Kultur
Töredékek Nádas Péterről
Nádas Péter október 14-én ünnepli hetvenedik születésnapját, és a Teremtő azt adta neki, hogy napok, hetek és hónapok óta a nagy fogadóirodák tettek rá.
Nyolc az egyhez meg öt a kettőhöz, hogy ő vagy a japán Haruki Murakami, esetleg a kínai Mo Jen kapja az idei irodalmi Nobel-díjat. Mo Jen kapta, attól még Isten éltesse Nádas Pétert.
 
Nádas Péter műveit külföldön leginkább a német s a francia nyelvterületen rajongják, és az író ebben az évben a szokottnál is több felolvasókörutakon vett részt, újságírókkal volt kénytelen leülni, és hagyni, hogy kérdezzenek jókat vagy butákat. Felovasó estet Magyarországon, az idei XIX. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon, a Millenárison is tartott, ekkor mutatták be a húsz éven át írt és 1 kiló 74 dekás Párhuzamos történetekhez kiadott Párhuzamos olvasókönyvet magyar nyelven is, és az író ebből olvasott fel nyomasztóan részletező fejezeteket. A terem zsúfolásig telt, voltak fiatal nők, akik még a csecsemőjüket is elhozták.
 
HIRDETÉS:katt

 
 
Nádas Péter 70 éves lesz, és a magyar irodalmi hetilapok és újságok oldalakon át köszöntik, méltatják. Az Élet és Irodalom 27 köszöntő szöveget közöl a Nádast tisztelőktől, baráttól, kollégától, olvasótól. Azért 27 a köszöntő szöveg, mert Nádas Péternek idáig 27 önálló kötete jelent meg, és a 27 köszöntőben 70 vastagon szedett szót találunk. Az ÉS szerint hívószókat, amelyek között van: öröm, ünnep, öl, mell, combnegyed, élet, ember, depresszió, világvége, létértelmezés, csók, rés, születés, kirekesztettek és párhuzamosítva...
Esterházy Péter sajátos köszöntőjében az életet, az embert, az ént és a meghalt szót használta fel. Élet, ember, én, meghal... Az utolsó két köszöntő mondata az, hogy "Az én történetem vele épp itt indul, a 36. szónál, vagyis a "vele"-nél. Tulajdonképpen ezekben az NP-ünnepi írásokban egy mondatot rejtegetek. Hogy az ismert vicc szerkezetével enyhítsem a szemérmetlenségemen: Ha egyikünk meghal, nagyon egyedül leszek majd 69, 70."
 
Parti Nagy Lajos meg a nagy, a vigasz és az arányos szavak köré szerkesztett mondatokat, s az ÉS-beli köszöntője így szól:"Ha el akarok veszni egy befogadhatatlanul nagy magyar könyvben, ha elfogadom, hogy épp ez, a szenvedélyes, racionális elvesződés az egyetlen, amiben bizonyos lehetek, s ha épp be tudom látni, hogy erre rátalálni vigasz, legalábbis fogódzó, továbbá nem akarok semmit, csak lenni, sodródni, hagyni és elhagyni magam a rengetegben, a regény arányos, könyörtelenül világos káoszában, akkor kinyitom a Párhuzamos történeteket bárhol, bármikor, és - az Isten éltesse a 70 éves Nádas Pétert."
Nádas masszívan magának él, hol külföldön, hol egy kicsi zalai falucskában, vagy Budapesten, a Várban, ahová, ha az öreg és kopott lépcsőkön fölmegyünk, s kissé zavartan arra kérjük, írjon ennivalóért eladható szavakat, az ennivalót hajléktalan óvodások kapják, akkor, elővesz három A/4-es papírt, és az egyikre azt írja:" a legszebb magyar szó állítólag a FÜLOLAJ Kosztolányi szerint, de ezt most Nádas Péter írta le." Egy másik A/4-es papírra meg azt írja:" Szabadság, szerelem - ezt a két szót Nádas Péter" A harmadik A/4-es papírlapra meg azt írja:" Szabadság, egyenlőség, testvériség - ezt a három szót Nádas Péter" Nádas a leendő szóvásárlóktól mazsolát, csokoládét, olívaolajat és jó minőségű, nem parfümözött lógatós teát kért - a hajléktalan óvodásoknak.
 
Szabadság, szerelem. A 70 éves Nádas Péter, ha teheti, akkor egy kicsike, Isten háta mögötti településen, Gombosszegen él a feleségével, Salamon Magdával. Valójában ez egy egyetlen utcácskából álló erdő, amit hol harmincnyolcan, hol harminckilencen vagy negyvenen laknak. Az utcácska morbid, valakik teret kanyarítottak beléje azért, hogy ott zászlók lengedezhessenek, és az erdei gémeskút is csöppet megmosolyognivaló.
Nádas Péter 70 éves, a háza, a kertje, s az udvaron álló vadkörtefája maga a nyugalom. A vadkörtefa ágai olyanok, mintha agg karok volnának, a földig nyúlnak. A magyar író, ha Gombosszegen lakik, akkor reggel kávét kap, tizenegykor préselt gyümölcslevet vagy zöld turmixot iszik, tizenkettőkor hideg ételt eszik, délután ötkor megebédel, este tízkor-tizenegykor pedig bekap pár falatkát, mert a magyar író, ha Gombosszegen lakik, sokat dolgozik és későn fekszik, és sokat fotózik.
Nádas Péter vasárnap lesz 70 éves, és tiszteletére a Petőfi Irodalmi Múzeum kiállítást rendez. A fotóiból, merthogy az író valamikor fényképész volt. A régvolt és a mai fényképeiből a pécsi irodalmi és művészeti folyóirat, a Jelenkor tizennyolcat közöl, többnyire színeseket. Szobarészletet a budapesti lakásból, a berlini szobából; Hamburg és Frankfurt, Párizsból egy manzárd marad nekünk, íróasztal tárgyakkal... Ágy Oslóban, Lyonban, Berlinben, és mindegyiken ott van két láb; Nádas lábfejeit, göcsösnek tűnő lábujjait láthatjuk a kicsike Gombosszegen. 
A svájci Zug városában, a zugi Kunsthausban szeptember elseje és november 25-e között tart nyitva Nádas Péter kiállítása, A világ önmegfigyelése címmel.
 
