Kultur
Ötök nyara
Annak a nyárnak neve lett, keresztelője lett. Máig így emlegetik: ötök nyara. Az ötök volt először egy, aztán lett kettő. Ha már falun vagyunk, ott megesik, mondják: Ha már kettő van, háromig nem áll meg. Nem állt meg. Kettő után jött az öt.










Az Egy, ő már túllépett azon az időn, amit öregkornak hívnak. A fiatalabb rokonok nem tudták hány éves, idősebb pedig már régen nem élt. Ót pedig nem érdekelte. Mit számít az? Születtünk, élünk, elmegyünk.
Az Egy túlélt mindent, túlélt mindenkit. Két világháborút, forradalmat, feleségtemetést, apa- anya elvesztést. Mindent. Órát lehetett igazítani hozzá. Féltizenkettőkor leült ebédelni, ha leült mellé más, leült, ha nem, az sem baj. Ő evett. Éppen fél órán át. Nem sietett sehova, nyugodtan étkezett, mindenre jut idő. Pontosan déli harangszóra kiült a kerítés előtti kis lócára, meggyújtotta gyökérpipáját, s lassan, komótosan elszívta. Ha esett, ha havazott, nem ült ki.; minden más alkalommal igen. Ha bevégeztetett a pipadohány sorsa, rendbe tette, vissza a mindig hosszúszárú nadrág zsebébe, s indult dolgára, mert az előtte, s utána is megtalálta. Kivételt szabott ennek a vasárnap. Vasárnap a vallásos ember nem dolgozik, pihen. Jöttek a szomszédok, jöttek hozzá sakkozni, egészen sötétedésig.
Így tett az Egy azon a nyáron is. Kiült, megtöltötte meggyújtotta, szipákolta a jó kis dohányt. Az egyik unokája szaladt ki érte, megígérte, lemennek ebéd után a szőlőbe. Meg is lepődött a gyerek, nagyapja fényes nappal alszik. Azt már csak a lánya látta meg, hogy ez már örökre szól. Ez az alvás.
A születési anyakönyvi kivonat szerint 102 évig élt.

A Kettő, néhány nappal az első tragédia után akasztotta fel magát. Nyugdíjaztatták, várta is, nem is. De számot vetett életével, s gondolta, jó lesz ez; alig élt otthon, alig élt a feleségével. A gyerekek kirepültek, túlrepültek az óceánon, évente kétszer, ha látták őket. Végeredményben boldognak kellett volna lenni. De a nyugdíjas idő elindult, a boldogság nem. Valahogy nem találta a helyét otthon, valahogy nem érezte magát jól otthon. Talán, akkor döbbent rá, talán már sejtette, s csak akkor lett világos. A feleség évek óta csupán papíron volt a feleség, már réges rég máshoz tartozott. Kiderült, nem lett letagadva semmi. Nem lett letagadva, amit mindenki tudott, csak ő nem. Éveken át látták, pusmogták az életét a szomszédok, de ő ezt nem tudta. Ő dolgozott éjjel- nappal, azt a feleségnek ne kelljen, ne legyen hiánya semmiben a családnak. A Kettő nem ordibált, nem jelenetezett, meghallgatta, amit meg kellett, s aludni tért. A papíron feleség talált rá reggel. Az ágy végéről kellett levágni a zsineget.
A születési anyakönyvi kivonat szerint 58 évet élt.

