Kultur
Jutkáért
Régóta töröm a fejem ezen. Régóta próbálom összerakni az innen-onnan szedett-vetett mozaikokat, mert valamiért szeretnék képet formálni róluk. De nem megy







Talán mert túl messze vannak időben egymástól a darabok.


Talán mert az általam tapasztalt, a közvetlenek már túl régiek és egészen más szemmel látottak, mint a maiak, a közvetettek, s én is megnőttem. Nem áll össze a kép. Nem tud. Talán mert nem vagyok eléggé tapasztalt ahhoz, hogy összeállítsam, talán mert ez az egész nem az én reszortom, talán mert semmi közöm hozzá. Nem tudom. Mi lett Jutka életével?
A mai, a közvetett információk biztos közegből jönnek. Az egyik volt szomszédnő, Inci mesélte. Mert Jutka hozzá, pontosabban hozzájuk járt, míg élt Inci férje. Jutkának nem volt lehetősége a hajléktalanszállón fürdeni, nem bírta elviselni azt az össznépi mosakodást-
Eljárt Incihez hetente. Fürdeni. Az orvos egyszer összetalálkozott Jutkával, s kérte Incit, ha jót akar a haldokló férjnek ezt a nőt ne engedje a közelébe. Ki tudja milyen fertőzéseket hozhat magával a szállóról. Inci megbeszélte Jutkával. Pontosabban közölte vele a tényt. Ide nem jöhet ezért és ezért. Orrolt rá, haragudott rá, de soha többet nem jött. Inci férjét otthon, ágyban, párnák, szerető karok között ragadta el a halál;  Jutkát a hajléktalanszállón, ismeretlen emberek között, idegenként kitaszítva a világból. Magányosan. És én nem értem.
Mert él Jutka volt férje Budapesten, szorgos, éjt- nappallá tévő munkában meggazdagodott jólétben. Él Jutka nagyobbik lánya szülő városomban borban, búzában, békességben kis családjával. Az ő jólétüket is a munka gyümölcse élteti, na meg az atyai apanázs. És ott van a kisebbik lány, aki nagyon anyás volt, én szintén gyermekként így emlékszem rá. S a kisebbik lány hol valamelyik földrész valamelyik tengerpartján él, hol valamelyik földrész valamelyik nagyvárosában szórakozik. Szintén atyai apanázsból, szintén munkából.  És én nem értem.
A család, a mi családunk a Jutka néhai, fentebb bemutatott családját a nyolcvanas években ismertük meg. És én, ha jól emlékszem, gyerekként nem szerettem ezt a Jutkát. Szerettem a csibészes kisebbik lányt, de nem barátkoztam a nagyobbikkal, s a férjét is csupán egyszer-kétszer láttam.
Apám másodállásban dolgozott Jutka férjénél, aki már akkor farmernadrágokat gyártott, s ő is dolgozott embert meghazudtoló energiával, napszakokat semmibe vevő munkatempóval.  Nem eredménytelenül. Volt ott téliszalámi, banán, mandarin, grapefruit, narancs. Ma ezek mindennaposak, akkor még ünnepnaposak voltak. De csak itt-ott. Volt ott pezsgő a mindennapi ebédhez és Marlboro cigaretta Jutkának. Mert Jutka nem dolgozott. Jutka naphosszat cigarettázott, lányaival volt, s dédelgette a folyton elszökő, s folyton előkeveredő kutyát: Fifit. A palotapincsit.
Jutkának rekedtes volt a hangja a sok cigarettától, s kötekedő az ebédhez fogyasztott pezsgőtől.
Vele kapcsolatban két emlék maradt meg. Az egyik, mikor rávágtam fürdőszobánk ajtaját, ahol éppen időzött., a WC-n ülve, nyitott ajtónál, nagydolgát intézve, cigarettafüstben. Nem hittem el ezt a pofátlanságot. Rávágtam a az ajtót. Anyámnak szóltam. Nem hitte el. Ugyan már, Jutka nem ilyen. Jutka nagyszájú, mindenkit kioszt, helyre tesz, olyan kesernyésen nevet, de ilyet nem tenne. És én nem értem.
A másik az öcsém miatt történt. Mert megtetszett neki egy film, ami Jutkáéknak megvolt. Videón. Volt hozzá videó lejátszó is. Kinek volt akkor? A tízemeletes panelházban talán csak nekik. Azt ígérte, megnézhetjük náluk. Anyámék útnak eresztettek a hetedik emeletről a tizedikre. Kézen fogva. Az öcsémmel. Megyünk nézni. Jutka cigarettafüstben nyitott ajtót. Mondta, megnézhetjük, de mivel ő éppen zenét hallgat, s nincs aki táncoljon vele. Ha táncolunk, akkor utána tüstént indul a film. Ekkor én visszaeresztettem magamat és az öcsémet a tízedik emeletről a hetedikre. Apámnak elmondtam, ő elhitte. Ő kinézte ezt belőle, mert Jutka nagyszájú és mindenkit kioszt, meg helyre tesz, de néha sokat képzel magáról. Apámék is feljöttek, megnéztük együtt a filmet.
Nem tudom, miért lett, hogy a férje elvált. Talált egy másik nőt, s a lányai csak ideig-óráig maradtak Jutkával, aztán futott előbb a nagyobbik, aztán a kisebbik az apja után. Nem tudom, hogyan és miért történt, mert én még gyerek voltam. Jutka kapott előbb pénzt a gyerekek után havonta. Sokat. Mert a férfi, a volt férj szerette lányait. Jutka is. A lányok elköltözése után ismét kapott pénzt. Övé maradhatott az egykorvolt közös lakás. De Jutka osztozkodni akart. Valakivel. Soha nem élt egyedül. Talált másik férfit. Azzal osztozkodott a lakáson, a pénzen. Jutka későn jött rá, hogy el kell menni dolgozni, mert a lakás így nem maradhat. Az övé. A férfi csak mutatta , de valójában ő nem akart osztozkodni Jutkával, neki csak a lakás kellett. Megkapta. Elkapta. És én nem értem
Ekkor kerülhetett utcára? Vagy kapott még segítséget a volt férjtől, akinek már az új és azóta is megmaradó házasságából új gyermek született? Segítettek- e a gyerekei? Segített- e a kisebbik lány, aki épp olyan csibészes, olyan rekedtes hangú volt, mint az anyja? Nem tudom. Innen nincs mozaik. Mit tehetett, vagy nem tehetett meg Jutka? Miért kényszeredett arra, hogy a piacon meggyet áruljon és elfordítsa a fejét, mintha nem is ismerne minket? És én nem értem.
Mert Jutka volt egy vonzó nő. Jutka talán megkeseredett valamiért, valakiért, talán megunta, talán nem találta a helyét, vagy talán túl biztosnak vélte azt. Talán nem tudott mit kezdeni az életével, talán nem is volt neki sajátja soha, vagy nem is akarta, hogy legyen. Talán mindene volt a két gyerek és a férj, talán nem, mert ő nem ezt akarta, vagy nem így, vagy nem is tudta mit akar. És én nem értem.
Jutka volt nagyon fent és lett nagyon lent és én nem értem, miért.
Mert Jutka elkövetett talán valamit, amiért a lentben senki nem volt mellette, de Jutka mindezek ellenére feleség volt, anya volt és legfőképpen ember.
Legfőképpen: Ember.
 
Ferencz I. Adrienn
 


További képek megtekintése

Szólj hozzá a cikkhez!

Csak bejelentkezett felhasználók szólhatnak hozzá.




© 2010 miskolciharsona.hu