Kultur
Ugyanaz kétszer
Egyszerű történet







Első látásra




 
Sétálni indulok. A város főterén megpillantok egy gyönyörű nőt, ahogy halad előttem. Szürke miniszoknya, kék rövid ujjú pulcsi, hosszú, gyönyörű combok, szőke haj. Utána eredek, követem. Betér egy áruházba, ruhát válogat. Vásárlás után a régit ott hagyja, és egy teljesen új szerelésben lép ki az ajtón. Átsiet az úttesten és betér egy fodrászatba. Haját még szőkébbre festeti. Megvárom. Kocsiba ül. Taxit fogok, nem tévesztem szem elől. A kozmetikus előtt két órát várok rá. A taxi számla nem érdekel, ilyen nő ritkán adódik egy ember életében. A kozmetikus után gyalog indul el. A taxit kifizetem, nem tévesztem szem elől. Betér egy zenés, táncos helyre. Egy asztalhoz siet, ahol hét fiú társaságában foglal helyet. A pulthoz ülök, sört rendelek, és onnan bámulom. Az egyik fiúval táncolni megy. Itt az alkalom, odamegyek, lekérem. Illedelmesen bemutatkozom. Halkan, szinte a fülembe súgva mondja, mikor epedve átölelem derekát:
- Te, hibbant, hát nem ismersz meg? Én vagyok! Én, a feleséged! Már mindenki rád vár, hogy felköszönthessünk.

Ocsenás Gábor
 
Visszapillantás
 
Az emlékből nem sok maradt hátra. Elfelejtődött, törlődött. Törölték az évek, a bánatok, az örömök. Segítette a halványulását a sok viszály, a sok kaland, maga az élet. 
Az emlékből egy biztosra emlékszem és néhány homályos foltra. A biztos, az te vagy. Te vagy, aki bátran mozog ebben az emlékben, ebben a lassan húsz évvel ezelőtti emlékben. Már ott is te vagy a biztos. A többit, a homályosakat is te csalod elő, a te arcod.
Hogy is volt?
Megijedtem reggel, mert szitált az eső. Betábláztam azt a napot, megterveztem minden percét és ebbe nem illett az eső, nem fért bele. Zuhanyozni mentem, s közben aggódtam, gondolkoztam, hogy fogok én vonulni. Hogy lesz ez a vonulás az esőben, Mert én szép akartam lenni, szebb, mint más napokon. Minden betervezett perc után egyre szebb. De eső nélkül. Hogyan?
Ki hallgatta meg a hangomat és honnan? Nem tudom, de a zuhany alatt eltűnt az eső. Nyoma veszett.
Reggelizni sem tudtam, annyira izgatott lettem, hogy indulhat a nap. Indulhat a betervezett nap. 
Hova mentem be először? Talán a ruhát vettem meg. Pirosat, mert gondoltam, az a férfi , aki már a lakásunktól követ, annak ez tetszene rajtam. Látszódjon a mell, a derék, látszódjon benne a nő. Nem is kellett válogatni az üzletben, mert ahogy beléptem a ruha ott lógott előttem. Mintha érezte volna, hogy ez egy megtervezett nap, melynek csak úgy lehet részese, ha kelleti magát, ha próbál minél szebbnek lenni, minél szebbé tenni.
A férfi, a követős férfi kint állt az utcán, várta, amíg megveszem a ruhát, várta, hogy kilépjek az utcára. Nem akartam észrevenni, nem akartam, hogy lássa, észrevettem. Gondoltam, örül ennek, örül a ruhának, hadd örüljön nekem.
Talán a fodrász következett utána. Talán mentem oda is, talán nem. Ha mentem, akkor csak hajmosást kértem, csak szárítást, vagy nem? Rég volt. A férfit láttam a tükörben. Láttam támasztja a szemközti falat, láttam rágyújt, láttam tetszik neki, amit lát a fodrászat üvegén át.
Soha nem tudtam kifesteni magam, ez így volt akkor is, így van azóta is. Kozmetikus kellett. Egy ideig azt hittem, elvesztettem a férfit, lassítottam a kozmetika előtt, láttam, megáll egy taxi, s kiszállt belőle. Beléptem, nyugodtan léphettem be; mert itt van ő is.
Sokáig lehettem ott. Emlékszem, hogy nem sikerült a vonulás, a végigvonulás a sétálóutcán, mert késésben voltam, nagyon siettem. A férfi is utánam. 
A szórakozóhelyen már vártak, többen is, egy egész társaság. Kisvártatva belépett az ajtón a követő. Beszélgettem a rokonaiddal, az egyik felkért táncolni. Nem tartott sokáig, mert odalépett a követős, az utcai férfi és átkért. 
Mi is történt?  Örült nekem. Tetszett a ruha, tetszett a haj, a smink, a parfüm. Én. Ezt mutatta az arca, ezt mutatta az érintése. 
Az biztos, hogy ezt mondtam: „Ezért szeretlek!”
Mert a férfi bemutatkozott, születésnapja alkalmából bemutatkozott. Nem lehetett mást csinálni, csak nevetni, mert ezt is csak te tudod megcsinálni. Követni a feleséged, meglesni a feleséged, idegenként bemutatkozni neki. Játszani, csókolni, ölelni…ezt csak te tudod, kedvesem. 
Mentünk születésnapozni.
 
Ferencz I. Adrienn 

További képek megtekintése

Szólj hozzá a cikkhez!

Csak bejelentkezett felhasználók szólhatnak hozzá.




© 2010 miskolciharsona.hu