Kultur
Erdély Színei!
Az Irodalmi Rádió lelkes csapatával Július első verőfényes napjaiban, egy rövid hét alatt végigszáguldoztunk Erdélyen.

Sokan megírják majd részletesen élményeiket, hiszen a buszon szinte mindenki a betűvetők táborához tartozott. Én a várhatóan szépszámú íráshoz Erdély színvilága felől szeretném hozzátenni a magamét.



Aranysárga: Szinte végig napsütéses, kiváló 35-40 fokos hőségben száguldoztunk végig Erdélyen keresztül és kasul. Néha az volt az érzésem, hogy Erdély megy rajtam keresztül valami irtózatos sebességgel, és forró leheletével maga alá gyűr, ha nem vigyázok magamra. Serfőző Attila barátom hideg fröccseinek és feleségem vizes törölközőinek hála túléltem a néha túlélhetetlennek tűnő megpróbáltatásokat. Az éjszakai felolvasó esteket, már napközben nagyon vártam, hiszen estére általában már csak olyan 25-30 fok körüli hőmérséklet volt az uralkodó, és azt már ki is lehetett bírni akár vizes törölköző nélkül is. Fröccs nélkül nem, mert néha nagyon hosszúra sikerültek az irodalmi órák. A jóból is megárt a sok igazságát szem előtt tartva, úgy két-három óra feszült figyelem után az előadások vége, már a teraszon talált.

Szürke: Az út során figyelve a részletekre, valahogy egészen Székelyudvarhelyig nem volt számomra lenyűgöző a más számára egészen biztosan csodálatosnak tűnő vidék. Lehet nagyon vártam a csodát, és amit nagyon szeretnénk az a görcsösség miatt a legritkábban, jön be, mint tudjuk.

Zöld: számomra a csoda Hargita megyében következett be. A környék, a hegyek, a szoros, a hegytető, melyről ódákat lehetne írni, és már írtak is, mind, mind olyan élménnyel ajándékoztak meg, melyből hosszú évekig táplálkozhat lelkem, és egészen biztosan részleteiben is megfestem majd írásaimban azokat a kitörölhetetlenül rögződőt, képeket és élményeket, amiket átéltem.

Barna: a Medve tóról csak szuperlatívuszokban tudok beszélni. Az maga a csoda! A sóbánya tava, ahol strandoltunk és az ember fia a só miatt nem tud lemerülni, hiszen állandóan a felszínen tartja a víz, nos aki ezt még nem élte át, hát szerintem el sem tudja képzelni.

Én a világ hét csodája közé sorolom. Kár, hogy olyan messze van Miskolctól, hiszen legszívesebben én már másnap visszamentem volna élvezni újból a víz különlegességét és áldásos gyógyító hatását.

Kék: A megnyugtató kék, melyet csak az égen lehet tapasztalni, nos az erdélyi magyarok mentalítása, tisztasága, nyugalma, türelme, érzelmi beállítottsága, szíve, lelke, az egész világhoz való viszonya, talán csak a legtisztább kék színhez mérhető.

 Színek kavalkádja: Ezerszínű körutazásunk végével, bátran elmondhatom, hogy nagyon jól éreztem magam, és gondolom mindenki. Túl azon, hogy barátságok szövődtek és mélyültek el, olyan élményekkel gazdagodtunk, amihez az ember fia, vagy lánya csak igen ritkán jut hozzá. Jó döntés volt Erdélybe menni! És, és jó döntős lesz majd pár év múlva visszamenni!

Erdélyt szerintem csak megkóstoltuk! De, de olyan finom volt, hogy kell, nekem egészen biztosan kell még belőle!

 

Minden író és nem író társamat barátilag ölelem!


Ocsenás Gábor    



További képek megtekintése

Szólj hozzá a cikkhez!

Csak bejelentkezett felhasználók szólhatnak hozzá.




© 2010 miskolciharsona.hu