Kultur
Árpikák
Döntés előtt álltam.






Abban kellett döntenem,elég erősnek érzem-e már magam ahhoz,hogy az önmagamnak előirt harmadik csoport libát vállaljam.
Amikor elmegy egy csoport liba,az ember telve van izgalommal.Kell egy hét mire átértékelem,jól sikerült vagy sem,és miben kellett volna  változtatni a jobb eredmény érdekében.
 
Általában a nem túl jó eredményt is sikerül pozitív oldalról megközelítenem. A liba nevelést egy kissé a szerencse játékhoz tudnám hasonlítani.A siker nagy részben attól függ,milyen lapokat kapunk és mit tudunk hozzátenni a saját ráérzésünkkel, az állandó oda figyeléssel és a fizikai erőnlétünkkel.
A lapok az állomány és a takarmány minőségét,valamint az időjárást jelentik.Mivel a takarmány általában három tétel ,összesen öt lapról beszélhetünk.
Ettől aztán a kívülállónak unalmasnak tűnő munka veszélyesen izgalmassá válik.Azért veszélyesen,mert nem csak nyerni,veszíteni is lehet.Fél házat,autót kilenc hét alatt.Nem kell hozzá más mint két rossz lap ,amitől felborul a testi-lelki egyensúly,és mint a kártya vár omlik össze az egész.
Mindaddig , amíg ilyen nem ér bennünket,minden valamire való eredményt pozitívan - ehhez viszonyítva - muszáj értékelni.Azt hiszem ez a legjobb túlélő  "stratégia".
A második hetet az elmaradt ház körüli munkákra, a hivatalos ügyek intézésére és az előkészületekre fordítom
A háztartás és az egyéb háziállatok ellátása azért folyamatosan biztosítja az állandó munkát,csupán a mozgási sebesség csökkenthető.
A harmadik héten már ki kellene mondani,hogy jöhet az újabb kétezer fős pihe-puha liba társadalom,de az alvás igény és a csontok még azt mondják: nem. És ilyenkor történik mindig valami,amitől az ember erőre kap:
Nekem ez két kicsi sárga valaki személyében jelent meg:
Két kicsi sárga kacsát találtam egyik reggel maradék felnőtt libáim közelében.
Nem értettem a dolgot:
A vadkacsák nem lehetnek ilyen kirívóan sárgák, hiszen a természetben általában a pasztell színek a megszokottabbak,főleg a földön fészkelő madarak körében:A viselkedésük azonban nagyon otthonosnak tűnt a természetben:Ezért az sem tűnt valószínűnek,hogy egy napos kacsákat szállító autóról pottyantak le.
Vittem nekik inni-enni valót,amit távolodásom után megközelítettek és az ivó edényt  azonnal kinevezték úszómedencének.A hirtelen jött komforttól olyan boldogok és elégedettek lettek.,hogy még a Nap is melegebben
ontotta fényét.
Ettől a békés hangulattól erőre kaptam,Megszületett a döntés: jövő héten jöhetnek a kislibák.
Addig azonban helyet kellet biztosítanom a két kis világ járó számára.Két éjszaka bent aludtak egy dobozban,nappalra kivittem őket vissza mert láttam,ettől a legboldogabbak Fürödtek,szemben álltak egymással,majd sietve átbújtak a kerítésen és eltűntek a bozótban.
Egy nap látogatóm volt az egyik lakásotthonból Árpi személyében ,aki többször megszökött már az intézményből.
Mutatom Neki a két kis sárgát.Mondom arra gondolok talán róka, vagy valami más állat szét zavarhatta a családot.Árpi szeretettel nézegeti őket,de más a véleménye és ezt ki is mondja.
 - Az is lehet Gizi néni,hogy megszöktek
Nem tudtam megszólalni,csak néztem Rá aztán elnevettem magam:
 - Látod,mennyire igazak a közmondások? Minden ember magából indul ki:
Ezután alig mertem rá nézni mert újra nevetnem kellett és amilyen komolyan mondta és gondolta, nem értené mi ezen annyira nevetséges:
Egy reggelre aztán eltűnt a két kis sárga.Órákig hívogattam,kerestem őket,Hiába:A körülményekből ítélve az időnként megjelenő szürke macskára gyanakodtam.Ez tűnt a legvalószínűbbnek:
Azért maradt még egy lehetőség.Talán mégis megszöktek:
 
 
/2001/
 
Kürtösi Gizella 

További képek megtekintése

Szólj hozzá a cikkhez!

Csak bejelentkezett felhasználók szólhatnak hozzá.




© 2010 miskolciharsona.hu