Loptad a szerelmet egy pillanatra,
bele kóstoltál az álmod valóságába.
S közben észre sem vetted
mikor sírtam érted.

Mégis neked jelentett valamit,
s bezártad szíved kapuit.
Hallgattad síri csendjét,
mint anno fénylő szavait.

Valóságból ziláltan ébredve,
kerested, kit örökre bezártál szíved börtönébe.
Kerested, de minden sóhajod hiába,
ő nem esett egy fénylő múzsa hipnózisába.

További képek megtekintése

Szólj hozzá a cikkhez!

Csak bejelentkezett felhasználók szólhatnak hozzá.