Kultur
Para-Kovács Imre: Hazamentek az ufók, bocs!
2012. július 22. vasárnap 14:07
Hozzánk is kijött az IMF-delegáció Mátyásföldre, és sütöttünk szalonnát, közben meg segíteni próbáltam a kormánynak, illetve nem is a kormánynak, hanem szegény hazámnak, mert nem mindegy nekem, hogy finanszírozható-e jövőre a költségvetés vagy nem.
Finanszírozható lesz, ennyit elárulhatok, bár a beszélgetés jelentős része nem publikus, ezek a beszélgetések már csak ilyenek.
Csurgott a szalonnazsír a paraszt kenyérre, sült a hagyma, én pedig odafordultam a küldöttség vezetőjéhez, és megkérdeztem, hogy ha mi, konkrétan én, aki egyáltalán nem értek  a gazdasághoz, pénzügyekhez, sem honi, sem nemzetközi viszonylatban, szóval ha én egy fekete öves hebefrénnek látom Matolcsy Györgyöt, akkor ők, akik mégiscsak benne vannak ebben a szakmában, minek látják?
Tunkolt kicsit, aztán azt mondta, hogy ezt nem mondhatja el nyilvánosan, mert akkor kinőne Hende Csaba haja, de nekem megsúgja.
Megsúgta.
Szerintem jó, hogy éppen nyaral, de többet nem mondhatok.
A politika nagyszerű dolog, különösen, ha jól csinálják, egy kellemes országban, de ez minket nem fenyeget. Politikusaink egyáltalán nem értenek a szakmájukhoz, és Magyarország is Magyarország, amivel nem akarom degradálni, csak jelzem, hogy adottságaink ilyenek, éppen megfelelnek egy közepes lehetőségekkel bíró, megfelelő körülmények fennállása esetén tulajdonképpen élvezhető hely, amit nagyon el lehet rontani, ha valaki igyekszik, de baromi sok munkával sem lehet áttolni a Bahamákra vagy a svájci hegyek közé, ilyesmit ígérni pedig hazugság.
Kétségtelen, hogy a jelenlegi kormány rettenetes, de éppen az lenne az értelmes kommunikáció lényege, hogy elmondjuk a lakosságnak, hogy ha ez lenne minden idők legtökéletesebb magyar kormánya, élén egy tiszta tekintetű, becsületes zsenivel, akkor is Magyarországon maradnánk, mert ezt dobta a gép. A geopolitikában nem történnek csodák, a kontinensek vándorlása lassú és kiszámítható.
Hogy még plasztikusabban írjam le a helyzetet: egy egészséges és tehetséges teknősbéka sem lesz szorgalmának köszönhetően gepárd.
Ezzel el is érkeztünk az evolúcióhoz, amit rendkívüli módon kedvelek, és a legcsodálatosabb dolognak tartok a fellelhető csodálatos dolgok között, mindig lenyűgöz, akár bogárra nézek, akár gombára, percekig tudok örülni annak, hogy léteznek ilyesmik, és én tanúja lehetek a pillanatnak (évszázad), amikor minden olyan, amilyen, hogy aztán százezer év múlva más legyen, és ennek tanúja lehet valaki, aki már szintén más. Nem beszélve arról, hogy százezer éve szintén egészen más volt minden, hogy most az évmilliókban rejlő lehetőségekkel ne is rémisztgessem a felkészületlen olvasót.
Menyhárt Jenőnek van egy (több is) zseniális sora: Évmilliók jönnek az ember után, rohadt érzés, de én szeretem. Ennél jobban én is csak akkor tudnám megfogalmazni, ha nagyon erőlködnék.
A jó politika tehát tisztában van vele, hogy milyen tempóban működnek a dolgok, mennyi idő alatt lesz a velociraptorból vadpulyka, és ennek megfelelően építkezik. Mindezzel persze az a baj, hogy a választó türelmetlen, sietne előre, nincs ideje (legalábbis azt hiszi) kivárni a természetes folyamatok végét, hanem most azonnal csuklóztatni akarja a jövő kutyáit, mert csak. A választó tehát olyan, amilyennek választottjai tették, ha időben visszafogták, akkor viszonylag türelmes, ha pedig széthazudták amúgy sem óriási agyát, akkor mindent akar, de azt most rögtön.
A jó tudós az evolúciót szeretné megérteni, megosztani hallgatóival, az áltudós pedig életét a Loch Nessie-i szörny felkutatására áldozza, mert kicsik az oddsok, de a várható nyereség hatalmas, nem beszélve a lelkesedésről, amit kivált a képzetlenek körében.
Mindig könnyebb odaadó híveket szerezni a jeti felkutatására, mint a gorilla tanulmányozására, mert a gorilla az van, a jeti meg esetleg lehet, így sokkal izgalmasabb. Ezt nevezik a politikában unorthodox gazdaságpolitikának, meg ilyesminek, mert kétségtelenül nem hagyományos, de nagyon szórakoztató.
Az oklahomai octopus vagy a jersey-i ördög sokkal izgalmasabb, mint a földimalac, legalábbis azokban a körökben, ahol ufók szállnak a Földre, istenek irányítják az embereket, szellemek lakják az öreg házakat és a magyarok többet érdemelnek. Nevezzük nevén: a becsapható, tudatlan többség körében.
Ezekkel az emberekkel azért jó játszadozni, mert sem a politikus, sem az átvert szavazó nem él örökké, ezért aztán más köntösben újra és újra elő lehet adni ugyanazt a mesét, ugyanazzal az eredménnyel, mintha mi sem történt volna, és tényleg: a hülyeség ugyanaz, mint akkor, amikor még nem léteztek mp3-lejátszók. A hülyeség örök (bár itt is működhet az evolúció, csak írott történelmünk túl rövid ahhoz, hogy eredményeket lássunk).
Örök dilemma, hogy a felheccelt, hülyére vett és agymosott tömegek elé ki lehet-e állni egy tisztességes kampánnyal, miszerint rohadt sokat kell dolgozni, és akkor idővel egy kicsit jobb lesz, vagy hazudni kell rendületlenül tovább, míg világ a világ.
Ebben az a legrosszabb, hogy az elején nagyon egyszerű volt elcseszni, viszont rettenetesen sokáig tart helyrehozni. Nem is próbálkozik ezzel senki. Pedig egyszer el kell kezdeni igazat mondani, bocs, fiúk (lányok), nincs jeti, ezzel kell együtt élni a továbbiakban, és igen, az ufók is, khm, elmentek és nem jönnek vissza sohasem.


Para-Kovács Imre

Forrás:nepszava.com
 
 

További képek megtekintése

Szólj hozzá a cikkhez!

Csak bejelentkezett felhasználók szólhatnak hozzá.




© 2010 miskolciharsona.hu