette a gyermeke, akivel, s élete párjával meghívják kerti partira. Semmiben sem különbözik az a kerti parti a többitől, csupán abban az aprócska semmiségben, hogy a kert a hegyen, az erdőben van bent, nagyon- nagyon bent. Az ember hezitál, a párja pláne, mert ő soha nem szerettet egy élményt. Hezitál tehát az ember, pontosabban az anyuka egyedül, menjenek-e. Mennek, menjenek, a gyerek még nem látta a hegyet, erdőt belülről. Tetszeni fog az neki?



A kerti partira érkezve legalább 3- 4 percet töltenek el, mert a gyereknek tetszik az, amin az anya félnapot hezitált. Nem kell finom bográcsgulyás, sem gyümölcslé, az anyuka éppen csak megnyalja a finom házi bort, mert menni kell. A gyerek elindul, pontosabban elvágtáz, s menni kell, pontosabban nyargalni utána. Nem kell sokáig, csak a legközelebbi riadtan a  fán megkapaszkodó mókusig. A gyerek megérti ez itt az erdő. Itt csönd van, meg béke, meg csatangolás. Megérti.

Mindenféleképpen kell vándorbot, kell nagy zseb a tölgyfamakkoknak, meg a tobozoknak. Nem látnak semmit a mulatozásból, ők csak mennek, órákon át.

A gyerek nehezen szakad el az erdőtől, csak úgy szakad el, megígérik, jönnek máskor is. Megkapja, amit kér. Ígéretet.

Két év telik el, s van egy fura érzés a gyerekben, mikor az egyik beszélgetés kapcsán felhozódik a túrázás. Két év telik el, és emlékszik rá, neki megígértek. Előkerül a lelkiismeret furdalás a felnőtt részéről, s előkerül az öröm a gyerekéről. Mennek megint!

Jön a kisbarát, jön annak az anyukája, mennek négyen. Évek óta jártak itt, évek óta nem baktattak túrabottal a kezükben. Hogy is kell ezt csinálni? Mindegy! A gyerekkel úgyis másképp kell!

A gyerek elindul a tó mellett, pontosabban a Hámori- tó körül, lesi a fákat. A gyerek tudja nézni a tavat, a kacsákat, a megmászható sziklákat, a kis patakot, a mindent, egyszerre. Merre menjenek a nagy nézegetésben?

Szép a fán az a zöld- fehér- zöld csík. Vajon hová vezet? Körbe a tó szélén, fel a lépcsőn, át az úttesten,s neki a hegynek. Nekivágni. Végig lesni a jelet, a követendő nyomokat a fán. Néha összezörren a két fiú, melyik is látta meg hamarabb a jelet, melyik a túravezető. Nem szól bele anyuka, egyik sem, megbeszéli a két gyerek, legyenek együtt. Lesznek együtt.

Bükk.

Ősszel a legszebb. Szépek a fák, szép az avar, szép a tisztás, még a kivágott fák is szépek. De jó rajta csúszdázni! Vándorbot is kerül, kis patak is megint egy. Kis patak, vagy ér, mindegy, folyik. Tisztítják, kotorják belőle a levelet, tisztítani kellene a pihenőhelyeket is.


Fénykép a gombáról az út mellett, Egyre véknyabb az öltözet rajtuk, minél magasabbra mennek, annál melegebb a levegő, annál tisztább a levegő.

Egy tisztásig mennek csak, mert hamar sötétedik, mert még vissza kell érni és muszáj lesz forró csokit inni, meg gyümölcslevet. De még ott, fent van idő.

Van idő napozni, van idő hessegetni a milliónyi  katicabogarat a nyakukról, lábukról, arcukról, magukról, egymásról. Van idő enni, inni. Van idő elővenni a nagyítót, s a lehullott, elszáradt leveleknek szemet, szájat, orrot égetni a lencséjével, a nap segítségével.

Van idő.

Merre mehet tovább a jel? Visszafelé is ezt beszélik, mikor rádöbbennek a zöldet felváltotta a piros, vissza kell menni, mert nem szerencsés éjszakára itt ragadni. Bár, ki tudja?

Minden a régi kerékvágásba kerül, megtalálják ismét a jelet. Ismét a visszautat.

Bükk.

Lefelé nem megy könnyebben. Már játékokat kell kitalálni, haladjon a két fiú. Haladnak.

Nem tudom visszaadni az utat, mert nem is akarom. Ott kell lenni.

Nem tudom visszaadni a gyerekek arcát, mert nem is akarom.

Ott kell lenni.

Ígéretet, valós ígéretet tudok csak adni. Legközelebb Kecskelyukat nézünk.

Túrára fel!

 

 

Illés Adrienn 

További képek megtekintése

Szólj hozzá a cikkhez!

Csak bejelentkezett felhasználók szólhatnak hozzá.




© 2010 miskolciharsona.hu