Andreas Breitenstein a Neue Zürcherben megjelent cikkében - amit magyarul a Galamus.hu internetes portálon olvashatunk - arról ír, hogy a magyar Nádas Péter, aki a világirodalom nagy szerzői közé tartozik, kimagasló fotós. "Nádas fényképészként, fotóriporterként és újságíróként dolgozott, mielőtt a cenzúra elleni harcban 1965-ben íróvá lett - olyan egzisztenciális tapasztalati és művészi kifejezőerővel rendelkezik, amely monumentális mentalitástörténeti regényekben - az Emlékiratok könyve (németül 1991), vagy a Párhuzamos történetek (németül 2012) - csapódott le, de számos korkritikai és esztétikai esszében, valamint folyamatos fotográfiai alkotó munkában is." (...) "Nádas Péter fotóriporterként először kijárta a realizmus iskoláját. Egészen a nyolcvanas évekig finoman árnyalt, atmoszférikusan sűrű fekete-fehér képekben hűségesen festette meg az egyszerű emberek valóságát a "gulyáskommunizmus" idején: portrékban és utcai jelentekben, csendéletekben és tájképekben. A politikai fordulat és egy halálközeli élmény felszabadította a dokumentarista kötelesség és a mesélési kényszer alól. A szigorú kötődés a formához, amely már a tükörből készült, a korai önportrékat is meghatározza, és kiterjed a legközelebbi környezetre is.
 
A gombosszegi ház és kert a maga kopárságában és időtlenségében a világ önvizsgálatának kísérleti telepévé lesz, ahol a fény és árnyék, a fókusz és szín, a részlet és absztrakció, a meztelenség és átúsztatás játékait vizsgálja. A szigorú írókamrából, ahová a szerző "be van zárva", hirtelen haraggal kitör a fotós. A koncentráció játékossággal keveredik.
Az íróasztal, a kertbe vezető ajtó, egy régi szekrény gyertyatartókkal, egy mennyezet vagy a könyvállvány a nap változó fényeiben, a süket hideg és a lángoló izzás, a barátságosság és a démoniság között saját életre kel. A fotós annyiszor és annyi ideig néz oda, amíg úgy tűnik, a tárgyak hirtelen felragyognak, és visszanéznek. A saját árnyék valaki másként teszi láthatóvá az ént. Mint irodalmi írásában, Nádas itt is a tudás és az észlelés határait igyekszik kijátszani, hogy rátaláljon a valóságon túli igazságra. Az árok kívülről és belülről való betemetésére irányuló, legátfogóbb kísérletet az a projekt alkotja, amelynek keretében éveken át naponta lefényképezte polaroid kamerával a kerti körtefát. A sorozat, amelynek több száz felvétele egy nagy falat tölt meg, egy olyan élőlénnyel való párbeszédről és mély egyetértésről tanúskodik, amely élőlény vágyat és halált, álmot és emlékezést oszt meg velünk.
 
Nádas nem fotós, aki képekkel látja el a regényeit, és nem is író, aki alkalmazza a fotóit, hanem mindkét területen sui generis tehetség. Ismeretfilozófiai, alaklélektani, és ábrázolástechnikai impulzusok kötik össze a kettőt..."
Magyarországon, a Petőfi Irodalmi Múzeumban vasárnap délután nyitják meg "...mit tesz a fény..." Nádas Péter fotográfiái 1959-2003-ig című kiállítást. Tárgyukat tekintve a látogató találhat majd szociofotókat, portrékat, természetképeket, csendéleteket. A kiállítást Földényi F. László esztéta, irodalomtörténész, egyetemi tanár nyitja meg, megnyitó beszédében egy-egy Nádas-fotót magyaráz majd hosszan. Hosszan elidőz például egy nádfonatú szék háttámláját ábrázoló képen. 
Árnyék és fény, Földényi F. László szerint " úgy látjuk a valóságban a széket és az árnyékát, hogy közben rengeteg egyebet is látunk - legfeljebb nem figyelünk rá.... Itt nincs hosszú vasárnap délután. Nincsen elomló hangulat, nincsen szentimentalizmus... ez a kép nem akar megragadni semmilyen emléket, nem akarja megállítani az időt, hanem - hideg, de nem szenvedélymentes figyelemmel - struktúrákat rögzít, amelyek révén - mint megannyi kapaszkodóval - be lehet hatolni valahová. Hová? Oda, ahol a kézzel fogható megfoghatatlan, ami pedig megfoghatatlan, nagyon is megfogható..."
 
Nádas Péter vasárnap betölti a hetvenet. Aztán, ha szerencsénk van, a nyolcvanat s a kilencvenet. Az erdei faluban levő egy utcás faluban ehhez minden adott. A szobájából kinézve a vidék ámulni valóan gyönyörű, bent minden letisztult, a rend katonás, apró tárgyak nincsenek, ez egy aprótlan-tárgyatlan lakás, amit úgy is összegezhetünk, hogy a kinti világhoz képest itt nincs káosz.
 
Scipiades Erzsébet /

Forrás:nepszava.hu
 
 

További képek megtekintése

Szólj hozzá a cikkhez!

Csak bejelentkezett felhasználók szólhatnak hozzá.




© 2010 miskolciharsona.hu