Kultur
Kocsi ló
Volt egyszer a régi világban egy öreg vándorkereskedő meg a lánya.

















 Egyszer kocsival voltak a vásáron és estefelé elindultak haza. Látják ám, nagyon megijedve, hogy lovas betyárok üldözik őket. Az öreg mondja a lányának: 
Oda édes lányom a vásári haszon. Ezek leszednek rólunk gyűrűt, láncot, meg amit csak elbírsz képzelni.  
Sose búsuljon, édesapám! Adja csak ide pénzes zacskót, meg az óráját láncostól, meg minden értéket, oszt majd én elrendezem!
Az öreg csak reszket a kocsin: 
Jaj, Istenem, mi lesz velünk?
A betyárok már nagyon közel érnek, nem sok idő van spekulálásra. Az öreg gyorsan odanyomta a lányának az értékeket, a lány is lekapta az összes ékszerét, majd megemelte az egyik lábát, és sutty, be a szoknya alá mindent, ahova kell. Odaérnek a lovasok.
Honnan gyünnek? –kérdik.
A vásárból.
No, akkor pénzt, aranyakat elő!
Nincsen nekünk semmink! Mindent elloptak tőlünk a vásárban, csak a kocsi maradt meg nekünk, meg a ló.
Levetkőztetik mindkettőt, de nem találnak semmit. Nagymérgesen mondja a vezérük:
No, akkor le bakról, azt visszük!
Leszállították őket, kocsit, lovat elhajtották. Ballag az öreg meg a lánya gyalogosan hazafele. Azt mondja a lány:
Látja, édesapám, milyen jó, hogy engem is elhozott a vásárba? Legalább a pénz meg az aranyak is megvannak!
Jól van, jól van, örülök is ennek, de mégis van egy nagyon nagy bánatom.
Hát micsoda, édesapám?
Hát, csak az, hogy az édesanyádat nem hoztuk el!
Miért, édesapám? 
Mert ha elhoztuk volna, kocsink, lovunk is megvolna.

Ocsenás Gábor


 


További képek megtekintése

Szólj hozzá a cikkhez!

Csak bejelentkezett felhasználók szólhatnak hozzá.




© 2010 miskolciharsona.hu