De kettőnél nem állt meg. Ötnél állt meg. Mert jöttek ők hárman. Jött a Három, ami valójában négy volt. Mert a négy mindenhová együtt járt. Mentek együtt Budapestre iskolába, mentek együtt diákmunkára, mentek együtt idehaza szórakozni, mentek együtt lányoknak udvarolni… mindenhová. Nagy-nagy barátságnak nevezték ezt.
Legmelegebb időszakában járt a nyár. Soha senki nem jött rá, a negyedik pedig valami fogadásról mesélt… De valójában soha nem derült ki, miért mentek oda. Miért másztak át, ott ahol nem lehet, miért nyitották fel, azt amit nem kellett volna. Mert elsétáltak a pálinkafőzőhöz; éppen akkor zárva találták, vagy éppen azért mentek. Legyen zárva. Ha ott voltak, sorra, egymás után átmásztak a bezárt kerítésen. Felnyitották a tetejét, annak az aknának a tetejét, melyben a már főzetből hátramaradt, rothadó, erjedő gyümölcshalom várakozott. Az első, amelyik felnyitotta, azonnal beleszédült. A negyedik szerint még felkiabált, húzzák ki. A második nyújtotta a kezét, de ő is belefordult a két méternyi mélységbe.  A harmadik látta a bajt, mégis odahajolt, ő is odaveszett. A negyedik elfutott, rohant az első házig, jöjjenek segíteni. Jöttek, futottak, vittek létrát is, kötelet is. Már akkor késő volt, mikor beleszédültek, már akkor elkéstek.
Az első, a második fiú szülei megtudták, őket nem láttuk. A harmadikét igen; annak az anyja, majdnem szemben lakott. A harmadiké egyedül nevelte a fiút és a lányt. Mi így tudtuk meg. Én akkor már olvastam ilyet, de én akkor még nem láttam ilyet. Azóta sem. Én azóta sem, nem hallottam ilyet. Nem hallottam ilyen fájdalmat, ilyen egész utcát összerándító fájdalmat. Hiba volt a negyediket , hiba volt a túlélőt elküldeni a hírrel. A negyedik állt ott, a negyedik a kezébe temette az arcát, mert az anya ütötte, ököllel ütötte, szavakkal ordította. Az anya őt hibáztatta, az anya akkor még nem tudott mindent, csak azt, hogy ez, ez az egy megmaradt. Ezért ütötte, ezért átkozta. Nem fogta vissza senki, pedig mindenki ott állt, mindenki a közelből. Nem nyugtatták, akkor is álltak ott, mikor a porba vetette magát az anya, mikor ütötte a negyedik lábát, ütötte a port. Minden porrá lett, szállt fel, szállt az anya körül, szállt a fiú körül a porfelhő. Az anya lányát átölelte az egyik szomszéd, az nem értette, nem tudta még mit történt, olyan aprócskán állt ott..
A por szállt, s a szitok jajjgatásba, Istenhívásba formálódott át. Én nem láttam így sírni azóta sem, soha senkit. Nem láttam ennyi port, nem láttam ennyi gyászt. Oly sokáig álltunk ott. Az anya vagy elájult, vagy belefáradt az iszonyatos hírbe, de csönd lett, mozdulatlanság lett. Valaki felemelte a sírástól, portól sáros testét, valaki felemelte azt az elernyedt testet, bevitte a házba. A lányát elvitte magához az egyik szomszéd.
A negyedik ottmaradt. Valaki lefejtette arcáról a kezét. Látszottak ujjának nyomai a szeme körül, a szájánál, annyira szorította. Valaki magához ölelte azt a fiút. A riadtság, a félelem elengedte; meg- megrázkódott a teste. Olyan halkan, suttogva mondta, olyan halkan zokogott. Ő látta, amit kiemelik onnan barátait, ő próbálta éleszteni őket, mikor senki nem, ő fogta a kezüket és bocsánatot kért. Ez nem az ő hibája; ogy ő megmaradt, arról nem tehet. Ő akarta idehozni a hírt. Az ő barátai odavesztek. Itt nincs négy, itt már csak egyedül van.
Valakik hazakísérték, lassan ballagva az utcán. Hazakísérték.
A születési anyakönyvi kivonat szerint 16 évet éltek.

A negyedik az idén lett 40 éves. Éppen negyven.
 
 
Illés Adrienn
 


További képek megtekintése

Szólj hozzá a cikkhez!

Csak bejelentkezett felhasználók szólhatnak hozzá.




© 2010 miskolciharsona.hu