Sport
Buják Attila: Búcsú
2012. szeptember 27. csütörtök 15:47
A folytatás mellett már csak a szív szólt.
A távozás mellett az ész és – Nyers Rezső Kádárra vonatkozó szárnyas szép szavával – a „biológiai tényező.” Az bizony, a kor. És még egy sor dolog. Hogy pukkadásig jól lehet lakni a sikerrel, a gyönyörrel, a győzelemmel, még tán a pénzzel is, bár az utóbbiban nem vagyok olyan biztos. Kemény Dénes is abbahagyta, jóllehet azok közé az edzők közé tartozott, akik az emberi kor végső határáig maradhattak volna, ha akarnak. Lényegében azt hittük, hogy a szövetségi kapitány lemond, majd saját kérésére újra kinevezi önmagát. Keményt nem lehetett volna elzavarni még a siralmas londoni vergődés után sem, ahogy a menesztett (eb-rúdon kivetett) kapitányokat szokás.
Mi más igazolhat bennünket ebben a talmi létezésben, mint a siker? A szakadatlan önmegerősítés. Az hogy vagy, hogy létezel, hogy győzöl, hogy mindig lehet számítani rád. Kevés olyan megerősítő, bizalomépítő eleme volt a „magyar életnek” az elmúlt húsz évben, mint a póló. Pontosabban ez a négy-öt jól kiúszott, izmos, vagány (öreg)kölyök, nyilván szakmájuk géniuszai. Kevés olyan energikus, józan, kulturált sportmacherrel találkoztam életemben, mint ő, Kemény, aki nem a vízilabda Sztálinja, brutális akarnoka, mint örökké izgő-mozgó, tervező Napóleonja volt. Valóságos kis energiabomba. Most itt ül a kis budai cukrászda asztalánál, beszélgetünk, tudom, hogy hamarosan távozik, ő is tudja, de fegyelmezetten tagad. Másnap valóban távozik. Ahogy szétszéled a csapat is, a magyar póló aranycsapata, amely – a kulcsembereket számba véve – szinte változatlan összetételben csinálta végig azt a nyolc évet, amíg veretlen maradt az olimpián. Erre példa  (csapatsportban!) alig akad, hirtelen csak a Dream Team-et mondhatom, az nem rossz párhuzam.
Kása és Kiss már a sevillai kezdésnél, ’97-ben, ott volt. Kásás harminchat éves. Benne van a korban. De a lehetőséget meg kellett adni, akkor is meg kellett adni ennek az öregecske, előnyugdíjas társaságnak, ha biztosan tudtuk, most bukni fognak. Elbuktak és távoznak. Elég volt.
Mert a sikerrel is jól lehet lakni. A pénzzel is. A hatalom érdekes módon, ettől kissé eltér. Az valóban megunhatatlan. Orbán aztán nem fog méltósággal visszavonulni. Akkor is küzd (érettünk) reménytelenül és rendületlenül, ha vasvillával és kergetik körbe a felcsúti legelőkön.


Buják Attila

Forrás:nepszava.com


 
 

További képek megtekintése

Szólj hozzá a cikkhez!

Csak bejelentkezett felhasználók szólhatnak hozzá.




© 2010 miskolciharsona.hu