Kultur
Para-Kovács Imre: Zuhanni jó
2012. július 15. vasárnap 14:05
Megnéztem Orbán Viktor évadzáró előadását, aztán annyira tetszett, hogy megnéztem még egyszer.









Nem túl hosszú, Önök is megnézhetik sokszor, mert minél többet nézik, annál több rétege tárul fel ennek a performansznak, annál jobban kivilágosodik és végül szikrázni, csillogni kezd. Csiszolt gyémánt, de most komolyan.

 
Magam is a szórakoztatóiparban dolgozom, csak itt kisebb a költségvetés, tehát tudom értékelni, ha valaki meghaladja önmagát, legyőzi korlátait, meghaladja azt a szintet, amit elvártak tőle, amiről azt mondták, hogy eddig és ne tovább, ez a tehetséges művész elérte képességeinek határait, és akkor, ebben a szent pillanatban kilép a közönség elé valami olyasmivel, amire már senki sem számított.
Magyarok, megint győztünk!
Képzeljék csak el Paris Hiltont a Nibelungok gyűrűjében, amint hibátlanul végigénekli a dalművet, és máris megértik, mire gondolok. Orbán Viktor most megtette ezt, övezze elismerés és ámulat.
Nem az a lényeg, hogy hazudott, mint azt a kukacoskodók folyamatosan hangsúlyozzák, hanem ahogyan hazudott, ahogy a hazugságok fel- felfeslő hálója két év elteltével végre összeállt, egy pókokat is megszégyenítő, tökéletes szövedéket alkotott, mintegy végre lefedte teljesen a valóságot, de úgy, hogy annak már a sarka sem látszik ki alóla, nem lóg ki sehol a lóláb, nem bújuk ki a szög a zsákból, és hiába ás vermet bárki, nem esik bele.
A hazugság bársonyszőnyegén tipeghetünk, alattunk a szédítő mélység, de nem zuhanunk le, mert nincsenek rések, lyukak, szakadások – jobb ez, mint a valóság, mert a valóság mindig olyan bonyolult, egyenetlen, rögös és sohasem rózsaszínű, legalábbis mifelénk.
A valóság rossz.
Ül a miniszterelnök, egy fémszerelvényeket gyártó nagyvállalat bérminiszterelnöke az íróasztala mögött, és valamit írogat egy papírra, ami a Nemzeti Konzultáció maga, aztán megszólal, és elmondja, hogy mi van a fejében.
Ha fiatalabb lennék, rögtön kideríteném, ki a dílere, mert ilyen anyag az én kamasz koromban nem volt, ilyen csodára nem képes egyetlen általam ismert hatóanyag sem, biztos ezek a fránya amerikai drogdizájnerek megint kifejlesztettek valamit, esetleg ez már a keleti nyitás része, és az azerbajdzsánok keze van a dologban. Ami biztos: nagyon durva szer.
Mondanivalójának lényegét abban foglalnám össze, hogy Magyarország legyőzte az Uniót, mindenben nekünk volt igazunk, és ezt Európa elismerte, illetve nem csak elismerte, hanem gyakorlatilag meghunyászkodva könyörög a receptért, miközben az avatatlan szem azt látja, hogy jön az IMF, pedig nemrég még ment, országunk pedig – egyébként nagyon okosan és praktikusan – minden kínos törvényét visszavonta, minden területen meghátrált, ahol a megegyezéshez kellett, a többi kérdést pedig a Nemzetközi Valutaalap fogja feltenni, ha végre megérkezik, és minden bizonnyal ezekre a kérdésekre is a megfelelő módon fogunk válaszolni, mert különben nem kapunk pénzt.
Mindeközben Orbán beszél.
Le lehet venni a hangot, harmadszorra elég, ha csak a fejét figyeljük, és elgondolkodunk azon, hogyan is lehetséges úgy csökkenteni az adósságot, hogy hitelt veszünk fel. Sehogy, ne törjék a fejüket, a hitelfelvétel ebben az univerzumban adósságnövekedéssel jár, de ott, ahol Orbán Viktor él, ott bizony nem. Kár, hogy mi nem lakhatunk ott, biztos baromi jó.
Matolcsy György nyaralni megy, amikor az IMF megérkezik, és csak remélni tudom, hogy ez a Valutaalap kifejezett kérésére történik. Valahogy úgy képzelem, hogy a levélben, melyben jelezték érkezésüket, finoman jelezték, hogy rendkívül boldogok lennének, ha Matolcsy nem tartózkodna azon a kontinensen, amelyiken ők, mert különben kénytelenek lennének tőle is kérdezni, ami önmagában nem rettenetes, de mi történik, ha a miniszter válaszol?! Ebbe jobb bele sem gondolni, tehát Matolcsy elutazik, a telefonját itthon hagyja.
A hazugság palotája azért szép, mert érdek nélkül tetszik, nincs benne semmi zavaró, nincs benne semmi idegesítő tökéletlenség, csak a tudat, hogy egy ideális világban így történnének a dolgok, úgyhogy miért ne tennénk úgy, mintha ez lenne az az ideális világ?
A cinikus hangok erre azt mondják, hogy azért, mert kiröhögnek minket, nem vesznek komolyan, illetve, hogy a külvilág nem lesz hajlandó számításba venni a mi tudatmódosított állapotunkat a döntések meghozatalakor, de fontos-e ez nekünk? Kell-e ezzel számolnunk, ha az a cél, hogy jól érezzük magunkat? Egy drogfüggő pontosan tudja, hogy a herointól nem lesz jobb vagy más a világ, nem fognak megváltozni az emberek, nem járnak sűrűbben a buszok, de ha felteszik neki azt a kérdést, hogy kívül van-e a világ vagy belül, akkor magabiztosan állítja majd, hogy belül, és ebben részben igaza is van.
A zuhanás nem öl meg senkit, csak a leérkezés, de miért ne képzelhetnénk azt zuhanás közben, hogy sohasem érünk földet, miért ne mondogatnánk magunknak, hogy minden rendben van, amikor megérkezéskor már úgysem fog minket érdekelni. Elvégre milyen hülyeség már végig rettegni a századik emelttől a földszintig, amikor élvezni is lehet?!
Minden rendben van, drága magyarok, elvégre már nyolcvan emeletet zuhantunk, és még mindig nem történt semmi végzetes.


Para-Kovács Imre

Forrás:nepszava.com
 
 

További képek megtekintése

Szólj hozzá a cikkhez!

Csak bejelentkezett felhasználók szólhatnak hozzá.




© 2010 miskolciharsona.hu