Kultur
Fuchs Izabella: Megalázva
Maya, most emlékezik. Valami olyasmire, amit soha senkinek nem tudott eddig elmondani.
A múlt homályából, egy távoli, tétova kísértetet idéz fel. Vajon, megszabadul-e ettől is, mint annyi mástól, amit ki tudott írni magából? Reméli. Még akkor is, ha már, nincs is mitől tartania, ma már semmi jelentősége sincs a távoli emlékképnek.


Talán, magyarázatot talál arra, miért is félt egész életében, miért is lett olyan, mint a sündisznó, akihez, ha egy valamire való férfi közeledett, azonnal kifeszítette tüskéit és szúrt, egyre csak szúrt, észre sem véve, hogy a tüskék leginkább őt magát sebesítették meg. 
Nem tehetett róla, hogy az annyira szeretett természet, amit csodált, kihívó testtel áldotta meg. Eszményien karcsú volt a dereka, és teltek a mellei. A másik nem számára, provokáló volt a látvány. Arca, nem volt valami szép, fiatalsága idején hamvas volt, mint mindenki más. Bozontos, hosszú, gesztenyeszínű hajára, ha a nap rásütött, vörösesen csillogott a mindig kócos hajzuhatag. Igen. Megakadtak a szemek rajta. Pompás termetéhez, érző, szív társult, s naiv, csupa szeretet jellem. Nem csoda hát, hogy megtörtént, ami történt. Középiskola után röviddel egy ipari vállalat irodájába kötött ki, ott volt hely, s a szűkös családi kassza megkövetelte, hogy dolgozzon, ne az álmainak éljen. A férfi kollégák, már a kezdet kezdetén fogadásokat kötöttek rá, ki tudja betörni, el-, elhívogatták pincékbe, szőlőkbe. De a lányról lepattogtak a szavak, csak a sóvár, kéjes tekintetek maradtak. Zavarta. Védelmet keresve fordult hát, gyermekkori szomszédjához, akiben megbízott.  Egyszer, közös leltár idején, járták a várost, ingáztak a különálló üzemek között. Valami hivatalos papír, nyomtatvány otthon maradt a férfinél.
- Gyere, ugorjunk fel érte a lakásba, ne ácsorogj itt a ház előtt - mondta Joe. 
Kicsit furcsa volt, miért lopakodik annyira, de Maya elhessegette félelmét. Belépve a lakásba, Joe, mint egy kígyó a bőrét, levedlette udvarias modorát. Tuszkolni kezdte a lányt egy szoba, később kiderült, a hálószoba felé, s amikor ellenállt, harapófogó szerűen szorultak kezei Maya karjára. Magas, erős férfi volt, szemei zavarosakká váltak. A lány meglepődött..   
- Mit csinálsz, Joe? Ez fáj? Ne csináld? Mit akarsz? 
De amaz, meg se hallotta, nem is látta ki áll vele szemben, csak préda volt már. Lábával ügyesen elgáncsolta, Maya az ágyra zuhant, s a férfi tépte, cibálta róla le a blúzát. Amikor Maya telt keblei kibuggyantak a vászon gyenge fogságából, akkor vadult meg igazán. A lány, eleinte csak nyüszített, majd kiabált, végül sikított, de akkor Joe befogta a száját, s szaggatta ruháját tovább. Vaskos, karommá görbült körmei nyomán, keskeny vércsík jelent meg a lány vékony, puha, fehér bőrén. Mayát már a hányinger kerülgette, összeszedte maradék erejét, hogy kiszabaduljon, bár a vasmarkok szorították le az ágyra.  Próbálta eltalálni a férfit, de akkor Joe, egy erős ökölcsapással véget vetett az ellenállásnak. Félájultan esett vissza az ágyra, a fájdalomtól nem kímélte meg az áldott eszméletvesztés sem. A hím kakas fölébe kerekedett, lerántotta maradék ruháját és bőszen, éles fájdalmat okozott, majd ugrált rajta, eszét vesztve. Azután csend lett. A lány szeretett volna elsüllyedni szégyenében. Megpróbált felkelni, erős fájdalmai voltak, ruhája darabokban, vérzett mindenütt. Joe, a zsebébe nyúlt, elővett egy köteg pénzt, egy szekrényből egy avítt kabátot, Maya felé nyújtva, ennyit mondott csak dühödten:
- Tűnj el! Mindjárt hazajön a nejem. Még csak az kellene, hogy itt találjon!?   
Ma már sokak számára valószínűleg nevetséges, hogy lehet egy húsz éves lány ilyen ostoba, de az eset a hatvanas évek végén történt, más idők jártak akkoriban. Maya keserűen, fájdalmasan megszenvedett a bambaságágáért. Csőbe húzták, éppen az, akiben a legjobban megbízott. Álmaiban sem képzelte volna, hogy szülei jó barátja, egy gyermekkori ismerős lesz az, aki úgy megalázza, s az esemény, egy életen át, kísérteni fogja, mint egy rém. A bizalom, örökre elveszett. A hit, hogy van férfi, aki valaha is szeretni tudja őt, mint embert, s nem, mint legyűrni való rongyot. Nem, mint egy húsdarabot, amit fel lehet falni, habzsolni és kiköpni. Örökké gátlásos maradt. Van, amin a múló idő sem tud segíteni.

Fuchs Izabella
 
 

További képek megtekintése

Szólj hozzá a cikkhez!

Csak bejelentkezett felhasználók szólhatnak hozzá.




© 2010 miskolciharsona.hu